Munkanélküliből lett újra bútoripari gyárigazgató

A csongrádi Roba-Tisza Kft. ügyvezetője ilyen ember. A mai Roba-Tisza Kft. az egykori Tisza Bútorgyár területén működik, jelenleg gyermekbútorokat gyárt. A Tisza Bútorgyár fogalom volt Csongrádon. Aztán a rendszerváltozás után elhalt, majd főnix madárként feltámadt, és ma újra fogalom a Tisza parti városban. A bútorgyár életének hullámvasútján gyakorlatilag mindig ott ült Batka Zoltán is.

- Patyolat tisztaság van és rend uralkodik a gyárudvaron, ezt megállapíthattuk, amíg elértünk az irodájáig - osztottuk meg első benyomásainkat Batka Zoltánnal, míg elfoglaltuk helyünket csöppnyi irodájában, ahol a háta mögött saját magáról készül karikatúrák és vicces rajzok láthatók. - Azok a rajzok Pulában készültek? - Azért kérdeztem meg, mert rólam hasonló stílusú rajz ott készült, az Adria parti városban.

- Nem ott készült, de gyűjtöm az ilyen rajzokat, elég sok van már belőlük, jól követhető rajtuk, hogyan tudom én megmutatni az idő múlását. Egyébként szeretem a karikatúrákat és a humoros rajzokat is.

- Az a kis rajzocska a képek alatt mit ábrázol?

- Egy lakatlan szigeten lévő ember meglát egy felé tartó hajót a tengeren. Erre az a reakciója, hogy szétkapja meztelen testén a kabátját, mint egy szatír, hogy elijessze. Tulajdonképpen bemutat a világnak.

- Ön is bemutatott már a világnak?

- Mikor az egyik napon még vezérigazgató voltam, a másik napon meg munkanélküli, akkor fél évig én is olyan voltam, mint egy hajótörött a lakatlan szigeten. A munkanélküliség utáni életemben könnyedén bemutatok a világnak, mert szerintem minden a helyére került. Például az az ember is, aki, ha találkoztunk, mindig köszönt és mindig megkérdezte: Van-e már munkám? Hónapokig azt válaszoltam, hogy nincs. Majd amikor lett, azt mondtam neki, most már van! Azóta nem is köszön! Nagyon tanúságos szakasza volt az életemnek az a félév, nagyon sok mindenre fényt derített, például az emberi kapcsolataim tekintetében is.

- Ezt hogyan érti?

- Pontosan megtanultam, hogy mi és ki a fontos számomra, és hogy már nem akarok csak azoknak és annak a megfelelni, akik és amik számomra fontosak. Ez a gyár például nagyon fontos számomra, ezért vagyok most itt újra. Mert egykor én voltam ennek a cégnek a vezérigazgatója. Csak utána munkanélküli lettem.

- Dióhéjban meséljük el munkanélkülisége történetét!

- Tipikus magyar sztori a Tisza Bútorgyár története is. A rendszerváltozás után az állami vállalatok magánkézbe kerültek, és az új tulajdonosok gyakorlatilag egyszemélyi döntésein múlott egy gyár, egy üzem sorsa. Én 1980-ban kerültem frissen végzett faipari mérnökként a gyárba, ahol 1997 és 2000 között én voltam a vezérigazgató. 2000-ben váltunk meg egymástól, én és a gyár. Az akkori új tulajdonos döntése értelmében nekem mennem kellett.

- És hova ment?

- Munkanélküli lettem. Nem úgy volt, hogy kiléptem a gyár kapuján és besétáltam egyik másik gyár vezetői irodájába. Ahhoz, hogy ez megtörténhessen, előbb át kellett mennem Szentesre.

Az elmúlt nyolc évben folyamatosan fejlesztettek, a gépparkot kibővítették illetve lecserélték

- Mi történt Szentesen?

- Nagyszabású nemzetközi kyokushin karate versenyt szerveztek, ahová a világ minden tájáról vártak versenyzőket. A verseny jelentőségét jelzi, hogy emiatt felállítottak egy japán kaput is a városban, aminek elkészítését a bátyám vállalta el. Miután nem volt dolgom, elmentem hozzá és segítettem neki. Éppen a fa kéregtelenítését végeztem, amikor egy régi, szakmabeli ismerősöm meglátott és odajött hozzám. Megkérdezte, hogy mit csinálok?

