Energiafüzek telepítése és termesztése

A köznyelvben energiaerdő-ként ismert új ültetvényforma hivatalosan a rövid vágásfordulójú energetikai faültetvény-t jelenti.

Energiaültetvény létesítésére alkalmas minden olyan fás szárú növény, amelynek kezdeti (első két-három éves) növekedése gyors, nagy biomassza tömeget nevel, vágás után sarjakról gyorsan megújul, regenerálódik, valamint technológiatűrése megfelelő.

Az energiaültetvényeket - növekedésüktől függően - két-háromévente járvaszecskázó gépekkel takarítják be. A megtermelt faaprítékot (csipszet) néhány hetes száradás után erő, vagy fűtőművekben égetik el.

Az ültetvénytelepítés támogatott, de engedélyköteles tevékenység. A telepítési engedélyeket a területileg illetékes erdészeti hatóságokhoz kell benyújtani. Hektáronként 200.000 Ft támogatás vehető igénybe maximálisan. Mivel az energetikai faültetvények szántó művelési ágúak, ezért a területalapú támogatás ugyanúgy igénybe vehető, mint bármilyen más szántóföldi kultúra esetében. Az energetikai célból telepített növények termesztéséhez a 33/2007-es FVM rendelet alapján a területalapú támogatás mellett kiegészítő támogatás is igényelhető.

Elsősorban azok a gazdák telepítenek fűz ültetvényeket, akik magas talajvizű, víznyomásos, vagy időszakos vízborított területekkel rendelkeznek. Ezeken az alacsony aranykorona értékű talajokon a fűz a gabonafélékkel szemben biztonságos és magas jövedelmezőségi szintet, valamint gyors megtérülést biztosít. A gazdák mellett a telepítők táborába egyre több önkormányzat, pellet-, brikett- és fűtőüzem is tartozik.

A fűz ültetvények után érdeklődők első kérdése: hová és mennyiért lehet eladni a megtermelt faaprítékot. Jelenleg Magyarországon valamivel több, mint egymillió tonna faapríték cserél gazdát éves szinten. E hatalmas mennyiség majd 100%-a felaprított erdészeti vágástéri hulladékból és fűrészüzemi hulladékból áll. Telepített célültetvényből származó biomassza még csak néhány kamionos tételben gurult be az erőművek kapuján.

A legnagyobb felhasználó a Mátra Erőmű, a PannonPower és a szakolyi Biomassza Erőmű (DBM). Az erőművek mellett városi fűtőművek és brikettüzemek is gerjesztik az apríték iránti keresletet. A faaprítéknak tehát szinte korlátlan és folyamatosan bővülő piaca van.

DBM erőmű

A legnagyobb fűz nemesítői központban, Svédország déli részén a Lanmannen Agroenergie-nél, Stig Larsson vezetésével több mint harminc éve végeznek nemesítői munkát. Ebben a nemesítői tevékenységben kizárólag a keresztezéses nemesítés eszközeit használják. A kizárólag szelekcióra alapozott nemesítői tevékenységekkel szemben ezért a svéd nemesítésű füzek jelentősen magasabb biomassza produkcióra képesek, mint más európai fajták. Ezek a fajták már hazánkban is elérhetőek.

Az erőműben naponta több száz tonna aprítékot égetnek

Jól és rentábilisan működő energiafűz ültetvényeket, csak a technológia pontos betartása mellett lehet létesíteni.

Az energiafüzek megjelenésével sajnos felszínre került egy olyan irányvonal, ami a füzek igénytelenségét és extenzivitását túlhangsúlyozva azt a látszatot keltette, hogy az energiafüzek szaporítóanyagát bármilyen talajba eltelepítve, azt telepítés után magára lehet hagyni; a következő teendőnk csak a betakarítás lesz. Ez a szemlélet nem állja meg a helyét! A fűz ültetvények sikerének alapvető zálogai a terület kiválasztásában, előkészítésében és a megfelelő időben és módon telepített, jó minőségű szaporítóanyagban, valamint a gyomirtási technológia betartásában keresendők.

