Tengelici Parkerdő avatása

Fotó: Tengelici Önkormányzat

Valami különlegeset, ami csak ritkán adatik meg a percekben, órákban és rohanó években gondolkodó, mai halandónak. Átélhettük az érzést, azt az ezen a helyszínen szinte kitapintható élményt, hogy a múlt hogyan kapcsolódik egybe a jövővel a jelenen keresztül. A sokszor üres frázisként ható, megannyi gondolkodó által megfogalmazott a múltra és jövőre vonatkozó gondolatok itt értelmet és tartalmat nyertek ezen a borongós, és talán pont ezért is annyira méltóságteljes napon.

Pedig nem így indult a nap. Nagyon nem. A hosszas előkészületet, a számtalan és felsorolhatatlan számú tennivalót, hajnalban még úgy tűnt, hogy egyetlen élettelen tényező - az időjárás - szinte teljesen értelmetlenné teszi. Aztán talán többek kérésére, talán a saját forrásból történt felújítás nem kis áldozat helyes voltának visszaigazolására, az Élő közbeavatkozott és parancsolt az élettelennek. A ceremónia pár órás időtartamára Yvett ciklon  minden korábbi tombolása ellenére ott lecsitult, sőt a parforce kürtök méltóságteljes dallama alatt még a nap sugarai lyukat ütöttek a viharfelhők vastag, szürke páncélján, mintegy fényárral kiemelve az immáron eredeti pompájában tündöklő, gyönyörűen felújított kápolnát a parkerdő haragoszöld tónusából.

Az akusztikus élményt még tovább fokozta Fóris Dóra népdal énekes előadása. A hangok körülölelték az embert, erdőt és magát a kápolnát is, egybeforrasztva minden résztvevőt. Gőbölös Péter (a Gyulaj Zrt. vezérigazgatója), Nyíri János (az MFB szóvivője, aki Kövér László levelét olvasta fel), dr. Jung László (az MFB Agrár- és Turisztikai Befektetési Főigazgatóságának ügyvezető igazgatója) valamint Kajsza Béla (Tengelic község alpolgármestere- Gáncs István, polgármester levelét olvasta fel) köszöntői után az épület pontosan 100 éves jubileumakor került sor a kápolna püspök általi felavatására és megáldására. A benedikálást Dr. Udvardy György pécsi megyés püspök végezte.

A ceremónia záróaktusaként az átadást szimbolizáló szalagátvágást dr. Jung László végezte el, megnyitva ezzel a múltban alkotott, a jelenben felújított helyszínt a jövő számára, a testi-lelki felüdülést vagy csak egy-egy csendes percet kereső kiránduló, túrázó vagy a közelben megszálló vendégek, egyszóval a közjó számára.

A kápolna felújítása több volt, mint egy régi, romos épület jól sikerült műszaki renoválása. Példát is mutatott, hogy egy másik, térben távolabb lévő állami erdőgazdaság hogy tud mellé állni nemes céloknak nem csak szavakkal, hanem tettekkel is. Nem lehetünk elég hálásak, hiszen a magyar Loire- völgyének is emlegetett Tolna megyei Tengelic egy szegletében a múlt egy emléke, a Vas megyei Szombathelyi Erdészeti Zrt. hathatós segítségével tudott megújulni és megmenekülni.

Hogy megéri-e a már elkészült felújítás és a még hátralévő további parkerdő rekonstrukció? Az attól függ ki mit lát egy-egy omladozó épületben. Ha csak az omladozó, megrepedezett falakat nézi és látja az ember, akkor nem. Plusz munka, teher és költség. Ha azonban jobban a téglák mögé lát az ember, a múlt szabadon használható építőköveit láthatja meg, amiből a jövő is építhető.  Örülünk, hogy sokan látták meg az utóbbit Tengelictől kezdve, Pincehelyen, Tamásin, Budapesten keresztül egészen Szombathelyig!

Fotók: Antli István, Szöveg: Kovács Tamás - GYULAJ Zrt.