|
||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||
|
FATÁJ archívum:
FATÁJ-online
A pdf-ekhez az Acrobat Reader itt tölthető le: |
2010-02-25
Iskolarendszerű szakképzési kutatás faipari elemei A munkaerő-piaci szereplők az iskolarendszerű szakképzés beiskolázási szerkezetének kialakításában címmel 2008 és 2009 években végzett országos kutatássorozat erdőgazdálkodási és faipari szakterületeket érintő elemeit emeltük ki.
A nevezett kutatás a Nemzeti Szakképzési és Felnőttképzési Tanács Támogatásával az FKA-KT 65/2008 sz. támogatási szerződés keretében készült zárult 2009-ben. A jogszabályi változások indukálta feladatbővülés ellátására a Nemzeti Szakképzési és Felnőttképzési Tanács 2008. és 2009. évre is támogatást ítélt meg egy olyan projekt megvalósításához, melyben a Magyar Kereskedelmi és Iparkamara koordinációjával a magyar szakképzés történetében egyedülálló módon a gazdaság szereplői, felismerve a közös célt, egymással összefogva munkálkodnak. A projekt fő célja egy széles alapokon nyugvó szakmai háttérbázis biztosítása, mely megfelelő támogatást tud nyújtani az RFKB-k (Regionális Fejlesztési és Képzési Bizottságok) számára a szakképzést érintő alapvető döntések meghozatalához. 2009-ben is konkrét cél volt, hogy a következő, 2010/11-es tanév szakképző évfolyamaira történő beiskolázás vonatkozásában meghatározásra kerüljenek az iskolarendszerű szakképzés irányai és beiskolázási arányai. A kutatás során 12213 gazdálkodó szervezetnél kitöltött kérdőív került felvételre 420 kérdező bevonásával. A vizsgálat során 3450 fiatal (pályakezdő) szakmunkás megkérdezésére is sor került. A kutatási jelentés (80 oldal pdf + vállalati részletes adatok - 121 oldal + tanulói részletes adatok - 75 oldal) összegzésének lényege: Összességében megállapítható, hogy a kamarai infrastruktúra, tanácsadói hálózat, kapcsolatrendszer nagymértékben hozzájárul a projekt fenntarthatóságához. Ez főleg az adatbázisok, listák, módszertani tudnivalók összeállításában mutatkoztak meg. Az érdekképviseletekkel való együttműködés tovább erősödött és mára már gördülékennyé vált. Hazánkban egyre több és egyre magasabb szinten képzett, használható tudással rendelkező szakemberre van szükség, mely a mélyinterjúk értékelésénél egyértelműen kiderült. Emiatt kiemelkedően fontos, hogy a szakképzés színvonala és presztizse emelkedjen. A piaci szereplők jelenleg sokkal érzékenyebben reagálnak a gazdaság elvárásaira és ugyanezt a rugalmasságot várják el alkalmazottaiktól, a szakképzésből kikerült tanulóktól is. A szakképzésnek tehát meg kell találnia a válaszokat a munkaerőpiac kihívásaira.
Az RFKB-k számára ez a szakképzésbe bekerülő hallgatók arányainak maghatározását, a modern, piac-orientált képzések előtérbe helyezését, valamint a túlképzések folyamatos csökkentését, megszüntetését jelenti. A hatékony és megalapozott döntéshozatalt segíti elő az MKIK által koordinált mintaszerű rendszer, ami már az elmúlt évben igazolta, hogy egy hiányt pótol, hiszen olyan széleskörű felmérést végez, melyre eddig nem volt példa. A lekérdezés módszertanának kialakítása, a rendelkezésre álló adatbázisok széleskörű bevonása az elemzésbe mára már egy jól kialakult gyakorlattá vált, melynek folytatása a hosszútávú elképzelések érvényesítéséhez elengedhetetlen.
A következőkben az erdőgazdálkodás és fafeldolgozás, bútoripar ágazatokhoz kapcsolódó információkat emeltem ki a kutatási anyagból.
