2013-tól csökkenhet a szakmunkás tanulók juttatása

AZ ÉVOSZ szakmunkástanulók gyakorlati képzésével foglalkozó tagszervezetei a szakképzés rendszerével kapcsolatban több alapvető, koncepcionális kérdést fogalmaztak meg.

A gyakorlati képzés finanszírozására meghatározott 440.000 Ft alap-normatív támogatás szakmacsoportokét eltérő mértékű. Az építőiparra három szakmacsoport, azaz a gépészet 566.822 Ft, az építészet 562.374 Ft, és a faipar 528.505 Ft/fő/év normatívája vonatkozik. Meg kell jegyezni, hogy valóban egyszerűsödött a képzésre fordított költségek elszámolása, azonban a mintegy 200.000 forintnyi támogatás kiesést az amúgy is rossz gazdasági helyzetben lévő építési vállalkozások nem tudják kigazdálkodni. Emiatt közös megegyezéssel csökkenteniük kellett a tanulók juttatásait, és az oktatókat 6 órás munkarendbe kellett átsorolniuk. Az ÉVOSZ helyesnek tartja a gyakorlati képzés időarányának növelését, azonban ennek megvalósításához a vállalkozásokat is érdekelté kell tenni. A problémák felszínre kerülését ebben a tanévben még gátolja a jogszabály tanulószerződés felmondását korlátozó szigorú szankciója, azonban a szeptemberi tanévkezdéstől ez a korlátozás már nem kötelezi a vállalkozókat a tanulóképzés veszteségeinek további finanszírozására. Ez mindenképpen szükségessé teszi a szakmánkénti normatíva mértékének finomítását.

A vállalakozók inkorrektnek tartják a törvénymódosítás tanév közbeni bevezetést is. A tanulók a hiányszakmák esetében eddig a minimálbér 50 %-nak megfelelő juttatást kaptak, ami a jogszabályváltozás következtében 18 %-ra csökkent. Az építőipari szakképzésben tanulók többsége azonban olyan hátrányos helyzetű, sok esetben roma családból származik, ahol a tanuló juttatása a család összes jövedelme szempontjából meghatározó volt. Így a jogszabályváltozás ezt a réteget is hátrányosan érintette.

A Minisztérium célja elsősorban a fővállalkozásként tanulóképzéssel fogalakozó cégek tevékenységének megszüntetése. A jogszabályváltozás azonban ezzel együtt a nagyobb lét-számban tanulót foglalkoztató építési vállalkozásokat is hátrányos helyzetbe hozta. A duális rendszerű szakképzés magyarországi modelljéből ugyanis hiányzik az un. üzemen kívüli gyakorlati képzés lehetősége. A vállalkozás azonban csak olyan feladatot tud a tanulóval elvégeztetni, amire neki is megrendelése van, és nem azt, amit az iskolai tananyag alapján éppen gyakorolnia kellene. A nyugat-európai duális szakképzési modellben ezt a szerepet az üzemen kívüli gyakorlati képzés keretében magvalósuló tanműhelygyakorlat tölti be. A szakmailag jól ellenőrizhető képzést nyújtó nagyobb vállalkozások helyébe lépő kisvállalkozások a minőségi szakképzés követlényeit gyakorlati oktató és tanműhelygyakorlat hiányában szakmailag nem tudják biztosítani. A nemzetközi szakmunkásversenyeken az elmúlt években elért eredményeink is jól példázzák a szakképzés problémáit, így célként a gyakorlati képzés megfelelő tartalommal való megtöltését kell tekintenünk.

A Minisztérium képviselője részéről több alkalommal is elhangzott, hogy a gyakorlati oktatónak minimált bért kell kapniuk. Az ÉVOSZ vezetősége azonban ezzel nem ért egyet, mivel a minimálbéren foglalkoztatott gyakorlati oktatók alkalmazása a képzés minőségének további romlását eredményezné. A Kamara számára is komoly veszélyt jelent az, ha az új szakképzési modell bevezetése a gazdaság számára nem a kívánt eredményt biztosítja.

Az ÉVOSZ vezetősége a tradicionális építőipari szakmák összevonásával sem ért egyet. Az NGM az MKIK koordinálásával az OKJ-ben szereplő 430 szakmát közel felére kívánja csökkenteni. A kőműves, az épületburkoló, az ács és a tetőfedő szakmák a nagy szakmai hagyományokkal rendelkező, és már évtizedek óta tényleges duális szakképzési rendszerben oktató nyugat-európai országokban is önálló szakmáknak számítanak. Az építőipart döntően jellemző kis-, és mikro vállalkozások esetében nem várható el, és nem is biztosítható, hogy a tanulók a gyakorlati helyükön a szakmaösszevonások által létrehozott "öszvér szakmák" minden egyes részterületét megfelelő módon megismerjék, és be tudják gyakorolni.

Az építőipari szakma érvelését többek között az is alátámasztja, hogy az említett négy építőipari szakma a WorldSkills, és EuroSkills nemzetközi szakmunkás versenyeken is önálló szakmaként szerepel. Az ÉVOSZ az elmúlt években az MKIK támogatásával mind a négy szakmában indíthatott versenyzőket ezeken a versenyeken, azonban éppen az ott szerzett tapasztalatok is azt támasztják alá, hogy a magyar versenyzők, elsősorban a gyakorlati kompetenciáik hiánya miatt, a tényleges duális képzést megvalósító országok versenyzőihez képest csak meglehetősen szerény eredményt tudtak elérni. A szakma éppen ezért az egyes építőipari alapszakmák képzési követelményeinek a nyugat-európai követelményekhez való felzárkóztatását, és nem annak még további fellazítását tartja elfogadhatónak.

Forrás: IngatlanBefektetés