PhD. Szép Tibor: A klímaváltozás erdészeti ökonómiai vonatkozásai

"A klímaváltozás erdészeti ökonómiai vonatkozásai" címmel védte meg 2010. június elején doktori értekezését Szép Tibor a NYME Roth Gyula Erdészeti és Vadgazdálkodási Tudományok Doktori Iskola keretében.

Az értekezés és a tézisek teljes szövege az Országos Doktori Tanács honlapján érhető el.

A kutatás célja az volt, hogy feltárja a klímaváltozás okán a hazai erdőállományban bekövetkezett és várható változásokat, ezek hatását a gazdálkodók piaci helyzetére, jövedelmezőségére és erdővagyonára. A klímaváltozás eddigi történései elég egyértelműek, de azon már vita van, hogy mi várható a jövőben.

A doktori értekezés 14 tézise:

1. Az értekezésben a szerző rendszerezte a klímaváltozásnak a magyarországi erdők szempontjából fontos elemeit. Bemutatta az obszervált folyamatokat, melyek az eddigi történések alapján a környezet melegedését támasztják alá. Az eddigi megfigyelt folyamatok mellett a prognózisok már egy bizonytalan jövőképet vetítenek előre, amiről markánsan eltérő vélemények halmazát is összegyűjtötte. A vélemények a "Mi a teendő ebben a helyzetben?" kérdés körül, az emberi cselekvés hatásának és szükségességének korlátai megítélésében ütköznek. A disszertáció rámutat arra a szempontra, hogy a magyarországi erdők szempontjából közömbös, hogy a jelenben egy természetes "klíma hullámvasúton" ülünk, vagy egy az emberiség által gerjesztett folyamatról van szó, igazából a történések iránya és mértéke a mérvadó.

2. A szerző megállapította, hogy hazánk területén a faállománytípusok területi eloszlását a nedvesség-ellátottság sokkal erőteljesebben határozza meg, mint a hőmérséklet. A Kárpát-medencében a csapadék lesz az a tényező, ami meghatározza az erdők sorsát. Az értekezés bizonyítja, hogy e miatt, Magyarországon az erdei ökoszisztémákban döntően degradáló hatások érvényesülnek, amit az életközösségek természetes önszabályozó mechanizmusai nem képesek kiegyenlíteni. A klímaváltozás eddigi hatásai a viharok erősödésében, az aszályos időszakok hosszának és gyakoriságának emelkedésében, az ismétlődő erdőtüzekben, illetve az ezek következtében közvetlenül jelentkező erdőpusztulásokban, vagy közvetetten az erdő vitalitás-gyengülése miatti egészségügyi problémákban nyilvánulnak meg.

3. Az erdőgazdálkodás hosszú termelési ciklusából következően minden hatás összetett módon jelentkezik, ezért az időjárási körülményekben bekövetkező változások alapvetően érintik a gazdálkodás alapjait, a fatermesztési tényezőket és ezen keresztül a jövedelmezőségét. A szerző bizonyítja, hogy a klímaváltozás eredményeként megjelenő új típusú erdőkárok nemcsak ökológia problémát, hanem jelentős gazdasági-társadalmi terheket is jelentenek.

4. A disszertáció megállapítja, hogy a klímaváltozás negatív hatásaival minden állományalkotó fafajunk érintett, és bizonyíja, hogy a fafajok sorából kiemelkedik a lucfenyő. A jelenlegi kedvezőtlen irányú változások hatására a honi lucfenyvesek  legyengültek, ezért könnyen áldozatául vállnak a gradációra képes szúbogarak támadásának. Ezen okok miatt az - őshonosságában vitatott - lucfenyő lehet az első fafaj, ami a klímaváltozás miatt eltűnhet Magyarországról, legalábbis állományalkotó főfafajként nem lesz képes fennmaradni.