Az országos kínálat és a kereslet becslése - összefoglaló adatok (kivonat)
* A képzések közül a legnagyobb eltérést mutatják (túlképzés): 1 - Pincér, 2 - Fodrász, 3 - Bútorasztalos Sok esetben olyan szakmákban is elhelyezkedési gondokra számíthatnak a frissen végzett szakmunkások, amelyekben jelentős a munkaerő-piaci hiány. Ezt a jelenséget úgy jellemezhetjük, hogy egyszerre áll fent szakmunkás hiány és túlkereslet ugyanabban a szakmában. Az e mögött meghúzódó okokat sajnos nem állt módunkban felderíteni, de valószínűsíthető, hogy az alábbi három egymástól függetlenül is létező ok húzódhat meg a jelenség hátterében: a) a végzős szakmunkások tudásának minőségével lehetnek problémák, b) a vállalkozások által kínált bérek nem vonzóak az adott állás betöltéséhez, c) a lokális munkaerő-piacok közötti alacsony mobilitás teszi rendkívül nehézzé a keresleti oldal alkalmazkodását.
A pályakezdő szakmunkások munkaerő-piaci helyzete A kérdőíves kutatás során megkérdezettek 13%-a 20 év alatti fiatal, 83%-uk 20 és 23 év közötti, 5%-uk pedig ennél idősebb volt, így átlagos életkoruk 20,9 év. A minta nemek szerinti megoszlása azt mutatja, hogy a válaszadók 75%-a férfi és 25%-a nő, mely nagyjából megfelelően reprezentálja a férfiak kétharmados súlyát a szakmunkás végzettségűek között. Budapesten él a megkérdezettek 7%-a, egyéb városban lakik 55%-uk, 38%-uk pedig községi lakos. A megkérdezettek édesapjának iskolai végzettsége a válaszadók 16%-ának esetében legfeljebb 8 általános, 54%-nál szakmunkásképző, 18% esetében szakközépiskola vagy technikum. 7%-uk végzett gimnáziumot és 6%-uk főiskolát vagy egyetemet. A megkérdezettek édesapja 8%-uk esetében önálló vagy vállalkozó, 4%-uknál vezető beosztású, 6%-uk esetében beosztott értelmiségi és szintén 6%-uk apja irodai alkalmazott. Kiemelkedően magas, 36%-os azok aránya, akiknek édesapja szakmunkásként dolgozik, 9% esetében segédmunkás vagy betanított munkás, 1,5%-uknál pedig alkalmi munkás. A válaszadók 7%-ának apja munkanélküli, 11%-uk édesapja pedig egyéb okból nem dolgozik (pl. nyugdíjas). A megkérdezettek közel 80%-a számolt be arról, hogy édesapjának van szakképesítése, tehát elmondható, hogy a szakiskolai, szakközépiskolai végzettséggel rendelkező apák gyermekei különösen nagy arányban szereznek ilyen képesítést.
... A szakiskolát végzettek szakmájukkal elégedettnek mondhatóak: magas arányban (84%) válaszoltak igenlően arra a kérdésre, hogy olyan szakmát tanultak-e a szakiskolában, amivel később is szívesen foglalkoznának. Szakmájukkal és iskolájukkal való általános elégedettségük is magasnak mondható: ha újra választaniuk kellene, 57%-uk újra ugyanazt a szakmát és iskolát választaná, 6%-uk maradna szakmájánál és másik iskola mellett döntene, 10%-uk más szakmát, de ugyanazt az iskolát választaná, 15%-uk pedig új szakmát és iskolát keresne, ha újra döntési helyzetbe kerülne. A megkérdezettek 11,5%-a nem tudott választ adni a kérdésre. Az érettségivel rendelkező megkérdezettek (718 fő) 51%-a nem felvételizett sem egyetemre, sem főiskolára. 33%-uk felvételizett és fel is vették, 16%-uk pedig sikertelen felvételi vizsgáról számolt be. A megkérdezettek 60%-a (1741 fő) meg tudja értetni magát a magyaron kívül más nyelven is. Angolul 33%-uk beszél, németül 31%-uk. Franciául, spanyolul, olaszul, oroszul, illetve egyéb nyelven kevesen (5-40 fő) beszélnek. A megkérdezettek 63%-a véli úgy, hogy a szakiskolában az elméleti és a gyakorlati oktatás aránya megfelelő volt. 33%-uk szerint túl sok volt az elméleti oktatás, és mindössze 5%-uk sokallta a gyakorlati oktatás arányát. Az adatok azt mutatják, hogy a megkérdezett fiatalok körében a szakmai gyakorlati képzés havi óraszáma az utolsó tanévben átlagosan 86 óra volt. Szakiskolai tanulmányai során a megkérdezettek 31%-a csak az iskolai tanműhelybe járt gyakorlati képzésre, 38%-uk csak céghez járt gyakorlati képzésre, 31%-uk pedig mindkét helyre járt. A gyakorlati képzőhellyel kapcsolatban szintén jó véleménynek adtak hangot a végzett tanulók. Legtöbbjük úgy véli, a gyakorlati képzőhelyen nagyon sokat tanult a szakmáról remek szakemberek keze alatt, és korszerű gépekkel és berendezésekkel dolgozhatott. Igen sokan számoltak be arról is, hogy a gyakorlati képzőhelyen megtanultakat munkájuk során is jól tudják használni.
