Múzeumok éjszakája Sopron - Zsíroskenyér fabatkáért

Szerencsés helyszín ez, hiszen maga az óváros felér egy múzeummal. Házai, udvarai sokszáz év meghitt patináját őrzik. Hogy mennyire, az egy ilyen, múzeumvándorlós éjszakán még szembeötlőbb. A Fabricius-házban a régészeti kiállítás az Évezredek a Borostyán út mellett címet viseli. Aki itt végigsétál, megdöbben az adatokon: Krisztus előtt a VI. évezredben már élt itt "a dunántúli vonaldíszes kultúra népessége". Azaz nyolc évezreddel számolhatunk. A lapidárium, a gótikus kőtár, a kiállítás és maga a gyönyörű Fabricius-ház szinte felfoghatatlan távlatokat fog át. Az udvarról átléphetünk a mellette levő Cédrus klubba, ahol a szó minden értelmében kissé átázva poharaztak a látogatók, hiszen a klub nem más, mint antikvárium és vinotéka. A nedű, amit az olvasgatáshoz kortyolni lehetett "A múzeumok éjszakájának bora", ezzel a címkével, amit az alkalomra nyomtak, egyébként pedig - nem meglepően - a soproni kékfrankos volt. Kívülről kicsit megszáradva, belülről némiképp átitatva lehetett kilépni a Fő térre, ahol a pizzeria ernyői alatt, a leander erdő rejtekében, napernyők alatt vacsoráztak a bátrak. A Gödörben, azaz a pince-kocsmában iszogattak a vigaszt keresők. Átellenben, a Patikamúzeumban valósággal hemzsegtek az egészségesek. Itt újabb meghökkentő számokkal szembesül az ember. 1220-tól a Szent János lovagok, azaz a johaniták gyógyítottak itt. Az első soproni gyógyszerész 1495-ben már dolgozott. Az első patika, a Fekete elefánt 1573-ban nyílt meg, és a múzeumnak helyet adó Angyal maga is működött már az 1600-as évek elején, és így is tett egészen 1964-ig. Négy évvel később nyitott meg újra, múzeumként. Lenyűgözőek kincsei: csodás polcain képzőművészeti alkotással felérő festett fa- és porcelántégelyek, kézzel festett, rajzolt gyógynövénykönyvek, furcsa orvosi eszközök, fotók régi patikákról, a Szerecsenyről, Megváltóról, Arany oroszlánról és másokról. Óhatatlanul felmerül a látogatóban: vajon a mai patikákban járnak-e majd elandalodva utódaink úgy 2600-ban? És vajon mire csodálkoznak rá? Mert a praktikumon kívül mást nemigen hagyunk rájuk.

Ha Sopron, akkor erdészet.

Az Erdészeti Múzeumot 175 évvel a képzés megindulása után, 1983-ban nyitották meg. Újabb matematika: 1808-ban kezdődött tehát az erdészeti oktatás Sopronban, de a kezdet nem ez volt, hiszen Selmecbányáról települt át az akadémia, ami ott akkor már 50 éve működött. A kiállítás maga inkább elborzasztott, mint lenyűgözött: a hatalmas, kitömött állatfejek és az agancsok erdeje gyors menekülésre késztetett, ám az udvarról nehéz volt távozni. Itt pezsgett az élet: gyerekek rohangáltak festékkel, gyurmával, játékkal, bohóc szórakoztatta őket, játékokkal múlatták az időt, míg a felnőttek 100 forintért fabatkát vehettek, ezért zsíroskenyér járt, kettőért vadalmás palacsinta.

Kicsit arrébb, a Templom utcában, a mesés Hajnóczy-Bakonyi házban alig három hete nyílt meg Palotás József, Palotás Koppány és Duga István kiállítása, ami már a kapu alatt és az udvarban elkezdődik. Palotás József dinamikus, lendületes, az anyag nehézségét meghazudtolóan légies, ironikus, groteszk, némiképp Dalít idéző bronzszobrai már itt lenyűgöznek. Gipsznek látszó két fehér alakja, különösen a Fehér melankólia, az előrebukó női alak szinte megrázó szépségű, és ha megkopogtatjuk, kiderül, festett bronz ez a két figura is. Az emeleti loggián a piros muskátlik fölött bronz vörösgém repül.

A termekben pedig a fa ünnepe, a bútortervezés újragondolásaként "nagyfőnöki karosszékek", pipereasztal és étkezőgarnitúrák a legkülönlegesebb fákból: zebránó, juhar, wenge, fekete dió, amarant, néhol kék marhabőrrel "kárpitozva", korszerű, mai formák. Intarziájuk szinte drámai: a faárnyalatok éles kontrasztja geometrikus mintákat ad ki.

Így vezetett át Sopronban a Múzeumok éjszakájának egyetlen sétája az ódon macskaköveken Krisztus előtt a VI. évezredtől a XXI.század modern, nemes művészetéig. Némi zsíroskenyérrel ízesítve.

Forrás: kultura.hu

Ha tetszett a cikk, ossza meg ismerőseivel: