Vizer József életmű kiállítás Gödön

Május 15-én este hatkor a megnyitón osztálytársai és sok más érdeklődő mellett a megnyitón jelen volt Martin József Göd város polgármestere, dr. Szinai József  címzetes főjegyző és dr. Szilágyi János, a Magyar Kereskedelmi és Iparkamara oktatási és képzési igazgatója, Mőcsényi Miklós, a FAGOSZ főtitkára.

A kiállítás megnyitóján dr. Szilágyi János, az MKIK oktatási és képzési igazgatója méltatta Vizer Józsefet.

E kiállítás a magyar szakképzés és kézművesség ünnepe is. Nem véletlen, hogy az Országház főemeletén a hazai mesterségek képviselőinek 88 szobra emlékeztet arra, hogy egy szakma igazi mesterének lenni ugyanolyan értéket jelent, mint akár a tudomány, vagy a művészet avatott emberének lenni. Szinte két évszázadot átölel a kiállítás, hiszen 1906-ban született Vizer József édesapja, s napjainkig, a XXI. századig tart ez a pályaív. Újpest a faiparosság egyik fővárosa volt. Ott 800-1.000 olyan vállalkozás volt, ahol a faipart nagyon magas szinten művelték.

A faiparosság, a duális szakképzés, a szakképzés is témája a kiállításnak. Nem szabad megfeledkeznünk a kézművességről. A kéznek is van intelligenciája. Pályaválasztáskor, szakmatanuláskor erről sem szabad megfeledkezni. Képzett szakmunkásokra a munka alapú társadalomban nagy igény van.

Vizer József 1941-ben Újpesten született, 1937-ben édesapja megnyitotta műhelyét, ő 1959-ben a faipari technikumban végzett. Sajnos nem tudott egyetemen továbbtanulni, hiszen nem volt munkás származású, de az élet kárpótolta, hiszen a Faipari Egyetemen tiszteletbeli hallgatóvá választották. Nem csak a szakmáját művelte magas színvonalon, hanem a későbbi években tudását is átadta a fiataloknak. Próbálta a fiatal generációt segíteni.

A Faipari Technikum diákjai javára díjat alapított édesapja emlékére, 100. születésnapja alkalmából. Akik a Kazinczy szép kiejtési versenyen jól szerepeltek ők is kaptak az édesapja tiszteletére alapított díjból. A magyar tehetség nagykövete lett. Az Euroskills és a Worldskills versenyeken is segíti, támogatja a fiatalokat. Támogatta Berkes Gábort, aki a 2009. évi világversenyen 8. helyezést ért el. A versenyző fiataloknak olyan szerszámokat, anyagokat, eszközöket adott, amivel nagy segítségükre volt.

Nem csak műbútorasztalos, hanem bútorművész is.

56 évnyi szakmai múltja alapján kapta meg a Magyar Érdemrend Tisztikeresztjét 2015. március 15. alkalmából.

Nagyon fontos, hogy van egy társ kiállító is: Detre László gödi asztalos, aki az ifjabb generációt képviseli a műbútorasztalosságban, bútorrestaurálásban.

Az európai és világ szakmunkás versenyeken Magyarország kiemelkedően szerepelt, hiszen 2012-ben Belgiumban 5 arany, 1 ezüst, 5 bronzérem, 2014-ben Lilleben 21 érem, a legtöbb érmet a faipari szakmákban szerezte Magyarország. Az Egyesült Királyságból jöttek szakemberek, hogy szeretnék tanulmányozni: Magyarország faipari versenyzői mitől szerepelnek oly nagyszerűen. Ebben Vizer József munkássága is valamennyire benne van.

FATÁJ kiegészítés: ezen utóbbi bekezdésre hivatkozva a magyar faipari csapat szponzorai 2015-05-27-én helyreigazítást jelentettek meg.

Eztán Diósi Tamás orgonaművész játszott a Dunakeszi BKM Orgonaüzem orgonáján, melyet Békés Balázs orgonaépítő mester biztosított az eseményhez.

Végül Vizer József üdvözölt és nagy szeretettel köszöntött mindenkit, nagy örömére szolgált, hogy ilyen sokan megtisztelték kiállítását. Mindenkinek kívánta, hogy olyan boldog legyen, mint most ő. Az előzetes egyeztetések alapján várhatóan Újpesten és Sopronban is látható lesz majd a kiállítás.

A kiállítási tablókat ő maga állította össze és maga írt hozzájuk szöveget, melyekből álljon itt a kezdeti időszakot bemutató rész:

Ifj. Vizer József: Édesapám volt a példaképem, az ő szakmáját választottam.

