|
||||||||||||||
|
FATÁJ archívum:
FATÁJ-online
A pdf-ekhez az Acrobat Reader itt tölthető le: |
 2013-03-14
Egzóta fa alapanyagok - Vajdió
Mivel a gazdaságilag legfontosabb észak-amerikai diófaj, a fekete dió (Juglans nigra) már korábban bemutatásra került sorozatunkban, ezért bizonyos átfedések elkerülhetetlenek, de a teljesség kedvéért a vajdiót (Juglans cinerea L., syn. Juglans alb oblonga, Juglandaceae család) ezt az Észak-Amerikában és Kanadában gyakran előforduló diófát ugyancsak be kell mutatni, mert van néhány alapvető különbség köztük. Észak-Amerikában a fekete dió ellentéteként fehér dió, szürke dió, vajdió, olajdió a neve, Hollandiában grijze noot, Németországban kanadai dió, vajdió és szürke dió, Franciaországban noyer'a beurre, Olaszországban noce cenrino.
Előfordulás A Földön mintegy 50 különböző juglansfaj él, az Észak-Amerikában termők mellett még Mexikóban, Közép-Amerikában, az Andok vidékén Venezuelától Argentínáig, továbbá Ázsiában is. A vajdió szélesen elterjedt Észak-Amerika keleti részén. Kanadában a nyugat-akádiai Quebec-től és Ontariótól egészen a Georgia-öbölig és New Brunswick déli részétől egészen a Szent Lőrinc folyó völgyéig. Az USA-ban előfordulásai Maine-től Arkansas észak-keleti részéig és Alabamáig, valamint Georgiáig terjednek. Közvetlenül az Atlanti-parton nem terem a vajdió. A fa a legkülönbözőbb talajokon, még a száraz sziklás talajon is megterem. A legjobb növekedési teljesítményeket azonban a nedves, jó vízelvezetésű termőhelyeken, pl. folyóvölgyekben nyújtja, de a közepes dombságok lejtőire felkúszik. Ma már szórványosan Európában is telepítik. Észak-Amerika keleti részének lombos erdeiben gyakran terem bőségesen egyesével is, de a kis csoportokban előforduló vajdió közösséget képez a bükkel (fagus grandifolia), juharral (acer sascharum) kőrissel (faxinus americana), szilfával (ulmus rubra és u.americana), cseresznyefával (prunus serotina), tölggyel (quercus alba, q.rubra és q.velutina), hárssal (tilia americana), hikorival (carya cordiformis és c.ovata) és nyírrel (betula lutea). Tűlevelű ligetekben kísérője lehet a keleti hemlockfenyő (tsuga canadensis) és a Weymouth-fenyő (pinus strobus). Ennek a diófának a mennyiségi előfordulásáról, ill. éves kitermeléséről nem állnak rendelkezésre adatok; korábban az éves fűrészáru-termelést több mint 4200 m3-re becsülték, ma ez a szám azonban bizonyosan lényegesen kisebb.
A fa (növény) jellemzői Ez a különösen fagyálló, fiatalkorban gyorsnövésű diófa lényegesen kisebb és kevésbé termőhely igényes, mint az európai (j.regia) és a fekete dió (j.nigra) még ha kinézetre többnyire hasonlít is a fekete dióra. Magassága csak 12-20 m (nagyon ritkán sokkal több, de esetenként meghaladhatja a 30 m-t is), átmérője 40-75 cm, adott körülmények között szűk 90 cm. A csak sűrű állományokban egyenes növésű törzset fiatalkorában sima, világosszűrke kéreg borítja, mely a kor előrehaladtával 2,5 cm vastag lesz, színe szürke-barnára változik és vertikálisan mélyen barázdált. A törzsek félmagasságig ágmentesek. A hosszúkás-ovális gyümölcsök (diók) rövid kocsányon fürtként lógnak, hosszúságuk 3-6 cm. A 7-8 levélkéből álló csipkés toll-levelek hossza 44-75 cm - kétszer olyan hosszúak is lehetnek, mint a többi dióé. Azt mondják, ennek a diófának a kora ritkán haladja meg a 80 évet. Gyakran ültetik sétányokra.