Fűz ültetvényeket olyan termőhelyeken érdemes létesíteni, ahol a talajvíz magasan van, vagy a vegetációban hulló csapadék több év átlagában is kiegyenlítetten magasnak mondható. Alkalmasak a különböző réti és láptalajok, humuszos homoktalajok, homokos vályogtalajok. Kizáró ok a szikesség, vagy az alacsony szervesanyagtartalom.

Általános gyakorlati szabályként megfogalmazható: a fűz minden olyan területen jól érzi magát, ahol a kukorica a talaj magas víztartalma miatt az évek többségében sárgul, csökött marad, és nem képes jövedelmező termést hozni.

A gyep területekből, nádas, cserjés, benőtt területekből nem tudunk néhány hónap alatt ültetésre alkalmas dugványágyat készíteni. Ezért ezeken a területeken a gyeptörés után még egy évet várnunk kell a telepítéssel.

Mi a teendőnk, ha szántó művelési ágú (és kultúrállapotú) területünk van? Ebben az esetben egyszerű a terület előkészítése. Az elővetemény betakarítása után tárcsás tarlóhántást alkalmazhatunk. Néha szükség lehet előzetesen a szármaradványok lezúzására, vagy a több menetben, egymásra merőlegesen végzett tárcsázásra is. A tarlóhántás után a talajfelszínen csak minimális szármaradvány maradhat. A területet a későbbiekben (célszerűen októberben - novemberben) le kell szántani úgy, hogy a forgatás minél tökéletesebb legyen. A telepítendő dugvány hosszúsága 17-18 cm. Az alapművelésnek minimum kétszer ilyen mélynek kell lennie. Nincs szükség tehát igazi mélyszántásra, viszont a talaj 20-25 cm mélységű "túrása" sem megengedett. A szántást még az ősz folyamán megfelelő nedvességi állapot mellett, tárcsával vagy kombinátorral célszerű elmunkálni. A szántáskor képződő hantoknak az elmunkáláskor meg kell omlaniuk és porhanyós talajszerkezetnek kell visszamaradnia. A telepítés megkezdése előtt célszerű egy kézi próbadugványozást végezni. A 18 cm-es simadugványoknak teljes hosszukban "le kell szaladniuk" a talajba. Ha ez nem biztosított, szántóföldi kultivátorral végzett lazítás is szükségessé válhat.

A fűz szaporítása gyökértelen simadugványokkal történik. A honosított fajták dugványait ellenőrzött törzsültetvényeken szaporítják. A simadugványok uniós szabványa 18 cm-es hosszúságot és 8-23 mm közötti átmérőt ír elő. Célszerű azonban ennél erősebb, vastagabb szaporítóanyagot keresni, mert az erősebb dugványok eredése jobb és kezdeti hozamuk magasabb. Ilyen szaporítóanyagot már hazánkban is forgalmaznak.

Ültetésre kész simadugványok

A simadugvány telepítéseket kora tavasszal végezzük. A telepítés optimális időintervalluma március 10-től április 20-ig terjed, mert a fűz korán fakad. A túlzottan korai telepítésnek meg van az a veszélye, hogy túl korán indul meg a hajtásnövekedés és egy visszatérő késő tavaszi fagy károsítja a hajtásokat. A dugvány ilyenkor még képes regenerálódni, de nagyon sok energiát veszít. Elméletileg novemberben is telepíthetnénk, de az őszi dugványok még korábban erednek és a fagyveszély megnő. Ezért március 10. előtt semmiképp se telepítsünk!

A kései telepítés szintén veszélyes. A korai fakadás miatt minden nappal értékes időt vesztünk a vegetációból. A telepítés elodázásával nem csak a lehetséges vegetáció idejét rövidítjük le, hanem minden nappal kockáztatjuk a talaj nedvességtartalmának csökkenését, vagyis a jó eredést is.

