Az erdész hivatása... - interjú Rosta Gyulával

- Jelentős esemény volt életemben, hogy 2010. július 13-án kineveztek a Zalaerdő élére. Nagy megtiszteltetésként ért a felkérés, s mivel visszakerülhettem Zala megyébe, elvállaltam a zrt. irányítását. Nován születtem, később Szentgyörgyvölgyön, majd Lentiben éltünk a szüleimmel. Édesapám is erdőmérnök volt. Gyermekkoromat Zala megyében éltem meg, innen jártam egyetemre.

A diploma megszerzését követően munkám az északi-középhegységbe, a Mátrába szólított. Huszonöt évig dolgoztam ott, gyakorló erdőmérnökként végigjártam a szakma teljes vertikumát. Zalába érkezve könnyebbséget jelentett, hogy jó néhány kollégát ismertem személyesen. Különösebb gondot nem okozott a beilleszkedés, bár nyilvánvalóan egy új vezető érkezése mindig ébreszt kérdéseket az ott lévőkben arról, hogyan tovább. Zökkenőmentesen történt az átmenet, jelentős személycserékre nem került sor, szervezeti változásokat viszont végrehajtottunk.

- Munkaadóként korábban is meghatározó szerepet töltött be a megyében a Zalaerdő. Hogyan alakult ez az utóbbi három évben?

- Cégünk nemcsak megőrizte, hanem talán fokozta is ezt a szerepét a vidéki lakosság körében. A megye aprófalvainak többségében jelentős munkaadónak számít a Zalaerdő Zrt. Az alacsonyabban kvalifikált embereknek az erdő mindig ad elfoglaltságot. Megyei szinten, kapcsolt vállalkozóként, illetve saját dolgozóként közel 4000 ember részesedik valamilyen munkavállalási lehetőségben. Ehhez illeszkedik még a két éve zajló közfoglalkoztatási program, ami Kanizsán különösen jelentős, mert arányaiban - az öt üzemegységünket összevetve -, a Nagykanizsa-bajcsai erdészet foglalkoztatja a legtöbb, mintegy 120 fő munkavállalót.

- A megyében a cég nevét mindenki ismeri, a tevékenységi körét azonban már kevésbé. Melyek a közelünkben is látható legfőbb feladataik?

- Mivel természeti erőforrásokkal dolgozunk, nagyon fontos, hogy megőrizzük, vagy fokozzuk az erdő minőségi fatermelő képességét. Az erdész hivatása, hogy mindig jobb és egészségesebb erdőt hozzunk létre, és adjunk át az utókornak. Ha lehetőségünk adódik, telepítéssel növeljük is az állami erdőterületeket. Azonban a társadalom erősödő nyomása, a fakitermeléseket kísérő ellenszenv, a természeti értékek védelme, valamint a jogszabályi környezet szigorodása egyre nehezebbé teszi a dolgunkat, és emiatt folyamatos alkalmazkodásra vagyunk kényszerítve. Ennek a szemléletnek megfelelően próbálunk gazdálkodni, mégpedig olyan szinten, hogy a munkahelyeket is meg tudjuk őrizni. Például a fakitermelési lehetőségeink csökkenése esetén más, költséghatékonyabb módszerekkel igyekszünk úrrá lenni a helyzeten. Fokozott figyelmet fordít a cég a technikai bázis folyamatos megújítására, hiszen modern termelőeszközökkel lehet igazán hatékonyan dolgozni. A beruházásoknál ezt mindig szem előtt tartjuk. A gazdálkodásra visszatérve, sokaknak úgy tűnhet, az erdőből kitermelt fa ingyen van, pedig az erdőket fel kell újítani, ápolni és nevelni, aminek komoly költségei vannak. Emellett a természeti károk is elég jelentősek az utóbbi időben az erdőgazdaság területén. Az aszályos időszakok következményeként most különösen szembetűnő a lucfenyő-pusztulás. A legyengült fenyőállományt a másodlagos károsítók, a szú bogarak megtámadják, de van még egy veszélyforrás, ami a klímaváltozásra különösen érzékeny őshonos fafajt, a bükköt érintheti a Letenyei, a Bánokszentgyörgyi és részint a Zalaegerszegi Erdészetünk területén, a száradás.

- Említene a tulajdonosváltást követően bevezetett néhány új feladatkört?

- Egyre fontosabb szerepet kell az állami erdőgazdaságoknak betölteniük a közjó megszervezésében. Itt a meglévő szolgáltatások színvonalának emelésére, illetve olyan turisztikai, közjóléti beruházásokra gondolok, amelyek nem voltak eddig. Példaként említeném a tavaly megnyitott turistaszállónkat Csömödérben, vagy a most májusban átadott erdei iskolánkat, Obornakon. A Zalaerdő Zrt.-re a korábbi években is jellemző volt ez a tevékenység, hiszen két arborétumot üzemeltetünk évtizedek óta, egyiket Budafán, a másikat Csácsbozsokon. Ezen kívül, cégünk területén működik az ország leghoszszabb erdei kisvasútja, a maga 109 kilométer hosszából 32 kilométert lehet személy-utazásra igénybe venni. A vasút folyamatos üzemeltetése költséges és komoly felkészülést igénylő feladat. Az állami státuszunk, valamint Zala megye régiós elhelyezkedéséből adódóan meglehetősen kevés pályázati forráshoz juthatunk hozzá, így a Zalaerdő Zrt. a közjóléti tevékenységének szinte 100 százalékát önerőből finanszírozza.

- E tekintetben milyen együttműködési lehetőséget lát a várossal? A városlakók közkedvelt kirándulóközpontja a Csónakázó-tó és a környéke. Az önkormányzati kezelésben lévő tó, állami tulajdonban lévő erdővel határos.

- Nekem is kedvenc kirándulóhelyem a Csónakázó-tó. Az ottani helyzet javításában látok lehetőséget. A polgármester úrral már folytattunk tárgyalásokat a kilátótorony ügyében, de a felújításához szükséges költségek előteremtése nem egyszerű dolog. A kilátótorony az önkormányzat tulajdonában van, de jelenleg nincs pénz a felújítására. Remélhetőleg a 2014-ben induló új EU-s pályázati rendszerben találhatunk olyan konstrukciót, melynek keretében az erdőgazdasággal együtt meg lehetne oldani a problémát. Mi is jelentős kirándulóhelynek és a várossal való együttműködésünk legfőbb terepének tartjuk a "Csó-tót". Az idén megkezdett kerékpáros versenypálya kiépítéséhez a Zalaerdő Zrt. is hozzájárulását adta. Az év folyamán létesül még egy madárvédelmi bemutató tanösvény, amelyet az erdők hete rendezvénysorozat alkalmából szeretnénk a város részére átadni. Reméljük, örömmel fogadja a város lakossága és az idelátogató vendégek. A leendő tanösvény a funkcióját vesztett és lebontott rönkvár mögül indul, majd egy hurok mentén mutatja be a hazai lomberdőkre jellemző védett madárfajainkat. Tudjuk, sokan hiányolják a rönkvárat. Egy új felépítése azonban meglehetősen időigényes folyamat, mert egyedi építmény lévén az engedélyeztetési eljárás bonyolult dolog. A múzeummal is együttműködtünk, idén megosztott Patkó-díjat kaptunk a patkófal létrehozásáért.

- Hol tölti legszívesebben a szabadidejét?

- A szakmám a hobbim, és a munkám eléggé lefoglal, de ha időm engedi, szívesen visszajárok a szülőföldemre, Szentgyörgyvölgy erdeibe.

Forrás: KanizsaÚjság