|
||||||||||
FATÁJ archívum:
FATÁJ-online
A pdf-ekhez az Acrobat Reader itt tölthető le: |
2012-06-01
Jó árú (FA)árunak is kell a marketing
Politikusaink ingujjban. Kampányidőszakban azt szokás mondani, hogy a csapból is a politika folyik. Akár igaz is lehet ez a megállapítás. Hírportálunkra feltett - félig-meddig - politikai anyagok azonban igencsak olvasottak. Ezek szerint mégiscsak jó néhányan kíváncsiak arra az üzenetre, amelyet nekünk, a választópolgároknak fogalmaznak meg. Ennek ellenére a Politikusaink ingujjban című sorozatunkban nem feltétlenül politikai nyilatkozatok kapcsán keressük fel a Romániai Magyar Demokrata Szövetség nagykárolyi tanácstagjelöltjeit. Inkább beszélgetni akarunk, illetve azt, hogy Olvasóink azt az embert ismerjék meg, igaz, csak egyik oldaláról, akire esetleg szavazni fognak június 10-én. Vagy utána azt, akire szavaztak.
Példának okáért szívesen vesszük, ha valaki a hobbijáról mesél. Ugyanakkor a politikai okfejtésekről sem zárkózunk el. eszélgetőpartnereinktől ugyanis azt kértük, hogy csak úgy beszélgessünk, meséljenek, mintha egy pohár üdítő, kávé vagy bor mellett üldögélnénk.
>A fafeldolgozás iparának helyzete nem jobb, s nem is rosszabb, mint úgy általában a többi iparágé. Kovács Jenő polgármester, a nagykárolyi RMDSZ elnöke, valamint a Szövetség elöljárójelöltjéhez a faipar azért áll közel, mert ennek a szakmának a mérnöke. Egyébként idén lesz harminc esztendeje annak, hogy okleveles mérnöke a szakterületnek. Az egyetemet követően a Szatmárnémeti IPL-ben kezdett el dolgozni '82-ben. Hat évvel később a nagykárolyi Crasna bútorgyárhoz került, immár mint igazgató. Nyolcszáz ember dolgozott ott akkor. Ugyan a nagy bútorgyár bezárta a kapuit, de a faipar nem szűnt meg. Kisebb-nagyobb cégek tevékenykednek ezen a területen. Szakmáját jelenleg a gyermekei viszik tovább - mosolyogja elégedetten. A lánya jogász végzettségű, míg a fia szintén faipari mérnök. Két éve diplomázott, szintén Brassóban. Kovács Jenő arról is szól, hogy azért a faipar helyzetéről kíván mesélni, mert a városvezetésen kívül ez érdekli a legjobban. A hobbijai közül kiemelhetné példának okáért a kertészkedést, ellenben azt mindhiába szereti, nem nagyon jut rá ideje.
A faipar tehát éldegél Nagykárolyban is. Körülbelül kétszáz ember még mindig ebből a szakmából keresheti meg a mindennapit.
Hogy a még kamasz Kovács Jenő miért éppen a faipar felé sodródott, igen nehéz hirtelenjében megválaszolni - vallja be. A magyarázat talán az, hogy egy barátja noszogatására mindketten a faipari szaktechnikumba felvételiztek, amely pont abban az évben nyitotta meg a kapuit a tanulni vágyók előtt. Onnét már majdhogynem egyenesen vezetett az út a brassói mérnökképzőbe. Amint mondja, talán a véletlennek is köszönhető, hogy faipari mérnök lett, de összességében egy olyan szakmára lelt, amit megszeretett. A szamárlétrán fokról fokra haladt fel a munkába állását követően: előbb mester, főmester, részlegvezető, majd irodavezető és igazgató volt. '92-ben pedig a nulláról indulva próbálta meg azt, hogy milyen is céget létrehozni. Több bútorboltja is volt, műhelye, de két cége is ráment erre - amint mondja, éppen úgy, ahogyan másoknak is. A kilencvenes éveket nagy nehezen evickélte át. Az igazi nagy gondot, a megoldhatatlant mindig is az dollár-márka-lej közötti ingadozások jelentették, hogy nem logikusan követte egymást a két árfolyam. Ez hozta lehetetlen helyzetbe az exportra dolgozó vállalkozásokat. Ez óriási hibája volt annak idején az országnak, hiszen követnie kellett volna egymást a valutaárfolyamoknak, illetve az inflációnak. Az, hogy az egyik emelkedik, míg a másik csökken, megoldhatatlan feladat elé helyezi a kis- vagy középvállalkozásokat. Óriási kilengéseket okozott ez, amelyeket már nem lehetett elviselni. Ugyanakkor ez egy olyan környezetben történt, amikor is országosan a 80 százaléka a bútorgyáraknak bezárt... Olyannyira, hogy a megyében a 12 ezer, a bútoriparban dolgozó emberből, ma talán ha kétezer él meg ebből.
