---

Gulyásfesztivál 2012 - amatőr faesztergályos szemmel

A szervezőbizottsággal történő első megbeszéléseken kiérezhető volt, sok látogatóra számíthatunk, nem lesz egyszerű sem a megközelítés, sem a parkolás, de amiben tudnak, mindenképp segítenek.

2012. szeptember 9., 5 óra 45 perc, Tiszaliget. Őskáosz. Csak annál egy kissé szervezetlenebb. Emberek, autók, akadályok, kirakodók és éppen távozók, regisztrációra várók hatalmas tömege fogad. Mindezek ellenére nincs kiabálás, dudálás, vagy hasonló negatívum, ez ezzel jár. Helyünk elfoglalva, parkolni a közelben képtelenség, a kétségbeesés első nyilvánvaló jelei mutatkoznak: hogy fogunk mi itt kirakodni?

És ahogy távozik egy, már állnak a helyére. Életbe lép a vészforgatókönyv, helyfoglalás vizes palackokkal. Fél hétre - mire megérkezik Frédi - nyerésre állok, gyakorlatilag kisebb-nagyobb trükkökkel teret nyerek, van mód a sátorállításra. Gyors megbeszélés, mi hova kerüljön, gépek, anyagok lekerülnek a futókról. Kölcsönös üdvözlés Török József Ceglédbercel polgármesterével, azt csak később tudom meg, hogy gyakorlatilag azért van itt személyesen, hogy nekünk főzzön. Ezúton is külön köszönet Neki.

Befut Rizmajer Zsolti, segít az utolsó simításoknál. Kiépül az elektromos rendszer, helyére kerül a köszörű, fenőkövek, kezdődhet a munka. Egyelőre hárman vagyunk, de tudván, hogy van, ki távolabbról érkezik, aggodalomra semmi ok.

Időközben befut Dr. Vajda József családjával, Makóról. Számtalan remekbeszabott szorobán kerül elő, érdeklődve forgatom, bennem van a kisördög, kibököm, magam is csináltam egyet, és valamilyen, igen erősen kezdő szinten használom a műhelyben. Válaszként rögtön megkapom, ő meg esztergálni szeretne megtanulni. Amit én tudok - szintén erősen kezdőként - arra megpróbálom megtanítani. Többé-kevésbé ennek szellemében telik a délelőtt.

Józseffel egyidőben fut be Bartha Lajos székely fafaragó, Érdről. Ahogy rakja ki munkáit, madzagért szaladok. Ketten segítenek felkötni az állam. Legjobban az összetartozást szimbolizáló munkája fog meg. Csak röviden tudunk néhány szót váltani a faragásokon használt szimbólumokról, de ahogy mondja, és amit.

Iszom szavait. De egyre többen vagyunk, mind többen fordulnak be a sátorba, nézik ahogy a kések alatt alakot öltenek a tárgyak. És kérdeznek. Sokat. Félszemmel sandítok a többiekre, ők sincsenek jobb helyzetben. Jellemzően délelőtt valamikor felraktam a gépre egy eperfa anyagot, hogy egy kisebb tálat készítsek. Késő délutánba hajlik már az idő, mire sikerül befejezni. Frédit néha nem látni a köré sereglőkből, de Zsolti sem ússza meg. Sajnálom Lajost, mert a tervezett 3 sátorból csak kettőt tudtunk felverni, így a tűző napon kell dolgoznia. De állja a sarat, a kérdések özönét, rendületlen. Befogja az első kezdő fafaragókat. Ugyan idősebbek is elkezdhetik, de a gyerekek a bátrabbak. Elkészülnek az első névtáblák, van aki még repetázik is faragásból. Jó nézni.

Valóságos nyelvi kavalkád zajlik körülöttünk, az angol keveredik a némettel magyar aláfestéssel. A legrosszabb, ami jelzőt kapunk: So beautiful (olyan gyönyörű). Két magyarázat közt, munka közben veregetik a vállam. Hátrafordulva épp készülök a válaszra, de a mellettünk lévő gulyást főző asszonyok azok. "Nem tudna fiatalember lassan forgácsolni? Nem győzzük kiszedni a bográcsból." Nincs bennük indulat, semmi felháborodás. Elnézést kérek, erre nem figyeltem. Találunk rá megoldást, megítélésem szerint az eper sárga forgácsa és a sárgarépa színezete könnyen összetéveszthető, a hozzáadott szárazanyag pedig csak javít az étel állagán. Eredményként kapunk két adag finom gulyást. (Mint később kiderül, ezzel nyerik meg a főzőversenyen az első helyett.) Befut egy délvidéki tamburás zenekar. Szó szót követ, félhangosan megjegyzem, nótázva könnyebben menne a munka. Rögvest lesz is a nóta,  őszinte, szívhez szóló. Szerencsére ott az eszterga, könnyű benne megkapaszkodni.

Elkészül a mi ebédünk is, hivatalosan kell elrendelni az ebédszünetet, szinte senki sem tud/akar elszakadni a géptől. Az étel isteni, kétszer is szedek belőle.

Kora délutánba hajlik már az idő, amikor befut Molnár Gábor, magával hoz számtalan kisebb nagyobb fából készült gyűrűt, karkötőt. Ennek két nagy előnye van. Egyrészt minden szép lány, asszony megfordul, legalábbis megáll a sátorunknál, másrészről a fogyás mértékét figyelembe véve beáll az eddig üres géphez. Ugyan szerszáma nincs, adok kölcsön párat a sajátjaimból, anyagot is, adaptert is.

Az ebédet követően csatlakozik hozzánk Nagy Norbert Nagybajomból. Hozza a munkáit, tesszük a többiek közé, színesítve a palettát.

Kicsivel később csatlakozik hozzánk Szabó Dezső, kicsit fáradtan, de annál nagyobb lelkesedéssel. Csak pár szót sikerül váltanunk, kérdezem a soproni bemutatóról, miközben  igyekszem körbevezetni, bemutatni azoknak, akiket még nem ismer. De menni kell tovább, hiszen valaki megint valami kis segítségre szorul. Inkább csak néz minket, nem is erőltetem, hogy dolgozzon, csak a szemén látom, tetszik neki, amit lát.

Magam sem hittem volna, mennyi nyugdíjas vagy éppen még aktív fémesztergályos van a föld ezen féltekén. Majd mindenki nézte a munkáinkat, és ahogy dolgoztunk. Legtöbbjüket azért Csapó Tamás padlóvázája fogta meg, ha másért nem, hát méreténél fogva.

És majd mindenkinek volt faesztergálással kapcsolatos története. Mit, mikor, kinek és hogyan? És persze ámultak, hisz számukra minimum egy szán alkalmatosság volt elképzelhető, nem hogy egy egyszerű támasz.

...

A beszámoló folytatása (és további képek) a Hobbi Faesztegálás oldalán olvasható/látható.

Medvegy János - Hobbi Faesztergálás