Lecsupaszított bútorgyártás

A minőségi bútorgyártást az is aláásta, hogy az egyedi, luxusdarabokat keleten másolni kezdték, és az ár egyharmadáért hozták be az országba

Hová lett ez az embertömeg, merre tart a kézdiszéki bútorgyártás, van-e, aki dolgozzon, tudnak-e a jelenleg működő üzemek, műhelyek vonzó körülményeket biztosítani a fiatalok számára? Ezekre a kérdésekre kerestük a választ. Orosz Anna, Jancsó Katalin

A Promobil bútorgyár 2003-ban kezdte meg tevékenységét négy alkalmazottal, száz négyzetméteren. 2010-ben jött egy nagyobb volumenű rendelés, amikor 7125 faszéket kellett gyártaniuk az afrikai labdarúgó-világbajnokságra. Ez lendületet adott a cégnek, ettől kezdődően kezdtek jönni a nagyobb munkák. Korábban PAL-lemezből dolgoztak, ekkortól kezdtek el fát is használni, az említett székek miatt.

A Promobilnál a faszéknek van piaca, innen azt viszik nagy tételben

A gyártási kapacitás fele a fa feldolgozására irányul - meséli Szász László cégtulajdonos. A szék mint kiemelt termék azóta is megmaradt, megvásároltak a Rózsapalló utcában egy régi székgyárat. A székeket leginkább intézmények vagy viszonteladók vásárolják, de bárkit kiszolgálnak. Fából továbbá lambériát is készítenek, ennek is elég jó piaca volt mostanában. Komplett bútort is előállítanak rendelésre, de azt már ritkábban.

- Erre azért volt szükség, mert bútorgyártásra alkalmas, nagyobb mennyiségű faanyaggal senki nem tudott kiszolgálni a környéken - mondja Szász László.

A fából készült termékek piacának terjedését a cégvezető szerint az hátráltatja, hogy az utóbbi négy évben a farönk ára ötven százalékkal drágult.

A fához minél több hozzáadott érték kell 

Tamás Olivérrel, a Moebelland bútorgyár igazgatójával is elbeszélgettünk a bútorgyártás jövőjéről, s mint kiderült, itt is a PAL-lemezből készült bútorra van nagyobb igény. Ez a vállalkozás 1993-ban indult úgy, hogy a régi bútorgyár néhány asztalosa régibútor-másolatokat kezdett készíteni egy kis műhelyben. Végül 2001-ben költöztek be a Kanta utcai egykori nagy bútorgyárba, amely több mint két évig zárva volt azelőtt.

2007-re a vállalkozás 300 főre fejlődött fel, de hamarosan nagy zuhanás következett be. A 2008-ban jelentkező gazdasági válság hatására pár hónapon belül szinte megrendelés nélkül maradtak. Külföldi bútorkiállításokon próbáltak ügyfeleket szerezni, de nem nagy sikerrel, így maradtak a hazai, helyi megrendelők. Azóta nem is sikerült egyenesbe kerülni, jelenleg a gyár felszámolás alatt áll, valamilyen más, hatékonyabb formában akarják a vállalkozást továbbvinni.

Egy bukaresti pubnak készült fabútor és asztalosmunka. Ilyen megrendelés kellene minél több - mondják a tulajdonosok

A gyárban úgy tudnak költséghatékonyan fából készült termékeket előállítani, hogy ráálltak a teljes gyártási folyamatra. Nyers rönköt vásárolnak, helyben szárítják, és dolgozzák fel.

- Új dolgokat kell találni, és ehhez emberek kellenek. Én a tervezőrészleg, a dizájn erősítésében látom a kiutat. Jelenleg is szinte annyi kreáció van a munkánkban, mint amennyi gyártás. Ha ehhez minőségi alapanyagot is tudnánk rendelni és vásárlót találni, nagyon jó lenne. Az jelentené a megoldást, ha minél magasabb szintre dolgoznánk fel a fát, minél több értéket tennénk bele, amíg késztermék lesz belőle. A minőségi bútorgyártást az is aláásta, hogy az egyedi, luxusdarabokat keleten másolni kezdték, és az ár egyharmadáért hozták be az országba - magyarázza Tamás Olivér.

Kérdésünkre, hogy szerinte nehéz-e munkaerőt találni, a válasz egyértelmű igen.

- Nem jó a rendszer, de ezért nemcsak az oktatás a felelős, hanem mi is, mert vállalkozóként nem tudunk olyan csábító munkakörülményeket nyújtani, hogy vonzó legyen a fiataloknak. Újra kellene szervezni mindent - véli.

Kell-e nekünk új gyár?

Olyan elképzelések is hangot kaptak mostanában, hogy Kézdiszékre egy nagy kapacitású bútorgyárat kellene telepíteni, hogy a fafeldolgozás hagyományát folytatni lehessen. Ennek szükségességét - értelemszerűen - minden bútorgyár-tulajdonos cáfolja.

Szász László szerint komoly gondot jelent a cégnél az is, hogy nem lehet képzett munkaerőt találni. Van pár asztalosmestere, aki más bútorgyárakból ment hozzá, de számuk véges, már máshol sincsenek. Itt inkább arra álltak rá, hogy fiatalokat alkalmaznak, és betanítják őket.

