A természettudós, a mérnök és az orvos az erdő és a fa szépirodalmában

Nem vállalkozhatom annak felsorolására, hogy hány természettudós, mérnök, orvos írt, vagy jelent meg a szépirodalomban. Az orvosok közül meg lehet említeni Németh Lászlót (1901-1975.) a Gyász, az Iszony, az Égető Eszter regények íróját, vagy az orosz Csehovot (1860-1904.) a legismertebb Három nővér, Cseresznyéskert színműveivel.

Szűkebb szakmámban faipari mérnökökről még csak két emberöltő óta beszélhetünk - a faipari mérnökképzés 1957-ben vette kezdetét Sopronban - így szépirodalmi múltjuk is még kevés.

Először két, hazai mérnökről és egy közgazdászról lesz szó rövid ismertetőmben: nevezetesen a "színészkirályról" az eredetileg építészmérnök Latinovics Zoltánról (1931-1976.) és a faipari mérnök Winkler Andrásról (1942-), mivel ők azok, akik a fával, a famegmunkálással foglalkoztak és írtak is.

Az erdőről nagyon sokan írtak; ebben a témakörben Igmándi Szűcs István (1944-) közgazdásznak kevésbé ismert versét idézzük fel.

Induljunk ki tehát az erdőből, vegyünk egy élő fát, majd folytassuk a faanyagok  feldolgozásával - természetesen a szépirodalom eszközeivel. Mivel nem vagyok egy versmondó típus, így néhány, a témához kapcsolódó képpel is színesítem előadásomat.

Az előadás teljes anyaga 11 oldal, abban a következő személyek szerepelnek:

Igmándi Szűcs István (1944-) egyetemi tanár,

az eredetileg jogot tanult Erdélyi József (1886-1978.),

az erdélyi Szentmártoni Bodó János,

Winkler András faipari mérnök, egyetemi tanár, a Soproni Egyetem volt rektora,

az építészmérnök Latinovics Zoltán (1931-1976.).

Szerző: Dr. Tóth Sándor