Átverés 2. - Egy cikk utóélete

A FATÁJ-ban 2011-03-22-én jelent meg az Átverés!!! A tisztes ipar vámszedői című írás, melyben egy, a vállalkozásokat megtévesztő (és persze megkárosító) "szolgáltatás-típusra" hívta fvel a szerző a figyelmet. Itt a következő "tanmese".

(A kolléga ugyan hozzájárult neve és cégneve közléséhez, de jogi okokból nem teszem nyilvánossá. Kérésre emailben megadom elérhetőségét.)

Tehát a történet:

"........... ......... Úr, a ....... Bt ügyvezető tulajdonosa.

Üdvözlöm.

Nagyon jó a honlapja tetszik érdekes figyelemfelkeltő és szép míves munkájuk van. Gratulálok.

Az esetem így történt.

Építőipari cégeknek dolgoztunk éveken át asztalosipari, bútoripari, belsőépítészeti munkák kivitelezését végeztük. Jól ment kézről kézre adtak a nagyobb cégek minket. Fejlesztettünk, bambusszal kezdtünk foglalkozni, újdonság volt a hazai piacon. Egy úgymond "munkát szerzünk és mennyi kapcsolatunk van cég" jelentkezett, hogy 400.000,- Ft + Áfa értékben külföldön bevezet minket, itthoni munkákat szerez, menedzseli a dolgainkat stb.

Az első reakcióm teljes elzárkózás volt. Kb egy hét múlva újra hívtak egy úgymond kidolgozott ajánlatot készítettek ingyen, és hogy beszéljük ezt meg Budapesten, utazzak már fel egy adott időpontban, és ne késsek, mert az igazgató-tulajdonos úr ideje igen drága, de felfigyelt miránk a bambusszal kapcsolatban.

A második reakció: az Én időm is igen drága na nehogy már "....."; mert vidéki vállalkozás vagyunk akkor már a mi időnk nem is drága ? Letettem a telefont. A telefon számot elmentettem ha legközelebb hív, már nem veszem fel mert csak felidegesítem magam.

10-12 nap múlva felhívott az állítólagos igazgató úr, hogy kiemelt partnerként kezelnek és személyes találkozót szeretne mert még a külföldi piac bevezetésükhöz is keresnek megbízható pénzügyi partnert; természetesen ha igénylem, és Szegeden lesz egy adott időpontban akkor meg ott találkozzunk. Hódmezővásárhelyi vállakozás vagyunk Szeged nincs messzire hát legyen. Már majdnem elindultam az adott napon és időpontra mikor a telefonom megcsörrent és síró hangon közölte: karambolozott és nem ér ide. De egy másik időpontot fog keresni és mindenképp meg akar ismerni.

Mondtam magamban: ez az ember valóban érdeklődik, mert egyébként miért hívott volna fel a bajból, de mivel miattam jött, volna az eszébe voltam... "milyen rendes ember".

Pár nap múlva egy teljesen másik számról felhívott, mert a telefonja is összetört a karambolban. Eszembe se jutott az, hogy közvetlenül a karambol után, viszont az előző számról hívott, most meg összetörte.

Naív vagyok ugye? Nem, csak akkor 44 éves voltam és még hittem sokmindenben és az emberekben.

Visszetérve: nagy elnézések közben, ha Budapesten járok, mindenképp ezen a számon hívjam fel, és szakít rám időt a "drága idejéből". Így is lett. Felhívtam, egy étteremben találkoztunk, mindent megbeszéltünk, belementem.

Vezessük be a cégemet, a termékeinket, a bambuszt külföldön. Mindjárt nyomtatvány hegyek és aláírások lettek. Hazajöttem s átutaltam a pénzt.

Közben azért az APEH-nél utána jártam: létező vállakozás, nincs köztartozásuk; akkor még nem lehetett megtekinteni sokmindent még pénzért sem.

Fél évig kaptam az ajánlatokat tőlük, nem győztem készíteni az ajánlatokat, de megrendelés semmi. Közben dolgoztunk igen nagy munkáink voltak az egész országban, igazán nem foglalkoztam az egésszel. De néha felhívtam Őket, hogy nyertünk vagy nem, mert visszajelzés nem jött az árajánlatokra. A válasz: utána néznek és visszahívnak. Hát persze....

Egyszer aztán Budapesten dolgoztunk, igen nagy munkánk volt és több alvállakozó csapattal dolgoztam, de lett egy szabad délelőttöm: mit csináljak ?

Hát felkeresem személyesen Őket. Nagy volt mindkét részről a meglepetés. Ők azért, mert nem gondolták, hogy valaki is megkeresi Őket, mert mint utóbb kiderült: csak távolabbi vidéki cégeket kerestek meg. Nekem meg azért volt nagy meglepetés, mert az adott címen, több iroda is volt és az Övék egy 12 m2-es, két laptopból, és két kis asztalból meg 3 székből, 12 mobil telefonból ált, vagyis akkor döbbentem rá: ezeket, ha valaki meg akarja keresni haraggal, csak fogják azt a pár laptopot meg a telefonokat és már el is tüntek.