5. A szerző bizonyítja, hogy a kutatók (Berki et al. 2007) által kidolgozott bükk tolerancia index alkalmas a gyakorlatban a bükk állományok klíma okra visszavezethető veszélyeztetettségének jelzésére. Bemutatja, hogy a magyarországi bükk állományokban a bükk tolerancia index eloszlása nem követi a biológiából megszokott "normál haranggörbe" alakját, hanem aszimmetrikus (Poisson eloszlás), súlypontja eltolódott az alsó értékek irányába. Ennek súlyos ökológiai és ökonómiai következményei lehetnek a jövőben, mert egy kismértékű változás már a súlypontban elhelyezkedő, így nagytömegű populáció egyedeit érinti.

6. Regresszió analízis segítségével a szerző meghatározza a bükk tolerancia index azon határértékeit, ahol a Szombathelyi Erdészeti Zrt. és a Zalaerdő Zrt. egészségügyi termelése alapján a bükk állományok veszélyeztetettek, az állományokat öt kategóriába sorolja.

7. Az értekezés megállapítja, hogy a bolygatások és a bükkösök 2003. év utáni száradása között nincs közvetlen ok okozati összefüggés. A záródás mértéke és a károsítottsággal való érintettség között nincs korreláció, a bolygatások nem tehetők felelőssé a megindult száradásokért. A kár oka egyértelműen a 2000-2003 évek vészes vízhiánya. Az erdőrészlet foltokban elkezdődő száradásakor, az első káresemény után éppoly ligetes képet mutat, mint a megbontott, alacsonyabb záródású erdőrészletek. A szélsőséges vízhiányt a mikroklíma önmagában nem képes pótolni.

8. A szerző a "PRUDENCE" regionális klímamodell 2065-re vonatkozó prognózisa alapján kiszámítja, hogy az egyes bükk régiók milyen tolerancia indexeknek megfelelően helyezkednek el. Ennek alapján elmondható - amennyiben az előrejelzések igaznak bizonyulnak -, a magyarországi bükkös előfordulások negyede kifejezetten veszélyeztetett, a fele pedig veszélyeztetett helyzetbe kerülhet. Az állományok negyedére mondható el, hogy nem kell tartani egy klímaszélsőség esetén a nagyobb károsodástól. A szerző által felállított modell alapján az első kifejezetten veszélyeztetett kategórián belül az évszázad utolsó harmadára mintegy 6 millió m3 faanyag károsodhat, de a második veszélyeztetettségi kategória 14 millió m3  körüli értékével együtt ez elérheti a jelenlegi országos bükk élőfakészlet felét. Még a klímafeltételek azonos változása esetén sem tételezhető fel egységes reakció az egyes bükkös állományok vonatkozásában (függ kortól, fenotípusos tűrőképességtől, genetikai adottságoktól stb.), de az értékek nagysága jelzi, hogy a magyar erdőgazdálkodás hatalmas problémával kerülhet szembe.

9. Az új típusú erdőkárok során az eddigi volumenben megjelent többlet egészségügyi fakitermelésekkel kapcsolatosan a szerző bizonyítja, hogy a jövedelmezőséget döntően befolyásoló fa nyersanyag árát elsősorban nem a kínálatként megjelenő károsított faanyag mennyisége befolyásolja, hanem a faanyagból készített kész- és félkész termékek származékos kereslete. Megállapítja, hogy Magyarországon 2004. évben az eddigi legmagasabb 530 ezer m3 károsodott famennyiségnek nem volt érdemleges hatása az árakra, ahogy a szomszédos Ausztriában a tapasztalatok szerint néhány millió m3-nek sem. A károsodott faanyag megjelenése és a fenyő rönk, valamint a fenyő sarangolt választék árának változása között nincs korreláció. Az árak a Szombathelyi Erdészeti Zrt. esetében is elsősorban a kész fatermékek keresletéből levezethető tényező kereslettől és kínálattól függtek.

10. A szerző modellezte az erdőkároknak az erdőgazdálkodás jövedelmezőségére való hatását, a modellek segítségével bizonyította, hogy a károsítás után még jól használható fafajok (mint a lucfenyő és a tölgy) a károsítás éveiben a megnövekvő faanyagvolumenen keresztül növelik a jövedelmezőséget. A rövid távú jövedelmezőséget a káresemények megjelenése a Szombathelyi Erdészeti Zrt. esetében is előnyösen befolyásolta. A nagy volumenű kitermelt lucfenyő még megfelelő áron értékesíthető volt, és a volumennövekedés miatt a termékegységre eső fix költség csökkent. A szerző a Szentgotthárdi Igazgatóság modellezett gazdasági adataival igazolja, hogy a kárfelszámolás magasabb eredmény elérését tette lehetővé, mint a normál üzemterv szerinti gazdálkodás.

