75 éve halt meg Kaán Károly

Nagykanizsán született 1867. július 12-én polgári családban. Középiskolai tanulmányait szülővárosában folytatta, majd 1885-től a selmecbányai bányászati és erdészeti akadémia hallgatója volt, erdészoklevelét 1890-ben szerezte meg. 1889 végétől a besztercebányai erdőigazgatóságnál dolgozott, 1895-től erdészként.

1898-ban ösztöndíjjal a karlsruhei műegyetemen és a baden-schwarzwaldi erdőgazdaságban tanult, majd Ausztriában és Németországban tett tanulmányutat. Hazatérése után, 1901-től főerdész, majd 1907-től erdőmester volt. 1908-tól a Földművelésügyi Minisztériumban dolgozott. Előbb a kincstári erdők gazdálkodásával és igazgatásával foglalkozott, 1914-től kormánybiztosként, 1919-től helyettes államtitkárként, 1924-1925-ben címzetes államtitkárként irányította az erdőigazgatást. A trianoni békeszerződés következtében az erdőterületek több mint nyolcvan százaléka került az új határokon túlra, emiatt figyelme egyre inkább az Alföld fákban szegény területeire irányult. Kaán Károly kezdeményezte az Alföld átfogó fásításának megindítását, és fáradozásai nyomán született meg 1923-ban az Alföld-fásítási törvény. Noha elképzelései csak részben valósulhattak meg, a telepített erdők így is jelentősen megváltoztatták az Alföld arculatát.

Tudományos munkáiban is nagy figyelmet szentelt az Alföldnek. 1927-ben jelent meg A magyar Alföld című könyve, majd két év múlva Az Alföld problémája. 1939-ben adták ki legátfogóbb művét Alföldi kérdések - Erdők és vizek az Alföld kérdéseiben címmel.

1925-ben nyugalomba vonult, és az Alföld mellett a természetvédelem elméleti kérdéseinek szentelte életét. Ez utóbbiról szól a Természetvédelem és a természeti emlékek (1931) című munkája, amelyben a korszerű természetvédelemmel kapcsolatos nézeteit fejtette ki. Tevékenységének, elméleti munkásságának nagy szerepe volt abban, hogy 1935-ben elfogadták az erdő- és természetvédelemről szóló törvényt, amely meghatározta a védelem alatt álló növény- és állatfajok körét, valamint a természeti értékek védelmében a kármegelőző állami kisajátítást is lehetővé tette.

Nyugdíjas éveiben gazdaságpolitikai kérdésekkel is foglalkozott, amelyekről az 1936-ban kiadott Gazdaságpolitikai feladatok című könyvében fejtette ki nézeteit. 1924-ben a Magyar Tudományos Akadémia levelező tagjává választották, székfoglalóját Változások a Nagy Magyar Alföld képén címmel tartotta. 1920-ban alapító tagja és alelnöke volt az Országos Erdészeti Egyesületnek, 1938 és 1940 között az Országos Természetvédelmi Tanács elnöki tisztét töltötte be. 1934-ben a finn erdészettudományi társaság tiszteleti tagjává választotta, 1938-ban a budapesti József Nádor Műszaki és Gazdaságtudományi Egyetem soproni Bánya-, Kohó- és Erdőmérnöki Karának tiszteletbeli doktora lett.

Budapesten hunyt el 1940. január 28-án. Emlékére az Országos Erdészeti Egyesület a nevét viselő díjat alapított. A Pilisben és a Bükkben forrás őrzi nevét, és róla nevezték el a szentgyörgyhegyi turistaházat és a Nagy-Hárshegyen épült kilátót is. Emléktáblája van Budapesten, szobra Püspökladányban, Mezőtúron és Nagykanizsán is. Emlékére az általános iskolák 5. és 6. évfolyamosai számára évente megrendezik Kaán Károly országos természet- és környezetismereti versenyt. Munkásságát 2012-ben Magyar Örökség Díjjal tüntették ki.

Forrás: mtva.hu

Kaán Károly Országos Erdészeti Egyesület erdész panteonjában.