2012-11-06

Minden fára figyelnek - A Nagy-sziget, erdész szemmel

A rácalmási Nagy-sziget védelmében környezetvédő és erdőgazdálkodó érvek csapnak össze rendszeresen.

A cikk megosztása:Megosztás az IWIW-en Megosztás a Facebook-on


Csak olyan gépekkel mennek be a fák közé, amelyek nem tesznek kárt az aljnövényzetben... (Fotó: Ady Géza)

Nagy Győző kerületvezető erdésszel közösen jártuk be a nagyjából kétszáz hektáros  természetvédelmi területet, amelynek több mint kilencven százalékát a Vadex Zrt. üzemelteti. A kiváló szakember mutatott olyan részt, ahol a kőrisek, kocsányos tölgyek között léket vágtak, alattuk csemeték növekednek, így  megújul az állomány. 

Széles nyomtávú géppel dolgoznak, hogy  óvják az aljnövényzetet, sőt, a csemetékre figyelve   megjelölik  a nagy fákat is, amelyek között a gép bemehet az erdőbe.

Az erdőgazdaság hatalmas gépei  tönkreteszik az utakat! - mondják sokan. A  nagy munkák október 1-től április 20-ig tartanak,  a csapadékos évszakra esnek, és való igaz, hogy a teherautók  kijárják a földutakat. Ám a Vadex rendbe is teszi azokat  - ezt is észre kellene venni.

 

A környezetvédők azt szeretnék, ha az erdő őshonos fafajtákból álló szilárd rendszert alkotna, nagy területű tarvágások nélkül. Inkább a  szálaló irtást szorgalmazzák. Bizonyos megszorításokkal ezek jogos elvárások. Miért csinálják mégis másként az erdőművelők? A szálaló üzemmód túlhasználathoz vezetett, emiatt találták ki, hogy egy területre koncentráljanak. A sokak által elítélt tarvágás mellett szól érvként egy másik, szintén több száz éves tapasztalat is: fokozatos romlás, majd összeomlás következik be, ha  az erdő eléri a véghasználati kort.


Nagy Győzővel beszélgetve más szemmel látjuk az erdőt: szakmaszeretetről, a sziget iránti elkötelezettségről árulkodik minden mondata (Fotó: Ady Géza)

Csakhogy nem  lehet kategorikusan  egyik vagy másik technológiát erőltetni. Az erdőt kell figyelni,  és az megmutatja, mi a teendő. Nagy Győző kerületvezető erdésszel jártuk be a Nagy-szigetet, amelynek több mint 90 százalékát a Vadex Zrt. üzemelteti. Láttunk olyan területet, ahol a kőrisek és kocsányos tölgyek között léket vágtak, alattuk csemeték növekednek. Olyan gépekkel mennek be a fák közé, amelyek nem tesznek kárt az aljnövényzetben. A Vadex nem nyereséggel akar faanyagot termelni, de értékesítés nélkül nem lenne miből fiatalítani az erdőt. Ezért a  cég kénytelen gyorsan növő és jól eladható nemes nyárfákat is ültetni. Ám  ettől még nem ezeket, hanem az őshonos fajokat tekintik értéknek. Gyönyörű kocsányos tölgyeseket telepítettek, és  a vadásztársaságokkal karöltve bekerítették azokat. Rezervátumokat alakítanak ki! - jött a kritika, s leverték a lakatot, kitárták a kaput.

- Csuknák be maguk után az ajtót, ne engedjék be az őzeket, mert lecsípik a fák tetejét! Ennyit szeretnénk, amíg a csemete kinő a vad szája alól - mondja erre Nagy Győző.

Mint a  példából is látszik,  a Nagy-szigeten semmi nem öncélú, mindennek oka van.  Közfoglalkoztattak segítségével irtják a vadszőlőt. Erdész hagyomány szerint meghagynak  egy-két öreg fát, emlékezve a kollégára, aki ültette. Korhadt példányt  azért látunk itt-ott, mert a rovarokra, odúlakó madarakra is gondolnak, megőriznek  őshonos foltokat, hogy legyen változatos az erdő.

Kétórás  sétánk alatt minket meggyőzött Nagy Győző arról, hogy a Vadex Zrt. próbál a környezetvédelem és a szakma szabályainak egyaránt megfelelve csodát tenni a szigeten.

Forrás: Dunaújvárosi Hírlap

Ha tetszett a cikk ossza meg ismerőseivel: Megosztás az IWIW-en Megosztás a Facebook-on