- Mit válaszolt?

- Azt, hogy egy japán kapu elkészítésén ügyködünk. Mire megkérdezte, hogy hol dolgozom. Mondtam neki, munkanélküli vagyok. Erre azt mondta, hogy van egy fejlődésben lévő asztalos üzem Kenderesen, pontosabban Bánhalmán, ügyvezetőt keresnek. Beajánlott. Gyorsan megegyeztünk a tulajdonosokkal, és Csongrádtól száz kilométerre helyezkedtem el újra, 2001 januárjában álltam munkába. Csodálatos évek voltak, nagyon szerettem ott dolgozni.

- Minden nap autózott Csongrád és Kenderes között?

- Igen, háromkor keltem, hatra ott voltam, késő este értem haza. Nem számított, annyira szerettem, amit ott csináltam. Ment is a szekér, a cég szépen fejlődött. A tulajdonosokra jellemző volt, hogy azért kaptam komoly, biztonságos autót, hogy könnyítsék az utazásaimat. Elfogadták döntéseimet, hagyták, hogy én határozzam meg a cég életét.

- Mégis változtatott. Miért?

- Mert jelentkezett régi szerelmem a Tisza Bútorgyár.

- Ahonnan gyakorlatilag elküldték?

- Igen. Mert amíg én Kenderesre jártam dolgozni, aközben a gyár szépen tönkrement. Felszámolók vették át a hatalmat, akik találtak vevőt a piacon, aki megvásárolta a gyárat. A német Roba bútorgyártó és kereskedő vállalat. Kifejezetten azért vásárolták meg a gyárat, mert bútort akartak itt gyártani.

A Roba-Tisza gyárban készült bútorok elemenként kerülnek csomagolásra

- Honnan tudtak Németországban a gyár létezéséről?

- Onnan, hogy ezzel a céggel a Tisza Bútorgyár 1987 óta kapcsolatban volt, beszállítói voltunk. Mégpedig kiváló partnerei, mert a kapcsolat évtizedekig kiválóan működött. A cég központja Ebersdorfban, akkor még nyugatnémet városban van.

- Ez úgy tűnik nagyban meghatározta az Ön sorsát is.

- Így van. A tulajdonos személyes, jó ismerősöm volt, az együttdolgozás során kiváló emberi- és munkakapcsolat alakult ki közöttünk. A gyár megvétele után megkeresett, és a felajánlotta a gyár vezetői állását, amit elfogadtam!

- Könnyű döntés volt?

- Egyáltalán nem volt az. Pedig első ránézésre annak tűnhet. Újra itthon, Csongrádon dolgozhatok, jó pénzért, azt a gyárat vezethetem, illetve építhetem újra fel, amelyikben korábban húsz évig dolgoztam, és amelynek már voltam első számú vezetője. Mégsem volt könnyű, mert egy nagyon jó közösséget kellett otthagynom Kenderesen. Megkönnyítette ugyanakkor a döntést, hogy a Bánfa Kft-nek új tulajdonosa lett, akitől viszont könnyű szívvel tudtam elköszönni.

- Mi történt itthon? Hogyan kezdett munkához?

- A tulajdonostól túl bonyolult instrukciót nem kaptam. Egyszerűen annyit mondott, egyetlen szempont van a munkám megítélésben, hogy nem termelhetünk veszteséget. A többi gyakorlatilag nem is érdekli.

- Ez 2005-ben történt, ma 2013-at írunk. Nyilván sikerült az elvárások szerint dolgozniuk. Hogyan néz ki a német központ és a csongrádi gyár napimunkakapcsolata?

- Mi dolgozunk, ők meg nem szólnak bele, ha röviden akarnám megfogalmazni. Tényleg szabad kezem van minden gyárat érintő döntés meghozatalában. Miután minden évben tudjuk teljesíteni az alapelvárást, azaz a nyereséget, ezért hagynak bennünket dolgozni.

- Hogyan döntik el, hogy mit gyártanak?

- Ez Németországban dől el. A központ bonyolítja a kereskedést, reagál a piac igényeire, és határozza meg a gyártás irányait.

