|
|||||||
FATÁJ archívum:
FATÁJ-online
A pdf-ekhez az Acrobat Reader itt tölthető le: |
2010-08-24
Interjú a Magyar Wood Fesztivál kurátorával Pozsár Péter, építész, a Moholy-Nagy Művészeti Egyetem DLA hallgatója, az Újirány Csoport tagja, a Wood Fesztivál kurátora.
- Mint a Wood Fesztivál kurátora és vezető tanár, miért tartod fontosnak, hogy pont egy olyan fesztivál valósul meg, amelynek központi témája a fával való alkotás? PP: Alapvetően azt gondolom, hogy az építész és több egyéb tervező szakma elidegenedett az anyagtól és a környezettől - ez komoly probléma - hiszen ez egy nagyon messzire mutató jelenség. Az elidegenedés a környezettől, az anyagtól alapvetően megnehezíti az alkotást, és megváltoztatja a tervezői attitűdöt. Ezt a fajta eltávolodást igyekszünk kicsit érzékelhetővé tenni egy ilyen témájú alkotóhéten. A hallgatók felé elvárás, hogy amennyiben lehet, kész tervekkel érkezzenek. Ennek az a célja, hogy a résztvevők akár már az első pillanatban az anyaggal dolgoznak. Hallottam egy versidézetet a minap a rádióban, de sajnos nem emlékszem pontosan..azt írja hogy a levegő és a fény az a lélek szférája, a talaj és a föld, a sziklák a test szférája, a fa a gyökereivel a testbe, leveleivel a lélekbe kapaszkodik, így kötve azokat össze.nagyon sokan sokféleképpen misztifikálják ezt az anyagot.
- A Wood Fesztiválon 4 magyar egyetem csapatai vesznek részt. Egy interjúban azt mondtad, hogy a különböző egyetemek diákjai gyakran nem tudnak együtt dolgozni, mert nem tudnak konszenzusra jutni. A te elvárásod szerint, a Wood Fesztiválon együtt eltöltött egy hét hogyan segít majd a különböző gondolkodásmódok találkozásában? PP: Az együttműködés alapvető elvárás, nemcsak az építész szakmában! Az építész szakma fogalma megváltozik, folyamatosan átalakul - számomra ma már az építész és építészet sokkal inkább az architektúra fogalma köré rendeződő tevékenységeket jelent. A szerkezet az, ami érdekes, a dolgokban rejlő rendszer és szervezett tevékenykedés. Az együttműködés alapvető. Az egyetemi építészhallgatókra és a szakmára jellemző, hogy a terveket hajlamosak vagyunk készterméknek tekinteni, holott a végeredmény az épület maga. Egy ilyen workshop abban segít talán, hogy a hallgatók megtapasztalják, milyen egy nagyobb léptékű projekt, ha azt kivitelezni is kell, milyen a rajz, ha anyagot ölt. De ez nem csak számukra, hanem számunkra is nagyon izgalmas, hiszen ilyen léptékű kísérletezésre nekünk sincs szinte soha lehetőségünk! Ezért is nagy köszönet a Jaf Holznak, hogy erre lehetőséget kapunk, mert ez tényleg komoly tapasztalatszerzés. Megtapasztalni a léptéket és a tervet saját valójában.a közös munka olyan tapasztalatokkal gazdagít, amire egy életen keresztül lehet támaszkodni. A közös siker megerősítés és képessé tesz arra, hogy a véleményedet másokéval együtt tudd egy közös cél, az alkotás érdekében formálni. A közös munka akkor sikeres igazán, ha az elkészült eredményt mindenki 100%-ban sajátjának érzi. Kiemelten fontosnak tartom, hogy sikerül az egyetemeket összehívni és a hallgatókat egy projekt köré gyűjteni. Nagyon szerény és hiányos az együttműködés ezek között az egyetemek között és remélem itt elindulhat egy újfajta kommunikáció!! A fesztiválon a Moholy-Nagy Művészeti Egyetem, a Soproni Alkalmazott Művészeti Intézet, a Budapesti Műszaki Egyetem és nem utolsó sorban a Képzőművészeti Egyetem képviselői lesznek jelen. Ezt önmagában eredménynek tekintem, ami remélem kicsit a mi érdemünk is! - A Wood Fesztiválon minden csapatnak 1 kilométer 4m hosszú fenyőléccel kell valamit kezdenie. A dán fesztiválhoz képest egy kritériummal nehezítettétek a feladatot: mozgó, dinamikus rendszereket kell létrehozni. Ennek mi a jelentősége? PP: A kritérium nem kötelező, hanem lehetőség, és a fesztivál vagy a program milyenségére szeretne utalni. Nem klasszikus művésztelepet szeretnénk csinálni, hanem egy olyan programot, ahol az alkotás valamilyen többletjelentéssel, vagy praktikummal is bír. Nem csak egy szobrot szeretnénk látni (és a csak persze idézőjelben van), hanem olyan installációkat, melyek valamilyen kísérletre vagy kutatásra emlékeztetnek. Számtalan jobbnál jobb ilyen projekt van ma a világban, elég ha a kinetikus művészetekre gondolunk. A logika, a rendszer, az architektúra megjelenése az installációkban másfajta gondolkodást igényel és más eredményt hoz, függetlenül attól hogy ez a gondolkodás tudatos vagy érzelmi alapon jön létre. Emellett a mechanika személyes mániám is, mindig is lenyűgöztek azok a korok, ahol ezek a nagy mozgó szerkezetek megszülettek. 1 km fenyőléc gyakorlatilag mindenre elég, látva a dán példákat, az alkotásoknak gyakorlatilag csak a fantázia fog határt szabni. Köszönet ezért még egyszer!
- Milyen kapcsolat van a dán és a magyar program között? PP: Miután több mint 100 jelentkező között megnyertük a részvétel jogát a dán fesztiválon, nagyon lelkesek lettünk és a dánok is meghatódtak, hogy egy egyetemi feladatba beintegráltuk a pályázatukat. A nagy öröm után kiderült, hogy a dán eseményt elhalasztják. Ezután kezdtünk neki komolyan azzal foglalkozni, hogy legyen egy magyar esemény! A bizonytalanságok és az idő rövidsége miatt nem tudtunk mindenkit meghívni, de jelenleg úgy néz ki, hogy 1-2 dán résztvevőnk mégiscsak lesz! De ennél sokkal fontosabb, hogy a dán szervezők elképesztően lelkesek a magyar fesztivállal kapcsolatban. Már most a jövő évet tervezzük, ami remélhetőleg egy komoly nemzetközi EU projekt kereteiben fog megvalósulni, komoly nemzetközi részvétellel.
Forrás: ILoveWood
|
| |||||
|