Majdnem sikerült is nekik. Hogy mentsék a menthetőt, leültettek, kávé, cigi, hogy vagyok? De jó, hogy itt vagyok, szóval ment a protokol. Az első igazi kérdést így tették fel: Hogyan találtam meg Őket? Na látták rajtam, itt már baj lesz, és hogy oldják a bajt, mert bizony én az egyetlen bejárati ajtóhoz húztam a széket, elébem tettek egy beruházási tervet, és hogy jó hogy itt vagyok, nézzük át és átmegyünk a beruházóhoz egyeztetni, és máris meglesz az első piac bevezetésünk.

A terv nagyon ismerős volt számomra, hisz pont azt csináltuk már 2 hónapja, - mint írtam - több alvállakozóval. De a cím, a tervező, az építtető, a generál kivitelező, nem az volt ráírva, mint ahol mi dolgoztunk.

Nem szóltam semmit, gondolkodtam, húztam az időt és közben röhögtem magamban. Most megvagytok. A tervet dícsértem, de értetlenkedtem is, mondtam hívjuk fel a tervezőt, meg a generál kivitelező szakmérnökét, találkozzunk. A válasz: most nem lehet, így-úgy, döntés hozatali megbeszélésen vannak. Ha nem ez a terv van a kezemben, hát akkor végük, de nem ez lett. Mondtam: véletlenül ismerem a tervezőt, nekem mindig felveszi a telefont, és már hívom is, persze az igazit hívtam. Rébuszokban beszéltem, a tervező számára érthető módon, és jött is.

Na ekkor derült ki minden: a tervező rendőrrel fenyegette Őket. Mire több ide-oda telefonálgatás után a drága idejű ügyvezető úr, megkérdezte: mennyiért hallgatnánk? A tervező kifakadt, majd tíz perc után kimondta: 10 millió.

A drága ügyvezető úr telefonálni akart a bankba, és elmenni a pénzért, mire a tervező újra rendőrért kiáltott. Az ügyvezető táskája megnyílt és kivett belőle 10 millió forintot és átadta a tervezőnek. Én kis balga vidéki meg elkértem a befizetett összeget, meg némi kamatot és boldogan távoztam 650.000,- Ft-al. Még örültem is neki. Így lett meg a pénzem.

Azon gondolkodtam hány vállakozót csaptak be már.

A konklúzió számomra: addig kiabál az egyik - úgymond igazmondó - még be nem tömik a száját. Az érdekessége: engem azzal fizetett meg, nehogy szóljak a feletteseinek. Így 1 évig mindem munkát nekünk adott ki. Azután meg kirúgták. Vagyis eltünt.

A pikantériája az ügynek: kb. másfél év elteltével, felhívott egy hölgy és mondta a dolgát, levegővétel nélkül. Egy-két kérdést tettem fel, és rájöttem, ugyan az a cég, mint aki átvert.

Viccből belementem a dologba és felajánlottam: megkeresem Őket. Címet, mindent megkaptam, meg is találtam a céget: szép tágas, világos iroda, 10-12 asztal, mindegyiken laptop, mobil, papírok és ügyfelek. Tárgyalóba behívtak, mert itt már az is volt, kávé üdítő stb. Protokoll után a hölgy mondta: behívja a közvetlen vezetőjét, mert Ő még itt új és hát közösen beszéljük át.

Na ki jött be? Na ki? Hát az előző cég tervezője, aki annyira ordított, hogy rendőrt hív. Nem is kötöttünk üzletet, de elmesélte: megkereste a "drága idejű" igazgató urat és összetársultak. Ő ért az építészethez, meg kit hogy kell kezelni, az igazgató úr meg kapcsolatokkal rendelkezik FÖNN, így nem lesz baj.

Eljöttem és gondolkodni kezdtem: miért nem tudok csalni, hazudni, lopni, lenyúlni................ ?................. mert nem erre tanítottak a szüleim!

Tisztelettel: ...... ........ ...... Bt tulajdonosa-vezetője, családi vállakozás, akinek a mai napig nincs adóssága, de nekem igen sokan tartoznak."

Kérem, ha Ön is járt hasonlóképpen, emailben jelezze! Szeretnénk, ha ez a milliárdos csalási módszer nagyobb nyilvánosságot, és lehetőleg nagyobb figyelmet kapna a hatóságok részéről is. Ehhez minél több esetleírásra van szükség. A történeteiket hasonlóan név nélkül használnánk fel azért, hogy lehetőleg minden asztalos és iparos tudomást szerezzen, és ne dőljön be ennek a csalásnak.

Kis Tivadar - Ábrahám Műhely

Ha tetszett a cikk, ossza meg ismerőseivel: