Megjelent az október 8-i Erdészeti Nyílt Nap jegyzőkönyve

A Parlament Felsőházi termében október 8-án tartott Erdészeti Nap teljes jegyzőkönyvéből e cikkben a zárszóra irányítjuk a figyelmet, mert ez alapján születnek majd az ajánlások.

A FATÁJ 2010-10-14 cikkben számoltunk be az október 8-i Erdészeti Nyílt Nap eseményeiről. Azóta elkészült az esemény teljes jegyzőkönyve és meg is jelent a Parlament Mezőgazdasági bizottságának honlapján. A jegyzőkönyv közvetlenül e kapcsolón jelenik meg.

Jakab István, az Országgyűlés alelnöke, az Országgyűlés Mezőgazdasági bizottsága Erdészeti albizottságának elnöke zárszavában javaslatot tett arra, hogy milyen ajánlások szülessenek a Nyílt Nap alapján. Az eseményt előkészítő szakmai szervezetekkel, szakértőkkel az elhangzottak alapján ajánlások készülnek, amihez Jakab István zárszavában kiemelt néhány fontos szempontot. Az alábbiakban a jegyzőkönyv e részét tesszük közzé. A teljes jegyzőkönyv a fenti kapcsolón érhető el.

"Az egyértelmű, hogy az erdészeti nyílt nap, ez a Kárpát-medencei erdészek összefogása, és itt nemcsak az erdő, hanem a természet, a környezetvédelem, hisz nem tudjuk a folyókat megállítani, látjuk a szomorú katasztrófa kapcsán is, nem tudjuk a levegőt megállítani, a madarak röptét, meg lehetett húzni a határokat, fel lehetett szedni a síneket, de minden szempontból a Kárpát-medence egységet képvisel. Azt gondolom, hogy az itt lévők ebben egységesek voltak és egyformán látták és ezért még tudunk tenni, hogy sokkal sikeresebb legyen ez az együttműködés.

Ki kell emelni, hogy szinte valamennyi előadó valahol utalt rá, hogy az előírások, a jogszabályok minden szereplő számára egyformán vonatkozzanak, legyen az: mezőgazdász, erdész, természetvédő, környezetvédő, önkormányzat, gazdasági társaság, önálló magán erdész - tehát egyformán vonatkozzanak az előírások és tudjunk jól együttműködni.

Kiemelten kapott hangsúlyt, hogy a fa környezetbarát, megújítható anyag és hogy minél jobb minőségű faanyagot elsődleges faiparban használjunk fel; a faiparnak az újbóli megfelelő szintre történő emelése, fejlesztése indokolt. És nagyon megragadott egy mondat, hogy Magyarország nem lehet nyersanyag export gyarmat, ez így elhangzott és nyilván valamennyiünk közös érdeke, hogy a hozzáadott értékek növelésével sokkal magasabb színvonalon tudunk majd működni - azt gondolom, ezzel mindenki egyetért, és mindenkivel együtt tudunk működni, ez nagyon kiemelt szempont volt.

A következő, amit úgy érzem, hogy többen említettek, ez a magyarországi szén-dioxid-kvótából származó bevételek egy részének az erdőre való visszaforgatása támogatás formájában, fejlesztés formájában a kutatásra szánt összegeknek, az oktatásra szánt összegeknek a növelésére. Úgy gondolom, hogy ez is egy kiemelt szempont, nyilván ennek a pontos megfogalmazása majd szakértői szinten megtörténik.

Kimondta az itteni grémium, az előadók szinte valamennyien utaltak rá, hogy az erdészet a vidék egyik meghatározó munkaadója. Valódi vidéki szakma, szinte minden településen jelen van, és úgy gondoljuk, hogy itt további fejlesztésekre van lehetőség.

Az erdő másodlagos haszonvétele - ha jól fogalmazok; remélem, jól használtam a terminus technicust -, tehát a fához nem kötődő egyéb erdei termékek, amiről Ormos Balázs beszélt, amiről többen szóltak, Luzsi József is; tehát az, hogy az akácméz bizony nagyon köthető az erdőhöz, és a világban nagyon elismert. Nagyon nagy jelentőséggel bír, de számtalan egyéb olyan tevékenység van itthon és Erdélyben, amire lehet és kell akár feldolgozóipart, akár egy jó marketinggel komoly bevételt tervezni a későbbiek során.