A Roba-Tisza Kft. gyermekbútorokat gyárt

- Például hogyan döntik el, hogy milyen bútorokat gyártsanak? Kik tervezik meg ezeket?

- Úgy megy, ahogyan mondtam. Ha új bútort kell gyártanunk, kimegyünk Németországba, megbeszéljük az elképzeléseket, hazajövünk, és a munkatársaink részletesen megtervezik az új bútort. Ez alapján a gyártástechnológusok előkészítik a sorozatgyártást, és indulhat a verkli. Még az árat is mi kalkuláljuk. Szakmai kérdésekben is mindent ránk bíznak.

- És a létszámgazdálkodást?

- Azt is. Tudják jól, hogy pontosan annyian dolgozunk a gyárban, ahány emberre szükségünk van. Egyébként ezen a területen nagyon gyorsan döntök, akár hónapról, hónapra is. A termelés volumenének függvényében folyamatosan alakítom a létszámot. Ha egy hónapban kisebb a termelési érték, akkor azonnal csökkentem a létszámot.

- Elbocsátja a dolgozót?

- Igen elbocsátom, úgy, hogy minden járandóságát kifizetjük. Azzal engedjük el, hogy amikor szükség lesz rá, azonnal szólunk, és újra felvesszük.

- Az is előfordulhat, hogy elbocsát egy embert május elején, és ugyanezt az embert június elején újra visszaveszi?

- Bármikor előfordulhat ilyen eset is. Az embereink ismerik ezt a rendszert. Egyébként is évtizedes kollégák vagyunk mindenkivel, ismerjük egymást.

- Mekkora termelési érték, amit előállítanak?

- Az első évben 2005-ben 500 millió forint árbevételünk volt, 2011-ben 1,9 milliárd forint. Körülbelül ezen a szinten mozog a cég termelése.

- Hány ember dolgozik jelenleg a bútorgyárban?

- Jelenleg 125 fővel megyünk.

- Mint minden gyár vezetőjének irodájában, itt, Önnél is ott áll a sarokban az "állványos papír", mely a problémamegoldás fontos kelléke, hiszen ott jeleníti meg mindenki a gondolatait. Jelenleg római számok a felső sorban és alattuk arab számok sorakoznak. Mit mutat ez a táblázat?

- A római számok a hónapokat jelentik. Az alattuk lévő kékkel írt arab számok az abban a hónapban általam prognosztizált, elvárt termelési értéket mutatják, míg a mellettük lévő piros számok a ténylegesen megvalósult termelési értéket jelölik. Nekem ez az iránytűm. Eddig jól vezetett, én bízom benne ezután is.

Batka Zoltán 1980-ban Sopronban végzett az erdészeti egyetemen, faipari mérnök. Tősgyökeres csongrádi, édesapja is volt igazgatója a bútorgyárnak. Látszólag egyenes, kitérők nélküli utat jelölt ki neki az élet. Aztán tett bele jó nagy kanyarokat, de újra kijelölt útját tapossa. Méghozzá kiválóan. Élvezi azt a helyzetet, hogy a tulajdonos termeléscentrikus, a megtermelt hasznot nem veszi ki a cégből, hanem fejlesztésekre fordítja.

Az elmúlt nyolc esztendőben gyakorlatilag a teljes gépparkot lecserélték, az üzem gépesítettsége folyamatosan javul, fejlődik. Peter Thim, a német tulajdonos már régen több mint egyszerű munkatársa, vagy főnöke, emberi kapcsolatuk is szoros. Olyannyira, hogy Batka Zoltán saját bevallása szerint nem is tud németül. Persze megbeszéléseikhez nem igen kell tolmács, nélküle is jól megértik egymást. Jó példa erre az a tabló, amelyet születésnapjára kapott a tulajdonosától, amit szobája ajtaja felett helyezett el. A rajta lévő közeli portré nagyon jól megmutatja Batka Zoltán jelenlegi hajhelyzetét. Egy másik tablón angol szöveg, mely magyarul így hangzik: Az Isten kevés tökéletes fejet teremtett, a többire hajat varázsolt.

A cikkhez kapcsolódó fotógaléria.

Forrás: Hir6