|
|||||||||||||||||||||||||
FATÁJ archívum:
FATÁJ-online
A pdf-ekhez az Acrobat Reader itt tölthető le: |
2013-12-02
Kiskarácsony, (mű)karácsony
A karácsonyfa-állítást először Elzászból jegyezték fel a 17. század elejéről. Keresztény szimbolikája a 18. században alakult ki és a 19. századtól indult világhódító útjára. Hazánkban először 1825-ben, a martonvásári kastélyban gyúltak ki a fények Brunswick Teréz jóvoltából. A szokás hamar elterjedt először a főúri, majd a polgári körökben is. Az 1800-as évek második felében már a falusi környezetben is egyre nagyobb népszerűségnek örvendett. Jelenleg szinte világszerte ismert, az európai kultúrától befolyásolt területeken általában elterjedt. A karácsonyfa gyertyáit a hagyományok szerint Jézus Krisztus születésének ünnepétől, karácsonytól vízkeresztig (január 6.) gyújtották meg. (Jankovics, 1991.) Karácsony közeledtével évről- évre a fenyőfák kerülnek a környezetvédelmi kérdések középpontjába. Újságokban, internetes portálokon gyakran találkozhatunk a karácsonyfa állítás környezetterhelő hatásairól szóló írásokkal, kisfilmekkel, a fenyővásárlási szokásokat megcélzó közvélemény kutatásokkal. Általában megfeledkeznek arról, hogy globalizált, „műanyag” világunkban egyre nagyobb szükség van a valódi értékekre, természetes anyagokra. Karácsony szent ünnepéhez szervesen kapcsolódik a karácsonyfa állítás ősi hagyománya. Az örökzöld fenyő illata nem pótolható mesterségesen előállított termékkel. Köztudott, hogy a karácsonyfának értékesített fenyők túlnyomó része hazánkban ültetvényekről származik, amelyek újratermelhetők, bármely mezőgazdasági növényhez hasonlóan, így nem áll fenn az erdőirtás veszélye. Az ünnep elmúltával energetikai célokra újrahasznosíthatóak, amelyhez a szervezett gyűjtés mindenütt megoldott. A földlabdás növények pedig udvarunk díszévé válhat, illetve sokhelyütt visszavásárolják őket. Műfenyők esetében fennáll a veszélye annak, hogy otthonunk valamely sarkában nap mint nap szembetaláljuk magunkat vele, elveszítve így az év legszebb ünnepének varázsát. Az ELLIPSOS (szaktanácsadással foglalkozó, montreali cég) tudományos, független vizsgálatot végzett annak érdekében, hogy véget vessen az újra és újra felmerülő dilemmának. A kutatók (Couillard és munkatársai, 2009.) kutatásuk során az életciklus elemzés (angolul: Life Cycle Assessment LCA) módszerét alkalmazták, amely lehetővé teszi egy adott termék, vagy tevékenység teljes életciklusa során a környezeti hatások vizsgálatát. Az LCA vizsgálat alapvetően négy fő szakaszból áll: célkitűzés, adatgyűjtés, számítások, környezeti hatások vizsgálata, értékelés, következtetés.
1.ábra. Természetes karácsonyfa életciklusa
2.ábra. Mesterséges karácsonyfa életciklusa
3. ábra. Természetes és mesterséges karácsonyfa környezetre gyakorolt hatásai
Összehasonlítva a mesterséges és természetes fát láthatjuk, hogy a mesterséges fa esetében az erőforrások, valamint a klímaváltozásra gyakorolt hatás esetében közel háromszor nagyobb értékekkel találkozhatunk, mint a természetes fa esetében. Láthatjuk, hogy a klímaváltozáshoz a természetes fa kisebb mértékben (39%) járul hozzá, mint a mesterséges fa. A különböző karácsonyfák egyes életciklusainak éghajlatváltozásra gyakorolt hatását hivatott szemléltetni a 4. ábra.
4. ábra. Természetes és mesterséges karácsonyfa klímára gyakorolt hatása
Természetes fa esetében a szállítás fokozott hatása érvényesül (33 %), hiszen minden évben újat kell vásárolnunk és szállítanunk. Ezzel ellentétben egy mesterséges fa hosszú éveken keresztül használható. Ugyanakkor a természetes fa pozitív hatást gyakorol az éghajlatváltozásra, mivel növekedése során megköti a CO2-t. A teljes életciklusra vonatkoztatott CO2 kibocsátás természetes fa esetében kb. 3,1 kg, mesterséges fa esetében éves szinten kb. 8,1 kg. A következő gyakorlati példával tudjuk szemléltetni a választás jelentőségét: egy átlagos személygépkocsi CO2 kibocsátása (150g/km), amely jelen estre levetítve kb. 125 km és 322 km megtett utat eredményez a kétféle karácsonyfa esetében. A tanulmány nem tér ki a karácsony-fatermelés társadalmi-gazdasági hatásaira. Azonban különösebb számítások nélkül is kijelenthetjük, hogy a milliós darabszámú karácsonyfa termesztése, ill. legyártása munkahelyeket teremt, ill. tart fent. Számunkra természetesen nem mindegy, hogy a világ mely részén. A választásunktól függetlenül (valódi vagy mű) elmondhatjuk, hogy a környezetre gyakorolt negatív hatások elhanyagolhatóak a mindennapi tevékenységünkhöz, pl. mindennapi gépkocsi használathoz viszonyítva, ugyanakkor sok kicsi sokra megy. Végezetül álljanak itt Fekete István örök érvényű szavai, melyek a szerző szerint is megragadják a vita lényegét. „Az erdő van, volt és lesz! A fák ledőlnek, de a gyökerek szívják már az új sarj táplálékát, álmodják már az új hajtást, és a csírák mélyén már új erdők susognak. A fából tűz lesz, otthonok melege, út lesz és távolság a szekér-kerekek robogásában, játék a gyermekek kezében és szívében, szerszám és kisteknő, munka lesz, asztal s rajta kenyér, kitárt kapu és ringó bölcső, papír és könyv, harangláb és koporsó lesz belőle – egy másik világ ismeretlen messzeségének nyugodalmas csónakja. A fák dőlnek és újranőnek. Élt, millió levelével susogott, árnyékot adott a vadaknak, fészket tartott a madaraknak, és odvában talán fényes szemű mókusok laktak - ez a dolgok rendje”. (Fekete István)
Forrás: - Couillard S., Bage G., Trudel J. (2009) Comparative Life Cycle Assessment (LCA) of artificial vs natural christmas tree. ELLIPSOS. Montreal. [2013. november 26.] - Jankovics M. (1991) A fa mitológiája. Csokonai Kiadó. Debrecen.
Szerző: Csordós Diána, csordosdiana@gmail.com Nyugat-magyarországi Egyetem Simonyi Károly Műszaki, Faanyagtudományi és Művészeti Kar Faanyagtudományi Intézet, doktorandusz
|
| |||||||||||||||||||||||
|