- Most is van 4-5 olyan szakemberem, akikről el merem mondani, hogy mi neveltük, és bármit rájuk merünk bízni. Szerintem asztalos vagy a szakmában jártas ember nincsen munka nélkül Kézdivásárhelyen. Persze, van egy olyan réteg is, akik valamikor jó szakemberek voltak, de a huzamosabb munkanélküliség miatt teljesen lecsúsztak, ők már nem tudnak komoly feladatokat ellátni. Mi folyamatosan alkalmaznának asztalosokat, mérnököket, de nincs akit - hangsúlyozza.

Tamás Olivér szerint, ha magas szintű technológiáról beszélünk, akkor oda tőke kell, nem annyira jól képzett munkaerő. Ha nagy kapacitású, tömegterméket gyártó bútorgyárról beszélünk, akkor a gyártósorokra beállva az embereknek csupán egy-egy műveletet kell megtanulniuk. Egy új bútorgyárba Kézdivásárhelyen szakember csak úgy tud kerülni, ha elvonja más vállalkozásoktól a munkaerőt.

- Olyan kicsi a város, hogy szinte név szerint tudjuk, kik vannak a szakmában, és ki mit tud. Akik a kommunizmusban a bútorgyárakban dolgoztak, és vezető szerepük volt, azoknak kilencven százaléka nyugdíjas. Először a szakoktatást kellene újraszervezni, hogy a bútorgyártás jövőjéről beszélhessünk - mondja.

Nem tanulunk a hibáinkból

A kis műhelyeket fenntartó "maszekolóknak" sem könnyű. Marthi Ödön kézdivásárhelyi magánasztalos szerint nehezen szerezhető be a minőségi fűrészáru, mivel az állam törvénnyel nem szabályozta a minőség szerinti forgalmazását.

- Oda jutottunk, hogy a disznó alá való padozatnak első osztályú deszkát használnak, mert össze van vegyítve a negyedosztályúval. A fűrészüzemek sem figyelnek oda az osztályozásra, a szárítók sem megfelelőek, ezért nehéz beszerezni az olyan 6-8 éves, bútornak való cserefa deszkát, amelyik nem reped vagy hajlik el - mondja.

Úgy véli, a piacot nem ma veszítettük el, hanem évtizedekkel ezelőtt, mert nem értünk a minőségi bútorkészítéshez. A fára már nincs igény, nem lehet felvenni a versenyt az olasz, osztrák, német szakértelemmel. Az asztalosok Háromszéken főként ajtó-, ablakkészítésre voltak specializálódva, és kevesen tudták felvenni a versenyt a műanyag nyílászárókkal. A visszaesés az oktatás leépítésével kezdődött az elmúlt 20 évben, 6-8 év kell ahhoz, hogy valaki jól megtanulja a faanyag minőségének a megítélését.

Gajdó Albert asztalosmester 18 éve dolgozik a szakmában, egy kis asztalosműhelyt működtet Csernátonban. Itt is az a helyzet, hogy az utóbbi öt évben az emberek leg­inkább laminált bútort kérnek, mert olcsóbb alapanyag, mint a tömör fa. A megrendelések alig tíz százaléka vonatkozik fára. 

- Ők inkább igényesebb emberek, akik tudják, hogy a minőséget meg kell fizetni. Inkább több pénzt adnak, és kivárnak, csak legyen minőségi a bútor.

Gajdó is azon a véleményen van, a fabútorhoz egyre nehezebb beszerezni a nyersanyagot.

Akarnak-e dolgozni a fiatalok?

A Gábor Áron Műszaki Oktatási Központban az asztalosképző szakiskola már évek óta nem működik, mert nem volt elég jelentkező diák, tudtuk meg Kovács Jenő aligazgatótól. Egyetlen, a bútorgyártáshoz köthető szakma, amit jelenleg oktatnak, a bútortervezés. Ezen a szakon sem volt utánpótlás három éve, csupán tizenkettedikben van félosztálynyi diák. Őket kérdeztük arról, miért ezt a szakmát választották, és érettségi után milyen terveik vannak.

Anita azt mondja, nem tudatosan választotta ezt a szakot, annak idején, kilencedikbe ide jutott be, most pedig minden erejével azon van, hogy leérettségizzen, és továbbtanuljon, de nem ebben a szakmában. Imre is véletlenszerűen került erre a szakra, de mostanra már megszerette, és az iskola elvégzése után jól tudja majd ismereteit hasznosítani édesapja kárpitosműhelyében.

István sem fog a szakmában továbbtanulni vagy dolgozni, érettségi után Magyarországra készül tanulmányait folytatni, de teljesen más területen. Három másik fiú is határozottan hajtogatja, hogy az iskola elvégzése után külföldre mennek dolgozni, másik kettő pedig szeretne itthon maradni és a szakmában dolgozni, de ha nem találnak eléggé motiváló munkakörülményeket, ők is külföldre távoznának...

Forrás: Hírmondó.ro