Az erdészeti oktatás, képzés, továbbképzés, kutatás megerősítése is hangot kapott. Igen, szeretném aláhúzni: itt főleg a képzés magas színvonalon történik, ott nyilván a kutatók, egyetemi oktatók érzik, tudják, hogy mennyire fontos a továbblépés. Azonban a továbbképzések, azok az ismeretanyagok szükségesek főleg a magán-erdőtulajdonosok számára, hogy ők valóban megfelelő szakmai színvonalon tudjanak működni.

Ami nagyon kiemelt volt, az erdészeti kommunikáció, erre egy alapot létrehozni; egyáltalán az erdő haszonvétele, az erdészet, az erdő által előállított profit növelése és az erdőnek mint közjónak a megismertetése, elfogadtatása.

És odaértem ahhoz a ponthoz, amelyet szinte minden előadó hangsúlyozott: ez az együttműködés. Nagyon jó érzés volt megtapasztalni azt, hogy az itt lévő előadók és az itt lévő hölgyek és urak - ez a tapsokból is érzékelhető volt -, igen, mindenki azt keresi, hogy hogyan lehet együttműködni, hogyan lehet még sikeresebbé tenni ezt az ágazatot. Meggyőződésem, hogy ez a parlamenti képviselőkön nem múlik. Elhangzott, hogy igen, az erdőtörvény bizonyos módosítása indokolt. Hölgyeim és uraim, a magam részéről anno azért vállaltam fel az Erdészeti albizottság vezetését, mert a frakciómban én vittem az erdőtörvényt, és a szakmával együtt szeretnénk még az erdőtörvényben azokat a változtatásokat végigvinni, amit annak idején nem sikerült, de úgy, hogy azzal valóban nemzeti konszenzust tudjunk teremteni. Remélem, hogy ebben a szakmára tudunk számítani.

Még néhány nagyon fontos dolgot ki kell emelnem, és ígérem, tovább nem untatom önöket, hanem írásban kapják meg a további válaszokat.

Nagyon fontos kérdés a tulajdonrendezés, hogy valóban, az osztatlan közös tulajdon végre a helyére kerüljön. Hiszen az Európai Unióban sem ismerik ezt, hogy osztatlan közös, ez egy más rendszer; rendet kell rakni. De idetartozik, már csak hozzáteszem, az öröklés kérdése is. Mert biztos, hogy nem szabad a közjegyzőnél szabdalni, majd utána támogatással pedig egységesíteni a területet. Ez is a szakmának, az állampolgároknak a felelőssége és a jogalkotók felelőssége, amit, azt gondolom, közösen tudunk majd rendezni.

Nagyon fajsúlyos mondat volt, hogy jövedelem kell, mert ha nincs jövedelem, akkor nem tudunk vagyont képezni, nem tudjuk jól hasznosítani az erdőt, nem lesz meg az újratelepítéshez, a felújításhoz, az erdőápoláshoz a megfelelő forrás, és akkor nem tudja az erdő a közjót sem szolgálni. Itt nyilván kell és lesz egyfajta egészséges, jó kompromisszum.

A közmunkát, ennek a fontosságát szinte mindenki kiemelte.

Szóba került a vadászat. Nehéz kérdés, én most nem vállalkozom a nap végén erre. Csak egyetlen gondolat, amit itt megfogalmaztak: érdemes odafigyelni, hogy amennyiben a vad túlszaporodik az erdőben, az már esetlegesen az erdőre károsan hat az erdőápolás szempontjából, vagy az erdőt hátrányosan érinti a vad kártétele. Nos, itt önök a szakemberek, önök azok, akik pontosan meg tudják határozni, ez a szakma dolga, a szakma feladata. Egy biztos, hogy ebben a jogalkotók készségesen partnerek lesznek.

Hadd reagáljak röviden arra, nem a szófordulat kedvéért, nem olyan mondatot akartam mondani, amivel most megragadom az önök figyelmét, hogy nem kell félteni a gazdától a földet vagy az erdésztől az erdőt. Igen, még egyszer megismétlem: nem kell félteni. De hozzáteszem még azt, hogy a gazda a földet, az erdész az erdőt annyira szereti, annyira azonosul vele, hogy egyszerűen nem is tudna ártani. Akik meg - más szemszögből nézve - ártani akarnak, azokkal az igazi erdész, az igazi gazda mindig együtt tudott működni és együtt is működik. Viszont van egy egészséges arány, amit, azt gondolom, valamennyiünknek fent kell tartani. "

MM, fotó: Mőcsényi