Egzóta fa alapanyagok - Azobé/Bongossi (Lophira alata)

Az Ochnaceae családba tartózó Lophira alata (Banks ex Gaertn.) fafajnak azobé a fő nemzetközi megnevezése, emellett a kereskedelemben még bongossiként is ismert a francia nyelvterületeken, elsősorban Kamerunban. Nagy-Britanniában és az összes angol nyelvű országban az ekki és az ironpost (vaspózna) nevek is elterjedtek. Néha hibásan afrikai tölgynek vagy vörös tölgynek is nevezik. Sierra Leone-ból hendui vagy kokank néven szállítják, a spanyol nyelvterületekről pedig akoga, okoka elnevezéssel. A Kongói Demokratikus Köztársaságban bonkolénak is nevezik, míg Németországban gyakran nyugat-afrikai vasfaként árusítják. Emellett még számos afrikai helyi neve van, pl. akoura, eba, kaku stb.

Egy nagyon hasonló faj a Lophira nemzet- ségen belül még a L. procera, közel azonos kinézettel és azonos tulajdonságokkal, de más előfordulással; ezt ugyancsak azobé/bongossi-ként forgalmazzák. Megemlítendő még a Szudánban honos L. lanceolata, melynek kisebbek a dimenziói és a kereskedelemben kevésbé ismert.

Előfordulás

Az azobé a nyugat-afrikai nyirkos erdők, illetve a trópusi mocsaras erdők szélesen elterjedt, jellemző fája Bissautól Kongóig. Leggyakoribb előfordulási helyei az Elefántcsontparton, Nigériában, Gabonban és mindenekelőtt Kamerunban és a szomszédos Egyenlítői-Guineában vannak. Az utóbbiak a partvidék nedvességkedvelő erdői, főként Mbanga, Douala, Edea, Yabassi, Kribi és Campo környékén. Itt a fa kifejezetten bokrosan, állományépítőként jelenik meg. Gabonban ez a fa főként Lambarene körzetében található meg, az Elefántcsontparton pedig a parti zónától a guineai határig terjedő részen vannak a fő előfordulásai. A Nuon- és Nimba-hegytömbök lejtőin is gazdagon előfordul az azobé, távolabb pedig Nigériában Ondo, Ogoja és Calabar környékén. Említik még, hogy előfordulása a hegyi erdőktől a felhőerdő zónáig terjed. Bár az azobénak nincsenek talaj- és élőhelyigényei, növekedés és mennyiség tekintetében a legjobb példányok a parti övezetben és a vízfolyások mentén találhatók, amely a kitermelésüket természetesen nagyban megkönnyíti.

Faleírás

Az azobé egy kifejezetten fénykedvelő fa- faj. A fa nem ritkán 70/80/140 cm átmérővel, 50 m feletti magasságot is elér. A törzs nagyon egyenesen nő és meglehetősen hengeres, többnyire 30 m-ig ágmentes. Gyökérfők egyáltalán nincsenek, így ebből a fából különösen hosszú, egyenes szálú haszonfa nyerhető. Jellemzője az aránylag kicsi golyóformájú, világítóan vörös virágdíszű lombkoronája, mely ké, magasan kinyúló főágból áll. A vékony (1 cm), enyhén pirosas, többnyire narancssárga, napfényre beszürkülő kéreg az idősebb fákról vékony pikkelyekben válik le; a legelején világospiros. A szavannai fáknak lényegesen vastagabb a kérge.

Fa(anyag)leírás

A keskeny (3-5 cm) szijács többnyire halvány rózsaszín, esetenként szürkésbarna és jól megkülönböztethető a pirosas-csokoládébarna geszttől. Ez utóbbi fénynek kitéve tovább sötétedik és mély, sötétbarna színt vesz fel. Sajátos tulajdonsága ennek a fának, hogy a szijács és a geszt között egy mintegy 8 cm széles színfa réteg is van. Ez nagyon hasonló a geszthez, ám az utóbbiban a tracheák világos szárbéllel vannak tele és nem tartós. Az Azobé fája gazdag alapelemekben és saválló. Homlokmetszetben a nem túl sok tracheát meglehetősen szabálytalan elrendezésű, fehér beágyazódott pórusként lehet felismerni. Ettől a fának többnyire foltos kinézete van. Hosszmetszetben ezek a pórusok finom barázdaként jelennek meg, és világos, fehér színük miatt igen erősen hatnak és ennek megfelelően befolyásolják a fa rajzolatát.

Az évgyűrűk gyakorlatilag észrevehetetlenek. A homogén bélsugarak nagyon keskenyek és csak lupéval felismerhetőek. Homlokmetszetben a parenchima világos szalagokban jelenik meg, radiális metszetben finom csíkozódást hoz létre. A bélsugarak itt sötétbarna alapelemeik miatt finom, sötétebb és világosabb foltokban láthatóak, a metszéspontokban parenchimaszalagoktól duzzadva. A rostok nagyon világosak és jól kivehető, radiális sorokba rendezettek. Összességében az azobé egy nagyobb méretű, nehezen gyalulható, szálkásodó fának nevezendő. A nyers sűrűsége (q12%) 1070 kg/m3, rönkfánál 1300-1400 kg/ m3 leszállítási súllyal kell számolni. Az átlagos térfogatbeszáradás 16,4% (húr 7,7%, sugár 7,4%).