Piac ebben pedig juszt is van! Példa erre a mezőfényi kárpitos üzem, amelyben már ötszáz ember dolgozik. A romániai bútoripar a masszív bútorra volt beállva. Ezzel szemben az igények már mások szerte Európában. Ezzel is magyarázható, hogy a klasszikus bútorgyárak megszűntek. Egyszerűen minden szakmában követni kell az idő szavát. A gyermekei vállalkozásában például jelenleg csak széket állítanak elő. S e termékek 95 százaléka exportra készül. Többnyire Magyarországra kerülnek, de érdekes módon előfordul az is, hogy egy része visszajut az országba, méghozzá Brassóba, Bukarestbe, Temesvárra. De hát ilyen a mai világ! Manapság, ha nem tudja egy vállalkozás a kínálatát hozzáigazítani a trendhez, akkor megáll a dolog... Készítenek például egy rusztikus széktípust, ennek az egyik modelljén több mint ezerháromszáz fázis van. Még kimondani is sok! Ráadásul, akár szerte az országban, a cégük is mindent teljes egészében készít el, azaz a deszka előmunkálásától, kárpitozáson keresztül a csomagolásig - mindent. Egyelőre ugyanis nem létezik a faiparban sem az úgynevezett munkamegosztás... Nehéz a kollaborálás, a vállalkozások nem mernek együttműködni. Annak köszönhetően viszont, hogy a környező országokban, így Ukrajnában megemelkedtek a fizetések, de még Kínában sem 20 dollárért dolgoznak, mint tíz éve, hanem legalább 100-ért, olyan tíz-tizenöt évre biztosítottnak tűnik a piac. Persze csak a megfelelő áru esetében, hiszen ma már nem megfelelő terméket nem lehet eladni. Ráadásul az árnak is mindinkább kicsinek kell lennie. El lehet adni aránylag sok széket, bútort, de csak jó minőségűt, jó árfekvésűt, és csak jó marketinggel. Napjainkban ugyanis nem a termelés a legfontosabb, hanem az eladás. Ehhez persze kell egy kis hírnév, egy kis biztonság... Minden szakma, így a bútoripar, vagy éppen a vasipar, szereplője fel kell építse a stratégiáját. Nagyon fontos a szaktudás, de a piackiépítés legalább ennyire lényeges.
"Kell ugyanakkor arról is szólnom, hogy már kissé meguntam a faipart. Más vonz, más köt le teljes egészében. Talán ezért is, de tény, hogy a gyermekeim már nem igényelik a tanácsaimat, hiszen sokszor jobban látják, mire van szükség. A fiamnak immár olyan mérnöki ötletei vannak, hogy tátott szájjal maradok. A negyvenéves szakmai tapasztalattal rendelkező mester hallgat az ötleteire, s úgy készíti el, ahogyan mondja neki... És ezt azért teszi, mert igazán kiválóak az elképzelései. A harmincéves tapasztalatomat is olykor felül tudja múlni a kétéves rutinocskával rendelkező fiam. Méghozzá azért, mert tehetsége van hozzá, ráadásul érdekli is az, amit tesz" - fejtette ki Kovács Jenő. Forrás: Nagykároly.ro
|
| ||||||||
|