|
||||||||||
FATÁJ archívum:
FATÁJ-online
A pdf-ekhez az Acrobat Reader itt tölthető le: |
2013-10-04
Egzóta fa alapanyagok - Ovengkol
Miután ennek a fafajnak a felhasználása csak az utóbbi 30 évben vált intenzívvé és lett ezáltal kereskedelmi körökben is ismert, hivatalos kereskedelmi megnevezéséről, valamint a különböző afrikai helyi neveiről még nem áll rendelkezésre teljes áttekintés. Általánosságban ma az elefántcsontparti származékokat amazakoue néven forgalmazzák, a földközi-tengeri országokban mongoi diónak is nevezik. További megnevezések: amazoue és whimawe (Elefántcsontpart), hyedua/hyeduanini és anokye (Gána), kaluk ofuan (Nigéria) ovangkol, mongoy és palissandro. Gabonban még egy sor további helyi neve használt, a leggyakoribb azonban az ovangkol. Megemlítendő, hogy a bubinga, mutényé és a mussibi szintén guibourtiafajok (g.tessmannii, g.arnoldiana és g.coleosperma). Nigériában nő még a g.copallifera, Közép- és Dél-Amerikában további guibourtiafajok honosak.
Előfordulás A fa előfordulásának feltérképezését még nem lehet lezártnak tekinteni, mivel az egyes guibourtiafajok fáit igen nehéz megkülönbözteti egymástól. Csak a korábbi néhány évben is két olyan új guibourtiafajt fedeztek fel Sierra Leonéban és Elefántcsontparton, melyek nem azonosak az eddig ismertekkel. Megtalálható a fa Elefántcsontpart északi, nedves, lombhullató erdőövezetében és Sierra Leone északi csücskében, még ha csak csekély mennyiségben is. Ugyancsak csekély az előfordulása Észak-Ghánában és Közép-Nigériában. Gyakoribb azonban a fa Kamerun déli részén (Campo régió), Egyenlítői-Guineában, valamint Gabon nyugati részében, különösen a Libreville körüli üledékes medencében. Általánosságban véve várható, hogy ahol egy guibourtiafaj nő, ott továbbiak is előfordulnak, így számítani lehet rá, hogy ezt a fát a Belső-Kongó-medencében is megtaláljuk. Az ovangkolfa nem zárt csoportokban, hanem inkább egyesével szétszórtan terem, mégpedig mind a tropophil (magasságkedvelő), mind az ombrophil (esőt kedvelő) erdővidékeken.
A fa (növény) jellemzői A magas fának nem nagy, csupán 50 cm az átmérője (a legjobb esetben is legfeljebb 90 cm), a törzstőt keskeny, max. 2 m-ig felnyúló gyökérfők jellemzik. Általánosságban kifejezetten egyenes, hengeres növésű fák azzal együtt, hogy némelyik a korona közelében enyhén csavarodott. Az ovangkolfa jól felismerhető jellegzetes, párosan szimmetrikus elrendeződésű leveleiről. A meglehetősen sima, világossárga-zöldes kérget számtalan - zöldes, kékes és fehéres - folt takarja; a vastagsága 8-12 mm. A rostos bevágás színe okkersárga. A fa lábánál a talajon - mint sok más guibourtiafaj esetében is - nem ritkán kiválasztódott kopálgumi található. A faanyag jellemzői A geszt és a szijács jól megkülönböztethető egymástól. A mintegy 4-8 cm széles szijács - ez a gaboniszármazékok esetében általában keskenyebb - friss bevágásnál fehéressárga, a szárítás során a színe többnyire szürke-barnába megy át. A geszt színe a sárgásbarna és a feketésbarna között váltakozik, a gaboniszármazékok színe intenzívebb. Minél közelebb ér a geszt a szijácshoz, annál intenzívebb a színe, különösen kedvelt a sötét erezés tekintetében, melynek gyakran szürke-ibolyakék tónusa van. Az idősebb fák sötétebbek, és a feketés erezés gyakoribb. A sávozott fa nem mindig teljesen sima, hanem gyakran lángnyelvmintás és bársonyos fénye van. A többnyire egyesével, de kettesével és hármasával is elrendeződött, kicsi-közepesen nagy tracheák gyakran tartalmaznak fehér lerakódásokat. Anatómiailag az ovangkol egyebek mellett ezáltal is megkülönböztethető a mutényétől. A tracheák hosszanti metszetben finom pórusbarázdákat képeznek. A tracheákat parenchymás raktározószövet fogja körül, mely az évgyűrűkben finom vonalakat képez. A homogén bélsugarak közepesen finomak, számuk mérsékelt, a rostok falvastagsága közepes. Friss állapotban a fának kellemetlen szaga van. Az ovangkol rönkfa sűrűsége frissen 1000-1100 kg/m3, nyerssűrűsége (q12) 0,75-0,85 g/cm3. Átlagos térfogat-zsugorodása 13,3% (tangenciális: 8,1%, radiális: 4,2%).
Feldolgozás és felhasználás Az ovangkol közepes keménységű, egyenes növésű, néha enyhén szálkásodó fa, közepes méretű pórusokkal. Jól szárítható és feldolgozás után alaktartó. A technológiai tulajdonságai jobbak, mint a bubingáé, mert tömörebb a struktúrája, ami nagyon jó felületkezelést tesz lehetővé. Nagyon tartós, csak ritkán és csekély mértékben fordulnak elő a szijácsban rovarfertőzések.
Írások exóta faanyagokról a FATÁJ felületén: Egzóta fa alapanyagok - Afrormosia elata Egzóta fa alapanyagok - Afzelia/Douissé Egzóta fa alapanyagok - Amerikai hárs Egzóta fa alapanyagok - Avodire Egzóta fa alapanyagok - Azobe/Bongossi Egzóta fa alapanyagok - Bubinga Egzóta fa alapanyagok - Ceiba/Fuma Egzóta fa alapanyagok - Durian Egzóta fa alapanyagok - Ebiara/Berlinia Egzóta fa alapanyagok - Fekete cseresznye Egzóta fa alapanyagok - Fekete dió Egzóta fa alapanyagok - Füge/Ficus Egzóta fa alapanyagok - Gintungan Egzóta fa alapanyagok - Gmelina Egzóta fa alapanyagok - Kanazo Egzóta fa alapanyagok - Keledeng/Kenyérfa Egzóta fa alapanyagok - Keruing Egzóta fa alapanyagok - Kosipo Egzóta fa alapanyagok - Mahagóni (nagylevelű) Egzóta fa alapanyagok - Makoré Egzóta fa alapanyagok - Malaj Kauri Egzóta fa alapanyagok - Merbau Egzóta fa alapanyagok - Mersawa Egzóta fa alapanyagok - Muhugu Egzóta fa alapanyagok - Niangon Egzóta fa alapanyagok - Nyatoh Egzóta fa alapanyagok - Okoume Egzóta fa alapanyagok - Pockfa Egzóta fa alapanyagok - Szikomor Egzóta fa alapanyagok - Szivarfa/Catalpa Egzóta fa alapanyagok - Tasmániai tölgy Egzóta fa alapanyagok - Vajdió
20 éves a Zol-Gém Kft. (2013-09-18)
Zoltán György, Zol-Gém Kft. Az írás megjelent a Magyar Asztalos 2012/10. számában.
|
| ||||||||
|