---

Típusbútorok a Skanzenben

A bútorok mellett a kiállításban megjelennek a bútorokat készítő gyárak és tervezők, a bútorokat reklámozó lapok és a televízió, és természetesen a bútorokat használó emberek. A 20. századi vidéki magyar társadalom átalakulása egy bútortípus történetén keresztül elevenedik meg.

A 20. századi magyar, rurális lakáskultúra egyik legjelentősebb átalakulása a típusbútorok megjelenésével zajlott le.  A gyáripari bútorok megjelenése, az olcsó, tömegáru megjelenését jelentette a falvakban is. Ennek első jelentős, legnagyobb úttörője a Thonet-szék volt.

A típusbútorok megjelenése összefügg a típusterves építkezések elterjedésével is. Már a II. világháború előtti típusterves építkezésekhez (FAKSZ, ONCSA) kapcsolódva megjelent a tömeges bútor kialakításának szükségessége. Nagy érdeklődés mutatkozott meg az iparművészek, képzőművészek részéről is. A szociálisan érzékeny, progresszív iparművészek (Kozma Lajos, Bodon Károly, Kaesz Gyula) új gondolatokat jelenítettek meg: célszerűség, egyszerűség és anyagszerűség. Új berendezési stílus alakul: komplett szobaberendezések helyett egyes bútordarabokat terveztek.

A második világháború után tovább élt a három alapvető lakástípus, a polgári, a munkás és a paraszti otthonkultúra. Az ötvenes években a - jobb módú - paraszti lakás berendezésének egyik legfontosabb darabja a többnyire kézműves munkával készített, két szekrényből, két éjjeliszekrényből, toalett-tükörből, két ágyból, székekből és asztalból álló bútor együttes, amit vagy szimmetrikus vagy centrális elrendezésben helyeztek el. A szimmetrikus berendezés esetében az ágyakat a szélső falak mellé állították, a szekrények az ágyak végébe kerültek, az asztal a székekkel középre. A centrális berendezés során az ágyak a szoba közepén egymás mellé kerültek, végébe az asztal a székekkel, a szekrények pedig a falak mentén voltak. Ez a modell volt a szegényebb paraszti rétegek számára a követendő minta, és ezt próbálták a városba kerülő falusiak -akikre már ekkor is hatással voltak a városi kispolgári minták- is megvalósítani.

A falusi lakások belső rendjében az első jelentős átalakulás az 1960-as évek második felében következett be. Az ekkor házasságot kötők lakásaiban megjelentek az első gyáripari bútorok, az első típusbútorok. Az új szoba berendezésében a kihúzható kétszemélyes kanapé mellett két szekrény, egy fényezett asztal és négy kárpitozott szék játszott szerepet.

A frizsiderszocializmus: a hetvenes évek fogyasztói társadalma

A rendszer megszilárdulása, a termelőszövetkezeti juttatások emelkedése és stabillá válása, a háztáji megerősödése, a családok több lábon állása következtében a korábbi évtizedhez képest magasabb jövedelmekre tettek szert a falusi családok is, így a megszerzett jövedelmet fogyasztásra és az életkörülményeik javítására tudták használni. Ebbe az évtizedben jentősen növekszik a lakásépítések száma, folytatódik a régi házak átalakítása, évente mintegy 20.00 új lakás épül. 

A falusi lakások infrastruktúrája a hetvenes években még mindig ellentmondásos, hiszen ugyan az elektromos hálózattal ellátott lakások aránya megközelíti a 90%-ot, de a vízvezetékek kiépítése még alig éri el a 10%-ot. Mégis egyértelműen javult a lakások civilizációs fölszereltsége, nőtt az alapterületük és a szobaszám is.

A hetvenes években az általános életcél a lakás megteremtése és berendezése lett. Fontossá vált a referenciacsoport utánzása. Ennek következtében szinte egyen lakásbelsők alakultak ki az anyagi javakra, tárgyszerzésre orientált életvitellel. A hetvenes évek közepétől általánosan elterjed a szekrénysoros berendezés, amelyben két fotel, két szék, egy dohányzóasztal, egy kétszemélyes, fekvőhellyé alakítható kanapé, és a 4 -5 tagra osztott szekrénysor található meg.

A kiállítás a Szabadtéri Néprajzi Múzeum, a Zala Megyei Levéltár, a Sóstói Múzeumfalu, valamint a Csíki Székely Múzeum együttműködésében valósul meg a Nemzeti Kulturális Alap támogatásával. Kiállításunk a Skanzen után a Nyíregyháza-Sóstói Falumúzeumban, majd a Csíkszeredai Csíki Székely Múzeumban lesz látható.

Forrás: Skanzen