A fa (anyag) jellemzői A fakó-fehéres világosbarna, adott körülmények között majdnem fehéres színű, keskeny szijács az egérszürke-barna, adott körülmények között sávokkal átszőtt geszttől színben válik el élesen. A fa a fokozatos kiszáradás során fakótól gesztenyebarnáig sötétedik. Fénynek kitéve besárgul, ám ez távolról sem éri el a fekete dió sötétebb tónusát. Homlokmetszetben az évgyűrűk sem túl jól felismerhetők, ezek inkább a korai pásztában eléggé egyenletes eloszlású, egyesével fekvő tracheák. Így tehát anatómiailag még leginkább a fekete dióra (j.nigra) hasonlít. Ezt a haszonfát olykor-olykor sötétebb erek szövik át és bársonyos fénye van. Ez egy majdnem félkör pórusú fa. Összességében véve a vajdió fájának a struktúrája sokkal puhább, durvább és nyitottabb, mint a fekete dió struktúrája. Az egy- és többrétegű bélsugarak 1-3, túlnyomóan 2 sejt szélesek. Ez a legkönnyebb diófa, melynek abszolút száraz sűrűsége 0,8-0,42 g/cm3, azaz hasonló a lucfenyőhöz és a jegenyefához. A légszáraz fa sűrűsége mintegy 0,45 g/cm3, a friss rönkfáé mintegy 625 kg/m3; ennek megfelelően a zsugorodása is alacsony: tangenciálisan 6,4%, radiálisan 3,5%. A fát könnyen megfertőzik a gombák és a rovarok.
Feldolgozás és felhasználás Nagyon könnyű súlya ezt a diófát eleve kizárja bizonyos alkalmazási területekről, melyek inkább a nehezebb és ezáltal szilárdabb diófákra jellemzőek (pl. puskatus). Ezzel szemben furnérként történő felhasználása (többnyire késelve, csak ritkán hántolva) igen jelentős. Az USA-ban 1/20" vastag és 14-18" széles furnért gyártanak belőle lapos késeléssel. Összességében ennek a diófának a jó megmunkálhatósági tulajdonságai igen széles felhasználási területet tesznek lehetővé. Megmunkálhatósága minden szokásos kézi és gépi szerszámmal jó. A szegezett, csavarozott, enyvezett kötések tartása jó, illetve nagyon jó. Viszont a szilárdsága, mely a hárséhoz hasonló, igen sok kívánnivalót hagy maga után: az E-modul csupán 6700 N/mm2 (a fekete diónál 11 600 N/mm2), a hajlítószilárdság 37 N/mm2 (a fekete diónál 101 N/mm2). Könnyű megmunkálhatósága miatt nagyon jó hangszerek, háztartási cikkek, képkeret stb. gyártására. Felületkezelés nem okoz alapvető nehézségeket, még ha a laza szerkezet miatt viszonylag sok anyagot is igényel: ajánlott a pórusfeltöltés. Szaténjellegű fényre polírozható.
Kereskedelem (export-import) Egy időben ez a diófa, ha jó egérszürke színű volt, azaz nem volt vajbarna tónusa, furnérfaként igen keresett volt a nemzetközi piacon. Olykor-olykor csalárd módon feketedió-szállítmányokhoz keverték, de könnyű súlya és ezáltal lazább szerkezete miatt ez gyorsan feltűnt. A kéregből és gyümölcsből, valamint annak héjából kivonatokat nyernek ki, pl. vízálló festékek előállítására; gyógyászatilag a megfázásos betegségekre, ez utóbbi célra főként a gyökérkéregből. A szijácsnak magas a cukortartalma, ebből szirupot lehet előállítani.
Írások további exóta faanyagokról a FATÁJ felületén: Egzóta fa alapanyagok - Afrormosia elata Egzóta fa alapanyagok - Afzelia/Douissé Egzóta fa alapanyagok - Avodire Egzóta fa alapanyagok - Azobe/Bongossi Egzóta fa alapanyagok - Bubinga Egzóta fa alapanyagok - Ceiba/Fuma Egzóta fa alapanyagok - Durian Egzóta fa alapanyagok - Ebiara/Berlinia Egzóta fa alapanyagok - Fekete dió Egzóta fa alapanyagok - Gintungan Egzóta fa alapanyagok - Gmelina Egzóta fa alapanyagok - Keledeng/Kenyérfa Egzóta fa alapanyagok - Keruing Egzóta fa alapanyagok - Kosipo Egzóta fa alapanyagok - Mahagóni (nagylevelű) Egzóta fa alapanyagok - Makoré Egzóta fa alapanyagok - Malaj Kauri Egzóta fa alapanyagok - Merbau Egzóta fa alapanyagok - Mersawa Egzóta fa alapanyagok - Niangon Egzóta fa alapanyagok - Nyatoh Egzóta fa alapanyagok - Okoume Egzóta fa alapanyagok - Pockfa Egzóta fa alapanyagok - Szikomor Egzóta fa alapanyagok - Szivarfa/Catalpa Egzóta fa alapanyagok - Tasmániai tölgy
Zoltán György, Zol-Gém Kft. A fenti írás megjelent a Magyar Asztalos 2012/04. számában.
|
| ||||||||||||
|
||||||||||||||
