|
|||||||||||
FATÁJ archívum:
FATÁJ-online
A pdf-ekhez az Acrobat Reader itt tölthető le: |
2012-02-07
Erdőgazdálkodás az örökerdőkben
A Pilisszentkereszti Erdészet területén megszervezett bemutatóra a Duna-Ipoly Nemzeti Park kollégái is elkísértek minket. A dobogókői elágazástól nem messze megérkeztünk a helyszínre. Bár az idei tél meglehetősen enyhe, erre a napra tökéletes időt hozott. Hó esett ugyanis előző éjjel, és köztudott, hogy fát kitermelni legjobb fagyott talajon, kellően vastag hótakaró mellett. A Pilisi Parkerdő kollégái elsőként bemutatták, hogy milyen szempontokat kell figyelembe venni egy fa kidöntésénél. A döntött fa lehetőleg ne sebezze meg más fa kérgét, és olyan helyre essen, ahol kevés kárt tehet a foltokban felnövekvő, fiatal facsemetékben. A kidöntött, feldarabolt fákat egy Finnországból vásárolt, különlegesen mozgékony, az erdőtalajon nagy kerekeivel könnyen mozgó ún. közelítőgéppel (forwarderrel) szállítják ki. (Közelítésnek nevezzük a faanyag erdőből történő kiszállítását.) A gépkezelő a hosszan kinyújtható markoló segítségével felemeli a rönköket, felterheli a gép rakfelületére és könnyedén kimanőverez vele az erdészeti útig. Így, a rönkök vonszolása nélkül sokkal kevésbé sérül meg az erdő talaja. A nehezebben megközelíthető helyekről, erős műanyag-elemekből megépített csúszdasorral lehet kiszállítani a fát. Bár a megoldás nagyon újszerűnek tűnik, fából készült csúszdákat már régen is építettek az erdészek. A mai, műanyag erdészeti csúszdák igazi előnye az áthelyezhetőség. Mint megtudtuk, az egyik leghagyományosabb módszerrel, a lovas közelítéssel is dolgozik még egy család a környéken.
Kis kitérőt téve a hegyoldal felső régióiba, az éppen zajló döntést is megtekinthettük. A hagyományos, hegyoldalakat kopasszá tevő végvágásokhoz képest ez a fakitermelés alig hagy nyomot; kisebb nyílások, ún. lékek keletkeznek csak a lombsátorban.
Miért fontos mindez természetvédelmi szempontból? Az olyan erdőkben, ahol gazdálkodás folyik, a természeti értékeket csak megfelelő technológiák alkalmazásával lehet megóvni. A hagyományos erdőgazdálkodás során létrejövő vágásterületeken hosszú évtizedekig nem alakul ki a korábbi erdei élővilág. Felismerve az ezzel kapcsolatos veszélyeket, manapság egyre több erdőgazdaság kezdi alkalmazni az ún. szálaló módszereket. Ha ugyanis a fáknak egyszerre csak kis részét termelik ki, utánozva ezzel a természetes folyamatokat (pl. szélviharok hatásait) akkor azt az élővilág is könnyen elviseli, és a helyszínen folyamatosan fennmarad. Az ilyen, soha egyben le nem vágott erdőket nevezzük örökerdőknek. Az örökerdőkben csak kíméletes módszerekkel lehet gazdálkodni. Erre láttunk kiváló példát a Pilisi Parkerdőnél, amely több alkalommal pályázott már sikeresen uniós forrásokra, hogy annak segítségével fejlessze a főváros környéki erdőgazdálkodást. Forrás: Pilisi Parkerdő Zrt.; WWF
|
| |||||||||
|