Családi környezetben éltek, dolgoztak, szórakoztak. Annak idején az iparos úgy bánt a munkatársaival, mint a családjával: hétvégén uszodába vitte őket, télen síelni, év közben műhelyversenyeket rendeztek. Az asszonyok minden délben kosárban vitték az ebédet. Aki ilyen műhelybe került, kitette szívét-lelkét, hogy jól dolgozzon és megtanulja a mesterséget. Ifjú korában cserkész volt, családapaként pedig szigorú vallásos életet élt, s ebben a szellemben vezette a műhelyét is. Az 50-es években cserkész relikviáitól a politikai körülmények miatt meg kellett válnia, félve az esetleges házkutatástól.
A pécsi cserkész csapat tutajt épített Győrben, bajáig kirándultak vele, a faanyagot eladták és abból Balatonmáriafürdőn még 2 hetet sátoroztak.
A Vizer iparos műhely jó hírneve ragyogóan szárnyalt.

Édesapám egy ideig a győri Cardo Bútorgyárban dolgozott, ahonnét 1936-ban kiemelték, állásajánlatot kapott az újpesti faipari kiviteli szövetkezetbe, ahol az Angliába készülő export bútorok átvételét bízták rá. majd ő is műhelyt alapított, és ő is az export munkát készítette. Később barokk bútorokat gyártott, amit Újpesten a többi 650 asztalos műhely is gyártott.
Édesapám megérezve a Bauhaus szelét, "modern bútorokat" kezdett készíteni műhelyében, ahol minden napra megkaptam a feladatomat. Mindenhova magával vitt, mindent megmutatott, az asztalos mesterséget a gyakorlatban is magamba szívhattam.

Kötelező volt gyárba menni, ezért 1959-70-ig az újpesti bútorgyárban dolgoztam technikusként, ahol nagyszerű és országos hírű szakember volt a főnököm, Saly Imre, aki főmérnök, majd a BUBIV vezérigazgató főmérnöke volt. Nagy tisztelettel emlékezek rá.

Minden egyes műszak után édesapám műhelyébe mentem segíteni, mivel segítő családtagot alkalmazhatott, nagy örömére. 1986-ig édesapámmal együtt dolgozhattam, és jogfolytonosan az ipart át tudtam venni tőle, mely keretén belül évekig rekamié állványokat gyártottam. Ebből lehetett akkor megélni, ami fontos volt a családnak.

A tisztességes, precíz munka hozománya, hogy 1986-ban munkát kaptam a Portugál Nagykövetségen, majd ennek hozományaként még 10 nagykövetség meghívását élvezhettem.

Akár javítottam, akár készítettem bútort, mindig a tökéletességre törekedtem. Ha befejeztem egy munkát, máris tovább ajánlottak. Nagykövetségi rezidenciák sorának különböző stílusú, igényes antik bútorzatát újítottam fel, egészítettem ki, illetve készítettem új bútorokat is. Megtiltották ezek fotózását, publikációját.

A hírem külföldre is eljutott. 5 évet Skóciában is éltem és itt is kaptam megrendeléseket. Büszke vagyok arra, hogy a műhelyemben elhelyezett panaszkönyvben kritikus bejegyzés egy sem volt. Dicséret annál több. Az elsőt a portugál nagykövet írta bele, majd az olasz és így tovább. Ha bejegyzés történt a panaszkönyvbe, akkor a lap egyik másolatát be kellett vinni a helyi tanácshoz, ahol nem tudtak mit kezdeni a dicsérő bejegyzésekkel.
Családot alapítottam, fiamat 10 éves kora óta egyedül terelgetem. Elért eredményeire, csak úgy, mint apámtól magamba szívott mesterségemre nagyon büszke vagyok.

Újpesten születtem, ott tanultam és munkám is oda kötött. Gödön családi nyaralónk volt. Később úgy alakult az életem, hogy Gödön alakítottam ki egy nagyobb műtermet és oda költöztem. Újpesti jelenlétem nem szűnt meg. Rendszeresen tartottam a kapcsolatot a Kozma Lajos Faipari Szakközépiskolával is.

És így tovább, el kell látogatni, megnézni, elolvasni a kiállítás képeit, szövegeit, megéri.

Helyszín: Göd, József Attila Művelődési Ház (2131 Göd, Pesti út 72.)

www.godimuvhaz.hu

A kiállítás június 2-ig tekinthető meg.

Forrás: Az eseményen elhangzottak, látottak,
lejegyezte és fotó: Mőcsényi Miklós