Feldolgozás és felhasználás

Az azobé szokatlanul nehéz, kemény és szívós fa. Ennek ellenére keményfém betétes fűrészekkel jól fűrészelhető. A zöldfával (ocotea rodiaei), a pokkfával (guaiacum spp.) és az ébenfával (diospyros spp.) együtt a világ legkeményebb haszonfája. Ezen tulajdonságaival az azobé minden európai fafajt felülmúl. A geszt növényi és állati kártevőkkel szembeni érzéketlensége, csakúgy, mint jó időjárástűrő képessége miatt az azobé különösen alkalmas bizonyos felhasználási célokra, így elsősorban pl. vízi építményekhez.

A rönköt lehetőleg döntés után azonnal hántolni kell, mert adott esetben a lágy szijács gyorsan scolytida és lyctida fertőzést kaphat. Ezen túlmenően nem szabad túl nedvesen erős napsütésnek kitéve tárolni, mert a különböző gombák gyorsan megtelepednek rajta és rothadást okozhatnak. Az azobé termeszálló és csak ritkán támadják meg fúrókagylók. A nagy zsugorodás ellenére nagyon jó állóképességgel bír, mely a radiális és tangenciális zsugorodás közötti csekély különbséggel magyarázható.

A lég- és műszaki szárítást különösen kíméletesen, lassan és alacsony hőmérsékleten kell végezni, főként a kisebb méretű törzsek felszíni hajszálrepedéseit és külső deformációját elkerülendő.

A megmunkáláshoz szükséges idő- és erőráfordítás mindenképp nagyobb a könnyebb fákkal szemben. Ezért célszerűen csak keményfém betétes vagy kifejezetten erre a célra kifejlesztett acélból készült szerszámokat használnak. A fa alapvetően nehezen gyalulható és a kristályzárványok hamar eltompítják a szerszámok élét.

Felületkezelésnél azt is figyelembe kell venni, hogy a fa gyaluláskor tükörmetszetben könnyen behasad. Ezzel szemben jól esztergálható és tangenciálisan könnyen hasítható. Fakötések létrehozása az azobéval nagyon nehéz, viszont rendkívül tartósak. Nagyon nehezen szegelhető, mert ennek során könnyen elpattan, ezért csavarozáshoz és szegeléshez is ajánlott az előfúrás. Felülete viaszokkal és lazú- rokkal jól kezelhető, az olajfestékeket viszont rosszul tartja. Ragasztani csak teljesen száraz állapotban lehet, egyéb- ként a ragasztások gyorsan elengednek.

Az azobe nehezen lobbantható lángra.

Számos nagyszerű tulajdonsága miatt az azobét elsősorban speciális célokra alkalmazzák. Miután a gesztnek földben, vízben és felszíni vízvezetékeknél is nagyon jó teherbíró képessége van, első osztályú ipari és építészeti faanyag. 24 m hosszúságot is elérő gerendáit szívesen használták régebben különösen hidak építésénél, ezen kívül zsilipek, védművek, talapzatok, faúsztatók építésénél.

A hajó- gyártásban vázszerkezetnek és palánknak használják, a bányászatban dúcoláshoz, sín- és váltótalpfának stb. alkalmazzák.

Legismertebb, széles körű alkalmazásai a francia kikötőkben, mint pl. Bordeaux, Dieppe, Le Havre stb. kikötőkben találhatók.

A Szuezi-csatorna kikötőhídjai és partmegerősítései is azobéból készültek és hosszú évek óta gond nélkül üzemelnek. A magasépítésben az azobét ott használják, ahol erősen igénybe vett, az időjárás viszontagságainak kitett építményeket, pl. kötélpályatámaszok, elektromos távvezetékek stb. kell létrehozni. Padlóburkolatként is igen kiváló ez a fafaj. Saválló képessége miatt laborasztalok és egyék speciális eszközök készítéséhez is használják.

Írások további exóta faanyagokról a FATÁJ felületén:

Egzóta fa alapanyagok - Afrormosia elata

Egzóta fa alapanyagok - Avodire

Egzóta fa alapanyagok - Bubinga

Egzóta fa alapanyagok - Ceiba/Fuma

Egzóta fa alapanyagok - Mahagóni (nagylevelű)

Egzóta fa alapanyagok - Merbau

Egzóta fa alapanyagok - Pockfa

Egzóta fa alapanyagok - Ramin

Zoltán György, Zol-Gém Kft.

A fenti írás megjelent a Magyar Asztalos 2010/06. számában