Gyászjelentés - Kiss Jenő

Bár 52 éves erdőmérnöki diplomával rendelkezett, szakmai körökben köztudott, hogy a XX.század magyar faiparának egyik legjelentősebb személyisége volt.

Professzionális műbútorasztalos édesapja mellett tanulta ki a szakmát és vált mesterré, közben 1947-ben fejezte be Budapesten a Faipari Főiskolát, mely akkor a szakmában elérhető legmagasabb képesítést adta.

Családi vállalkozás után 1951-ben került a mai egyetem elődje, az akkor Erdőmérnöki Főiskola Fatechnológiai Tanszékére, ahol az akkor induló mérnökképzésben is jelentős feladatokat kapott.

1959-ben került gyártásvezetőként az akkori soproni FORFA-hoz, ahol még az évben igazgatói teendőkkel bízták meg. Személyéhez is fűződik, hogy Magyarországon elsőként a FORFA-ban zajló ipari méretű forgácslapgyártás a kezdeti 2 ezer köbméteres éves termelésről 12 ezresre nőtt. Mivel akkoriban az iparban még kevéssé ismerték a forgácslapot, annak hasznosítását is meg kellett oldani. Így bútorgyártással, majd speciális forgácslapból épületek gyártásával is kezdett foglalkozni a cég. Elvitathatatlan személyi érdemei voltak, hogy a FORFA egyrészről az akkori irodabútorgyártásban vezető szerepet játszott,másrészt az országban elsőként indította ipari szinten a könnyűszerkezetes épületelemgyártást.

Országszerte tartott előadásokat mindhárom fent említett szakterületen, folyamatosan jelentek meg cikkei különböző szakmai és gazdasági folyóiratokban. Mindemellett tevékeny részt vállalt az egyetemen a faipari mérnökképzés beindításában. Több,mint 20 éven át volt a FATE soproni elnöke, de mellette az országos elnökség tagja, sőt még a MTESZ elnökség tagja is.

Átszervezéssel a gyár részegysége lett későbbiekben a FALCO Fakombinátnak. Az irodabútorok gyártása így laminált faforgácslap alapanyagra, az épületszerkezetgyártás pedig a cementkötésű faforgácslapra alapozott a továbbiakban. Majd elindult a "BETONYP"néven ismertté vált családi házak gyártása is. Gyárigazgatóként az 1980-as években mintegy félezer dolgozó gyártói, tervezői, fejlesztői, kereskedői, értékesítői munkájának megszervezésében végzett remek "karmesteri" munkát 1990-es nyugdíjba vonulásáig.

Életpályája során több minisztériumi kitűntetésben is részesült, továbbá 1974-ben a FATE országos elnöksége, 1987-ben pedig a MTESZ országos elnöksége adományozott számára emlék érmet.

Hatalmas munkabírása és eredményes szakmai tevékenysége mellett mégis a család volt számára a legfontosabb. Fehér hollóként élete párjával bebizonyította, hogy az elidegenítésre törekedő XX. században is lehetséges a többgenerációs családi együttélés. Utolsó éveiben nagy családjára volt a legbüszkébb, minden dédunokája imádott vele együtt játszani!!!

Felesége(akivel 63(!)évet töltött házasságban), 3 gyermeke, 7 unokája, 5 dédunokája, párokkal együtt 24 fős(!) szűk családja gyászolja és vesz tőle búcsút 2011. április 29-én.

Forrás: a gyászoló család nevében Lovász István

Ha tetszett a cikk, ossza meg ismerőseivel: