Gyászjelentés - Halász Aladár [91]

Életének 90. évében Életfa Emlékplakett Arany fokozatát adományozta a vidékfejlesztési miniszter Halász Aladár részére. Mivel a kitüntetett az augusztus 20-a alkalmából rendezett ünnepélyes díjátadáson nem tudott megjelenni, Zambó Péter elnök személyesen adta át Halász Aladár számára a kitüntetést, két nappal az érintett születésnapja után.

Felejthetetlen halottunk búcsúztatója 2012. május 14 -én 11 órakor a Kékgolyó utcai Budahegyvidéki Evangélikus Templomban lesz.

(Bp. XII. Kék golyó utca 17.)
Hamvait 13.30-kor a Farkasréti temetőben helyezzük örök nyugalomba.
 
Ha emlegettek, köztetek leszek, de fáj ha látom könnyetek. Ha rám gondoltok, mosolyogjatok, mert én már ISTEN-nél vagyok.

Cím:  Dr. Halász Katalin 1026 Budapest, Nagyajtai utca 17.

Halász Aladár a II. világháború utáni erdésznemzedék egyik legkiválóbb erdész-közgazdásza volt. Egyike azoknak, aki jellemformáló tartásával, elkötelezett hazafiságával hitelesítette az erdészet gazdasági és közcélú megjelenítését.

Életútját az Életfa Emlékplakett Arany fokozata kitüntetés kapcsán megjelent méltatás foglalja össze:

Születési, hely, év: Répceszemere, 1921. szeptember 5.

Halász Aladár annak az erdőmérnök generációnak ma élő képviselője, aki megalapozója volt a XX század második felétől bekövetkezett szakszerű, eredményes és aranykorszakká minősülő erdőgazdálkodás feltételeinek. Egyike azoknak, aki jellemformáló tartásával, elkötelezett hazafiságával hitelesítette az erdészet gazdasági és közcélú megjelenítését.

Halász Aladár pályája során részt vett az egyetemi ifjúság képzésében, tőmelletti tapasztalatot gyűjtött az északkeleti felvidék, visszacsatolt része erdőgazdálkodásának irányításában. A háború utáni viszontagságos helyzetben kezdeményezők között volt az erdőhasználat, erdőkezelés szakszerű feltételeinek kimunkálásában, normalizálásában. Az egyébként diktatórikus viszonyok ellenében és kockázatos helyzetekben kiállt a természeti tőke, az erdők védelméért, és kamatoztatta tágabb összefüggésben alapos felkészültségét. Az Országos Terv-hivatalban, majd az Országos Erdészeti Főigazgatóság Terv-főosztályán, végül a MÉM-ben az erdők és faanyagának hasznosításában, fejlesztésében vállalt kezdeményező szerepet. A fejlesztések koordinátora, jó irányú mozgatója lett. Jobbnál jobb fejlesztési programokat dolgoztatott ki, döntési pozícióba hozva feletteseit. Ennek eredményeként jelentős fejlesztések indultak az erdőgazdálkodás mellett a fafeldolgozás területén is. Felépült, majd bővült a farostlemezgyár, megépültek a forgácslap gyárak, javult a fát feldolgozó iparágak hazai alapanyaggal való ellátása. Nagy szerepe volt abban, hogy az erdőgazdálkodás és fafeldolgozás ökológiai és ökonómiai összetett rendszere jó színvonalon működni kezdett.

Tevékenységével hozzájárult ahhoz, hogy megteremtődtek az ország erdősültsége emelésének közgazdasági feltételei és faellátásának hosszú távú alapjai.

Az Országos Erdészeti Egyesület fórumain is kezdeményezte az újabb üzemgazdasági, technológiai ismeretek megvitatását, illetve gyakorlatba "ültetését". A szakszerű érvek igényes rendszerezésével, kulturált közreadásával képes volt nehéz helyzetekben érvényesíteni a szakmai érdekeket. Műveltsége és angol nyelvismerete révén a magyar erdészet rangját - külföldi szerepléseivel, így erdészeti világkongresszusokon, EGB fabizottsági ülésein, szakmai tanulmányutakon - méltó módon emelte és öregbítette. Mindezek alkalmassá tették arra, hogy szakmánkat még inkább belföldön is elismertesse. Így az ágazat szakmai súlya emelkedett.

Nem véletlen, hogy személyiségi "jegyeiből", tartásának mélyebb rétegeiből kiemelhetők az olyan - mában szinte devalválódott - emberi jellemzők, mint az empátia-készség, felkészültség, figyelmesség, és a tisztesség. Ezek megnyilvánultak a kollegialitásában, közösséghez való tartozásában, felelősség vállalásban. A személyiségének példás megnyilvánulásai egy korszakra hatással voltak, illetve még ma is hatnak.

A nyugdíjas éveiben szinte páratlan munkákkal gazdagította szakunkat. Így "A magyar erdészet 70 éve számokban (1920-1990.)", vagy "Faárrendszerünk és az erdőművelés finanszírozási rendszerének történeti áttekintése (1945-1990.)", valamint "Erdészettörténet a visszacsatolt országrészekről (1938-1944.)" és az "Angol-magyar Szakszótár" művei szakunk pótolhatatlan forrásmunkáivá váltak.

Halász Aladár a II. világháború utáni erdésznemzedék egyik legkiválóbb erdész-közgazdásza.

Temetéséről a család a későbbiekben intézkedik.

Forrás: OEE