A füzeket 1,5+0,75*0,65 méteres sor és tőtávolságra telepítjük. Ebből is látszik, hogy ikersoros telepítésről van szó, melyben egy 150 centiméteres sortávolságot egy 75 centiméteres követ. A betakarító járvaszecskázó gépek nyomtávolsága ezt a telepítési hálózatot követeli meg. Ebben a telepítési hálózatban 14.500-14.800 db simadugványra van szükség hektáronként. A telepítés előtt a hűtőházból kihozott dugványokat legalább 12 órán keresztül áztassuk. A telepítés technikai kivitelezésére számos megoldás létezik. A legegyszerűbb, legpontosabb, legjobb eredést biztosító telepítés a gépi sorjelölés után végzett kézi dugványozás, de dugványozhatunk erdészeti dugványültető gépekkel is. Bármilyen technikai megoldást is választunk, ismernünk kell a jó dugványozás ismérveit. A helyesen elültetett dugvány csúcsi részének a talajszintbe, vagy az alá kell esni egy-két centiméterrel! A dugványból egy cm-nél több a talajfelszín felett nem látszhat ki! E felett a telepítés már nem elfogadható. Ez a kritérium nem a telepítés módjától, hanem az alapművelés és az előkészítés minőségétől függ!

A dugványágy nem lehet hantos, nagy rögös, mert ez esetben nem lehet jól tömöríteni. A kiültetett dugványok a talajban nem "pipálhatnak", nem lötyöghetnek. A tömörítésnek a dugvány körül tökéletesnek kell lennie! A dugványnak a talajban függőlegesen, vagy azt közelítve kell állnia! Ne felejtsük: a munkát végzőnek csak az a fontos, hogy a dugvány a földbe kerüljön, nekünk viszont az is, hogy hogyan! A telepítés egy olyan folyamat, amely tulajdonosi jelenlétet, de legalább szoros kontrollt feltételez.

A jól végrehajtott telepítés után a következő sarkalatos pont az ültetvények vegyszeres gyomirtása. A fűz S-metolaklór + linuron hatóanyagokkal tökéletesen gyomirtható. Ezek a hatóanyagok tökéletes kezdeti (6-8 hetes) gyommentességet tudnak biztosítani, de ehhez a gyomirtás végrehajtása során az alábbiakra kell különösen figyelni: időzítés, lémennyiség, tökélestes fedés, csapadékigény.

A dugványok robbanásszerű kezdeti fejlődése megköveteli, hogy lehetőleg még a telepítés napján, de legkésőbb telepítést követő három napon belül hajtsuk végre a vegyszeres gyomirtást. Az S-metolaklór és a linuron hatóanyagok csak akkor hatékonyak, ha a telepítést követő 1-14 napon belül a terület legalább 10 mm csapadékban részesül. Érdemes tehát figyelni az előrejelzéseket is. A csírázásgátló hatóanyagok a talajfelszínen filmréteget képezve hatnak, ezért van szükség csapadékra. Ha a vegyszeres gyomirtás valamely lépését elrontjuk, az ültetvényt a későbbiekben csak költséges és kevésbé hatékony mechanikai gyomirtással tarthatjuk tisztán! Minden halogatott, későbbi beavatkozás egyre drágább és rosszabb hatékonyságú lesz.

A biomassza nyerés céljából telepített fás szárú növények közül megfelelő talajadottságok mellett a füzek produktuma a legmagasabb. Egy eltelepített sima dugvány a telepítés évében általában 1-4 hajtást hoz. Ezek a hajtások a telepítést követő napokban látványos magassági növekedésnek indulnak. A kezdeti növekedés a dugványban raktározott tartalék tápanyagokból és nedvességből adódik. Ezzel párhuzamosan indul meg a járulékos gyökerek képződése. A kezdeti látványos növekedés néhány hét múlva lelassul, sőt átmenetileg le is állhat. Ez annak "köszönhető", hogy a dugványban tárolt tartalékokat a növény felélte, de az önálló víz és tápanyag ellátást biztosító gyökérzet még nem hálózott át megfelelő talajtérfogatot.

Az átmeneti stagnálás után a növények ismét erőteljes növekedésnek indulnak. A friss telepítések megfelelő vízellátottság mellett már május végére elérhetik a 120 centiméteres magasságot. Az igazán intenzív növekedés június elejétől szeptember közepéig terjed. A növény szélsőséges esetekben akár naponta 5-7 centimétert is növekedhet. Ez nem tekinthető annyira extrém értéknek, tekintve, hogy megfelelő körülmények között erre egy akác magcsemete is képes lehet az augusztusi időszakban. Az első év végére a növények 3-5 méter közötti magasságot érnek el. A föld feletti tőátmérő 10 és 30 milliméter között van, de mértünk 40 milliméter feletti elsőéves tőátmérőt is. Az ültetvény első évére mégis inkább a magassági növekedés a jellemző. Ha a második év hozamát 100%-nak vesszük, akkor azt mondhatjuk, hogy ebből az első évben csak 20-30% száraz biomassza tömeg képződik meg.

