Vastagodnak a finn erdők

Finnországban a fatömeg egyötöde vastagfa. Ez 415 M m³. Az 1,3 m magasan 30 cm-nél vastagabb egyedek számítanak vastagfának.

Nőtt az összes méretek szerinti együttes fatömeg is, ugyanakkor ezen belül emelkedett a vastagfa részaránya: 1960-as években 15% volt és mára 19%-ra nőtt. E növekedés különösen Dél-Finnországban jellemző.

A vastagfa mennyiségének változása 1951-2010. között
A grafikon három mezője: teljes terület, Dél-Finnország, Észak-Finnország
Fafajok: lombosfa (sárgászöld), lúc (középzöld), erdeifenyő (sötétzöld)
A mellmagasságban 30+ cm a vastag
Északon a fák növekedése kevesebb mint a fele mint délen a rövid vegetációs idő, a hidegebb és a gyengébb talaj miatt.
Forrás: Erdészeti Statisztikai Évkönyv 2011, Finn Erdészeti Kutatóintézet

1950. óta a vastag lúc és lombos fák mennyisége megnégyszereződött. A kivétel az erdeifenyő, melynél a vastagfa hányad enyhén csökkent. A lombosfa mennyisége és fatömegen belüli aránya is nőtt az elmúlt évtizedekben.

Az '50-es években az erdők nagy része úgynevezett szálaló erdő (so called selection forests) volt: a nagy fákat folyamatosan kiszedték évtizedeken át. Az erdők jellemzően 40-80 évesek voltak. A mára már jó ideje uralkodóvá vált erdőgazdálkodási módszerek nem engedik meg az ilyen szálalást. Az erdők egykorúak és az előhasználat célja a kis értékű, vékonyabb egyedek eltávolítása. Az erdőket akkor újítják meg, amikor ennek kritériumát elérik.

A most hatályos Erdőtörvény szerint a kitermelés előtt a növekedési körülményektől függően a fáknak el kell érnie a legalább 25-28 cm-es átmérőt. Ez a követelmény azonban nem magyarázza a 30+ cm-es fák mennyiségének növekedését.

Egyes erőtulajdonosok erdejükből a lehető legnagyobb hasznot szeretnék kapni. A vastagabbra hagyott erdő nagyobb hasznot ígér, mivel kitermeléskor jelentősen magasabb lesz a rönkhányad. Az erdőtulajdonos árbevételének mintegy 70%-a rönkből jön, a maradék jut a kisátmérőjű papírfa-rostfára. Ugyanakkor vannak erdőtulajdonosok, akik amint megérett, azonnal kitermelik erdejüket.

A vastagodás másik oka, hogy a kitermelés elmarad a vágható mennyiségtől. A finn erdőben az évi növedék 103 M m³, a tartamosan kitermelhető pedig 70 M m³ lenne, de 2010-ben pl. csak 55 M m³-t termeltek. Ennek hátterében az állhat, hogy az emberek megengedhetik maguknak, hogy várjanak arra az időre,, amikor számukra a legkedvezőbb erdejük kitermelése. Ezáltal hagyják nőni erdejüket. Továbbá a faeladási nyereség nem az egyetlen előny, amit az erdőtől várnak.

Az erdeifenyőben nagy a fiatal, vékony állományok részaránya. A 40 éves vagy fiatalabb erdők nagy hányada erdeifenyő, mert már hosszabb ideje ezt a fafajt alkalmazzák erdőfelújításkor, függetlenül attól, hogy az adott erdőtalajhoz való-e vagy sem. Ezen erdők egy részében még nem volt előhasználat, így vékonyak maradtak.

Az erdőtulajdonosok egyre kevesebb erdei munkát végeznek el maguk, ami hozzájárult a lobos erdők hányadának növekedéséhez. Kevesebb tűzifát használnak, mint annak idején az '50-es években és a nyír volt a tűzifa.

Az erdőgazdálkodási irányelvek és az erdőtanúsítás is az elmúlt 15 évben bátorította hogy maradjon több lombosfa az erdőkben. E folyamat részeként megfigyelhető a visszahagyott és túltartott fák mennyiségének növekedése is.

Forrás: Forest.fi 2012-01-27, szerző: Krista Kimmo
Ford.,tömör: MM