11. A disszertáció bizonyítja, hogy a klímaváltozás megváltoztatja magát a termelési tényezőt, az erdőt; mint ökológiai és ökonómiai rendszert. A degradáló hatások - az erdő termelési potenciáljának csökkenésén keresztül - hosszútávon csökkentik az erdőgazdálkodás eredményességét.  Az erdészeti üzemek befektetett vagyonának jelentős része az erdő, nem jelenik meg a könyvvezetés során, így "csendes tartalék" jellegű. Emiatt  a szerző javasolja, hogy a magánszemélyek részére lehetővé kellene tenni - amennyiben valamilyen természeti kár éri az erdőtulajdonukat -, hogy az adóelszámolás során a károsodott faanyagból származó jövedelem esetén, adókedvezményben részesüljenek. Ez azt a célt szolgálná, hogy az erdővagyonban keletkezett veszteséget valamiképp kompenzálja, és a későbbi erdővagyon helyreállítás (erdőfelújítás) fedezete lehessen. Egy meghatározott famennyiség erdőterv szerinti kitermelése (még abban az esetben is, ha károsodott), ekvivalensnek vehető, és csak az ezt meghaladó éves használat esetében lenne engedélyezhető, hogy bizonyos feltételekkel (természeti kár miatt indokoltnak kell lennie) mérsékelt kulccsal adózzon az erdőgazdálkodó.

12. Az Országos Erdészeti Adattár adatai alapján a szerző megállapítja, hogy a magyarországi bükkös állományok, a vágáskorok utóbbi évtizedekben történt megemelése, és az egyes területekre előírt teljes véghasználati tilalom miatt túlkorosak, ami veszélyezteti ezt a fokozottan klímaérzékeny fafajt. A magyarországi bükkös állományok egyértelműen elöregedtek, egy ilyen állapotot a jelenlegi klíma környezetben, egy gondos tulajdonosnak nem szabadna fenntartania. A gyors változások közepette a természetes önszabályozó mechanizmusok túl lassúak a klíma folyamatok lekövetéséhez, ezért a bükk állományok megőrzéséhez nem a passzív védelem (ez a legtöbb védett területen a mai gyakorlat), hanem aktív emberi beavatkozás szükséges.

13. Az értekezés alapján megállapítható, hogy az erdő vagyonértéke Magyarországon sem a könyvelésben, sem egyéb nyilvántartásban nem szerepel, ezért az ott bekövetkezett változások sem ismertek. Az erdőgazdálkodás gyakorlata a rövid távú eredményelvárásra, jövedelmezőségre koncentrál, de az erdővagyon értékben történő változást nem követi nyomon. A felállított ökonómiai modell alapján, a rendelkezésre álló empirikus adatokon végzett számítások eredményeként megállapítható, hogy miközben a klímakárok miatt az erdő vagyonértéke csökken, az erdőgazdálkodás kimutatott pillanatnyi jövedelmezősége, ettől teljesen függetlenül változhat.

14. A szerző az értekezésében levezette, hogy az egyes fafajok kárfelszámolásának rövidtávú gazdasági eredményessége eltérő. Az elmaradt haszon (opportunity profit), a szórtlikacsú, gyorsan romló fáknál jóval magasabb, mint a gyűrűs likacsú lombos fafajok, vagy a lucfenyő esetében. Az elmaradt haszonnal szemben áll a realizálható eredmény, ami a nagyobb volumen miatt az utóbbi fafajok esetében magas nyereségességet biztosíthat. A lucfenyőnél a árveszteség mindössze 4-8% (a termelődő választékok hasonló mérete esetén), ezzel szemben, a bükk esetében a kárveszteség több mint a fele - a Zalaerdő Zrt. Csácsi erdőtömbjének példája alapján - a faanyag minőségromlása miatt következett be.  

PhD. Szép Tibor szakmai önélletrajza.