A további 70-80% száraz tömeggyarapodás a második év vastagsági növekedéséből adódik. A második évben az állomány az első évhez képest már csak egy-két métert növekszik magasságban. Az átlagos tőátmérők viszont megháromszorozódnak, 30 és 90 milliméter közé esnek. Egyáltalán nem mindegy tehát, hogy az első évben a tövek egy, két, vagy három, esetleg négy hajtást hoznak. Mert a második évben egy, két, három, esetleg négy hajtás fog vastagodni. Ez pedig egyszeres, kétszeres, háromszoros hozamot jelent! Ezért érdemes odafigyelni szaporítóanyagaink vastagsági paramétereire. Vastagabb dugvány = több tápanyag = több tartalék = több energia = több hajtás = magasabb kezdeti hozam.

A másodikév vastagodási viszonyai

A jó fejlettségű ültetvényeket második éves korukban be kell takarítani. (ld később) Ez abból adódik, hogy a jól fejlett ültetvények hamarabb záródnak és a fény kihasználhatósága a második vegetáció felétől már korlátozott. Ha egy fejlett állományt meghagyunk a harmadik vegetációra is, alig fog tömegben gyarapodni, mert az árnyékos ültetvényviszonyok miatt csökken a fotoszintetikus aktivitás, ezzel együtt a biomassza produkció is. Az átlagos hozamok 40-60 t/ha/év szárazanyagot tükröznek, melyek még támogatás nélkül is két éves megtérülést biztosítanak.

Az energiafüzek betakarítása 2-3 évente történik meg. A megfelelő fejlettségű állományokat kétévente szükséges betakarítani. Az energiafüzek megjelenésekor néhányan az évenkénti betakarítás szükségességét hangsúlyozták. Ez a gyakorlat nem helyénvaló az előzőekben leírtak szerint. Az első éves állomány esetében a bél-kéreg arány sem kedvező, ezáltal az apríték minősége sem megfelelő.

A betakarítást járvaszecskázó gépek végzik. Az ültetvények sortávolsága - amellett, hogy a növény számára optimális fénykihasználást biztosít - a betakarítógép nyomtávhoz alkalmazkodik. A járvaszecskázók képesek a 10 cm-es tőátmérőjű anyag biztonságos levágására és aprítására.

Betakarítás járvaszecskázóval

A vágást teljes nyugalmi állapotban, november közepétől, március elejéig lehet végezni. Ekkor a legalacsonyabb a víztartalom. Az aratás során arra kell figyelni, hogy a vizenyős talajú táblák a fagyos napokon előnyt élvezzenek a szárazabb talajú területekkel szemben. A betakarító gép a felaprított csipszet platóra fújja. Az apríték tárolása a tábla szélén, prizmákban történik meg. Az aprítékot nem kell fedett helyen tárolni! Az aprítékhalomnak van belső melegedése, de ez messze van attól, hogy öngyulladás következzen be. A felmelegedés segít abban, hogy az apríték a benne lévő nedvességet természetes úton adja ki magából. A 35%-os nedvességtartalmú apríték már gazdaságosan szállítható. A 30-35%-ra történő leszáradás a külső hőmérséklet és páratartalom függvényében 4-10 hetet vehet igénybe.

A természetes csapadék a prizma rézsűszöge és az apríték alakjának sajátosságai miatt 10-15 centiméternél mélyebben nem hatol a prizma belsejébe, valamint ezt a vizet alacsony páratartalom mellett az anyag hamar leadja. A szállítás akkor lehetséges, ha az apríték legalább 35%-os nedvességtartalomra szárad. Ekkor homlokrakodóval történik a rakodás, önürítő szállítójárművekre.