... A mintába került foglalkoztatottak 55%-a ugyanazon a településen dolgozik, mint ahol lakik, 45%-uk pedig más településre jár dolgozni. Az adatok azt mutatják, hogy válaszadóink átlagosan 27 kilométerre laknak munkahelyüktől, és átlagosan 42 percig tart, amíg lakóhelyükről a munkahelyükre érnek. A megkérdezettek 26%-a semmilyen feltétellel nem költözne el lakóhelyéről másik magyarországi városba egy jobb álláslehetőségért. A többi megkérdezett 60%-a (átlagosan 90 ezer forinttal) magasabb fizetésért elköltözne, 34%-uk pedig akkor költözne, ha a munkaadója biztosítana szállást számára. 9%-uk akkor költözne el, ha rokonainál, ismerőseinél tudna lakni.
... A foglalkoztatott státuszú megkérdezettek 14%-a (166 fő) tervezi, hogy a következő fél év során munkahelyet vált. Ebből a 166 főből 17-en akár a jelenlegi bérüknél alacsonyabb összegért is elhelyezkednének, 52-en legalább ugyanannyit szeretnének keresni, mint jelenlegi munkahelyükön, 97-en pedig aktuális keresetüknél többet szeretnének kapni (átlagosan 46 ezer forinttal). A megkérdezettek jövőbeni karrierjük szempontjából azt tartják legszükségesebbnek, hogy szakmai továbbképzéseken vegyenek részt, és hogy jobban beszéljenek idegen nyelveken. Az átlagos vélemények szerint ennél kevésbé tartják fontosnak, hogy jobban értsenek a számítógéphez, valamint hogy leérettségizzenek. Legkevésbé fontosnak a felsőoktatásban való részvételt tartják.
... A szakmájukból "kilépő", tehát nem a saját szakmájukban dolgozó végzett szakképzettekre különös figyelmet fordítottunk az adatelemzés során, mivel ez a hiányszakmák újabb fontos vetületéről ad tájékoztatást. Belátható, hogy a jelentős kilépési aránnyal jellemezhető szakmákban hiába végez megfelelő számú tanuló, a munkaerő-piacon mégis hiány (túlkereslet) fog megjelenni. ... A saját szakmájukban nem dolgozók aránya a teljes mintában, a szakiskolában végzettek körében és a szakközépiskolai végzettségűek esetében megközelítőleg ugyanannyi: 71,2%. A "Kilépés 1" mutató a teljes mintában 69,8%, a szakiskolát végzettek esetében 70,9%, a szakközépiskolát végzettek körében pedig 63,4%. A "Kilépés 2" arány a teljes mintában 61%, a szakiskolát végzettek között 62,3%, a szakközépiskolai végzettségűek körében pedig 52,7%.
... A kutatás fontos eredménye, hogy a szakképzett pályakezdők között 8 hónappal az iskola elvégzése után a saját szakmájukban nem dolgozók ("kilépők") aránya nagyon magas. Ez az arány definíciótól függően körülbelül 60-70 százalékra tehető, ami a szakiskolát végzettek esetében jóval magasabb, mint a szakközépiskolai végzettségűek körében, tehát elmondható, hogy mivel a szakiskolát végzett fiatalok kevesebb esetben dolgoznak eredeti szakmájukban, a szakiskolai beiskolázási keretszámok meghatározásánál jelentősebb korrekciós tényezőt jelenthet a szakmaváltás, mint a szakközépiskolák esetében. Az adatelemzés során tehát az derült ki, hogy a szakiskolai kibocsátás a továbbtanulás, az átképzés, a munkaerő-piacról történő - rövid, vagy hosszú távú - kilépés, valamint a szakmaváltás elterjedt gyakorlata miatt nem tekinthető közvetlenül tényleges munkaerő-piaci kínálatnak.
Összeállította: Tóth János, FATÁJ-FATUDAKOZÓ
|
| ||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||
|
||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||
