Szinte minden fát ismer

Nem kell messzire mennie Právetz Antalnak, ha 7 órára be akar érni a munkahelyére, ugyanis a Vértesi Erdő Zrt. csákvári erdészeti igazgatóságának szomszédságában lakik egy uradalmi erdészházban. A Magyar Érdemrend Lovagkeresztjével kitüntetett vezető negyvenkét esztendeje minden hétköznap reggel pontban hétkor kezdi az eligazításokat, szervezéseket, tárgyalásokat az erdészetnél. Sok minden történt vele és a Vértessel ebben a négy évtizedben, ezért is kaphatta meg az elismerést, amelynek indoka az erdő- és vadgazdálkodás összehangolása, az utánpótlás-nevelés területén végzett munkája volt.

Mondhatni, a vérében van az erdészet, sőt a Vértes is: - Három generáció óta erdész családból származom, nálunk mindenki erdész vagy vadász volt itt a környéken, s a fiam is az lesz, ha végez az egyetemen. Én is a diploma után kerültem ide. Azóta, azaz 42 éve vagyok itt, ezen a poszton pedig 39 éve - meséli a 66 éves erdész óriási trófeákkal díszített irodájában. Hamar kiderül, munkamániás, ami nem is csoda, hisz élete minden szeletét át- meg átszövi az erdő szeretete. Jelenleg 13 ezer hektáros területet kezel, mint erdészeti igazgató Csákvár környékén, minden fát ismer az erdőben.

- Ha sok a vad, lerágja az erdőt, ezért meg kell teremteni az egyensúlyt az erdő és a vad között - magyarázza, miért van szükség a vadak kilövésére. Gyakorlatilag azóta vadásznak már szervezetten ezen a területen, amióta Magyarország létezik. A Vértes ugyanis királyi vadászterület volt korábban, majd később különböző uradalmakhoz tartozott. A muflon betelepítése az ő nevéhez fűződik, ezt 1976-ban sikerült véghezvinnie, Ádámfi Tamás kollégájával együtt. - A muflon Korzikáról származik, sziklás-hegyes vidékről, mint amilyen a Vértes is. Annyira ide való, hogy ennél jobban nem is érezhetné magát máshol - mesél munkája egyik jelentős eredményéről.

Persze az igazgatás nem csupán a vadásztatásról szól, hiszen a fakitermelés az egyik legjelentősebb üzletága az erdészetnek, de például a faszénégetést egyedül itt végzik az országban, s ez is nagy munka. - Szép lassan szorítjuk viszsza a nem őshonos akácokat és fekete fenyőket, s a Vértesben őshonos tölgyeket, juharokat, kőriseket részesítjük előnyben. Meg kell őrizni a régi tájképet - mondja az erdész, aki akkor sem tud kibújni a bőréből, ha éppen nem dolgozik. Akkor éppen kertészkedik, mégpedig Csákberényben, a szőlőhegyen, ahol gyümölcsfája, szőleje van, akár az elődeinek.

- Tudom, hogy kevés erdésznek adnak kitüntetést, évente egynek-kettőnek. Azt hiszem, Magyarországon ilyen hosszú ideje csak én dolgozom ebben a szakmában. Amíg a fiam nem végez az egyetemen, még maradnék én is. Azt szeretném, ha ő venné át a stafétát. Az erdészetnél és a családi tradíciókban is.

Forrás: FejérMegyeiHírlap