Az apríték a tábla szélén természetes úton szárad

Az erőművek nem kötnek szerződést külön-külön a gazdálkodókkal, hiszen ez több ezer külön szerződést jelentene. Ezért a termelőknek - még a telepítés előtt - a végfelhasználóval érvényes beszállítói szerződéssel rendelkező szervezetekkel kell szerződést kötniük a termelt apríték beszállítására. Ez egyébként a támogathatóság egyik alapvető feltétele is. Bizonyos erőművek fűtőértékre, mások pedig beszállított szárazanyag tömegre fizetnek. A kettő közel azonos kondíciót jelent. Az apríték átvételi ára változó, de a szerződések az apríték mindenkori árát a fosszilis energiahordozók, valamint a bérek és bérjárulékok árához igazodóan mozgatják. Ezért a tevékenységből származó jövedelem biztosan kalkulálható.

A rendkívül erős sarjadzóképesség és a tuskóbetegségekkel szembeni ellenállóképesség, valamint a jó technológia (vágás) tűrés miatt, az energiaültetvények közül a fűznek a leghosszabb az élettartama. A legidősebb hazai ültetvények még csak hat évesek, ezért ennél távolabbra visszanyúló hazai tapasztalatunk nincs.

A legidősebb fűz ültetvény Svédországban 48 éves. Ezt az ültetvényt rendszeresen, 2-3 évenként vágták. Még ezen az ültetvényen is lehetett látni az eltelepített eredeti tövek helyét. A sorok egyértelműen látszottak, de a sarjak már egy több tíz centiméteres körben nőttek. Ha a rokon kosárfűz törzsültetvényeket vesszük alapul, akkor a hazai tapasztalatok is alátámasztják a svéd példát.

Az ültetvényeket addig érdemes művelésben tartani, amíg a hozamok számottevően nem csökkennek. Az első letermelés (2. vagy 3. év) hozama biztosan kevesebb, mint a második letermelésé (4. vagy 5. év). A hozamok az ezt követő további vágásoknál sokáig magasan maradhatnak, amennyiben a szükség szerinti műtrágyázást, vagy a szennyvíziszap trágyázást megfelelően végezzük. Természetesen egy idős ültetvénytől már nem várható el, hogy teljesen homogén legyen. A heterogenitás miatt egy idő után a hozamok csökkenni fognak. Ha ez a csökkenés ésszerű ráfordítások mellett nem állítható meg, akkor jött el az ültetvény-felszámolás ideje.

Az ültetvények "foltosodását", kiöregedését pótlással nem tudjuk kompenzálni. A fűz ültetvények tőhiányainak pótlása csak fiatal ültetvényben oldható meg. A vágások után ültetett pótlásokat ugyanis az erősebben sarjadó idősebb tövek elnyomják, leárnyékolják.

A fűz ültetvények felszámolása a füzek élettani és alaktani sajátosságaival függ össze. A fűznek nincsenek gyökérsarjai, kizárólag tősarjakról képes megújulni. E miatt megfelelő technológiával könnyű az állományt elpusztítani. Az ültetvény felszámolása ugyanis ezzel kezdődik. Az utolsó betakarítás után hagynunk kell, hogy az ültetvény ismét megsarjadjon. A mikor a sarjak elérték a 20-25 centiméteres magasságot, 5-6 liter/ha dózis glyfozát hatóanyagú totális gyomirtó szerrel le kell kezelnünk az egész táblát. A sarjak két hét alatt teljesen elpusztulnak és elszáradnak. Ekkor egy függőleges tengelyű szárzúzóval le kell zúznunk az egész területet. Ezt a műveletet az év folyamán 2-3 alkalommal végzett nehéz tárcsázás követi. Őszre pedig a terület szántható állapotba kerül. A sok gyökér és szármaradvány miatt érdemes a szántás előtt közepes dózisú nitrogén műtrágyát kiadni. Ezzel a maradványok lebontása gyorsítható. A terület így alkalmassá válik akár kalászos gabonák vetésére is. A fűznek üvegszerű, pattanó gyökérzete van. A gyökértömeg zöme a felső 40 centiméteres zónában található, így a szántás nem okoz gondot.

Másik megoldás a gyomirtás utáni gyökérfésülés. Ha a felszedett gyökér és tuskómaradványt összetoljuk és felaprítjuk, az ültetvény felszámolásából származó anyagból is értékesíthető terméket nyerhetünk.

Forrás: AgroNapló