25 év az IKEA-val - interjú az IKEA egyik legrégebbi munkatársával, Keszthelyi Bélával

Részt vettél az első enteriőrök bemutatásán, az első vásárlók köszöntésén. Mesélnél arról, hogyan telt az IKEA-nál töltött első pár nap, hét?

Az első hetemet az IKEA-nál Grazban töltöttem - kivittek minket, a leendő magyar áruház alkalmazottait az ottani áruházba. Nappal az áruházakban tanultunk az eladásról, amit esténként 5-6 órás összeülések és sztorizgatások követtek.

Az egyhetes grazi utat követően az osztályvezetők még egy egyhónapos svédországi képzésen is részt vettek, amely során Ingvar tengerparti nyaralójában laktak.

Ránk a helyiségek berendezése és a bútorok összeszerelése várt. Az első hónapokban, október-novembertől egészen karácsonyig csak az áruház váza állt. Ahogy a ház többi része és a burkolás is elkészült, elkezdtük bevinni és az enteriőrökben elrendezni az összerakott több millió bútort.

Az áruházat felépítő csoport 90%-ban hollandokból és svédekből állt, akik fél éven keresztül maguk mellé vettek és oktattak minket. Én például fél évig svéd és holland lányok mellett írtam az árakat és mindenféle kommunikációs anyagokat. Ugyanígy a lakberendezőket és a logisztikában dolgozókat is fél évig oktatták svéd és holland munkatársak, hogy az áruháznyitásra már mindenki magabiztosan végezze a munkáját.

Emlékszem az óriási sorokra az áruház nyitásakor. Hogy miért volt ennyire népszerű a kezdetekben? Az emberek egyrészt hallomásból ismerték a márkát. Másrészt, ha valaki annak idején többször is járt külföldön, biztos ismerte már az áruházat. Meg hát ez volt az első nagy nyugat-európai hálózat az országban.

A 90-es évek elejéről beszélünk. Számítógép volt már elérhető az áruházban?

Számítógép volt, de nagyon kevés. Egyetlen egy darab PC volt az irodában, azon az egyen lehetett levelezni a többi áruházzal, (a külföldi központtal) és egymással. A harmadik-negyedik évben az első korai Mac típus is megérkezett, és onnantól kezdve már nyomtattunk dolgokat. Mindaddig betűnyomdában készítettük el az A4-es formátumú, hosszabb leírásokat, lakberendezési tudnivalókat. Az árakat pedig kézzel írtuk, a polcokon lévő kis cetliket filctollal, sablon mellett.

Az első számítógép, ami az áruházba érkezett, nem is számítógép, hanem fóliavágó volt, ezzel készítettük a főirányításhoz a feliratokat, a vevőirányító táblákat, illetve a bemutató darabokat is.

Egy óriási infópult állt a bemutatóterem közepén, amelynek a funkciója eltért a mostanitól; egyszerre négyen, öten dolgoztak ott, viszont mivel a 90-es évek elejéről beszélünk, még nem voltak számítógépek, hogy a munkát segítsék. Helyettük ún. talonkártyákat töltöttek ki minden beérkező termékről, illetve amikor a terméket eladták, a kártya visszakerült az infópontba. A talonkártya tehát magát a terméket jelentette, a raktárban is a kártyák alapján gyűjtötték össze a termékeket.

Mi volt a legemlékezetesebb IKEA-s esemény a kezdetekkor?

Az Örs vezér téri áruház egyéves szülinapja nagyon jól sikerült, óriási buli volt, felállítottunk egy nagy színpadot a ház előtt, és korabeli sztárfellépőket hívtunk meg. Éjszaka is nyitva voltunk és nagy akciókkal vártuk a vásárlókat. Annyi ember jött, hogy rendőrök álltak az ajtókban - az egyik ajtó be is szakadt, úgy emlékszem.

Az volt az első saját szervezésű bulink. Mindent mi szerveztünk amúgy, az akciókat is. Az osztályvezetők egyben marketingesek és országos értékesítési vezetők is voltak, ők állapították meg a magyar árakat is a beszerzési árak alapján. Nagy volt a szabadság, de komolyan vettük a munkát. Persze néhányszor becsúszott egy kis baki: egyszer véletlenül hússzoros mennyiséget sikerült berendelni a fonott kosarakból - és egy hétig fonott kosár-vásárt tartottunk. Azóta mindenkinek van fonott kosara.

Milyen marketingtevékenységet végeztetek még? Mi történt Pécsett?

Szerintem a második nyarunkat töltöttük el az IKEA-nál 1992 környékén, amikor valaki kitalálta, hogy menjünk vidékre, úgyhogy kibéreltünk három vagont a MÁV-tól, kitakarítottuk, kifestettük őket, a falaikat beborítottuk pozdorjával, a bútorokat összeszereletlenül belepakoltuk, és lementünk Pécsre. A vasútállomás szélén, egy nem használt vágányon várt minket a három vasúti kocsi, és mi egy nap és egy éjszaka alatt kifestettük, padlószőnyegeztük őket, összeraktuk a bútorokat, berendeztünk bennük mini-enteriőröket és piactereket, és az utolsó napon elkezdtük árulni a bútorokat.

Akkor még nem ismertük a marketingaktivitás fogalmat. Az akció nem hozta vissza az árát - de a lényeg az volt, hogy a pécsiek számára ismertté tettük az áruházat.

Mentetek Pécsen kívül máshova is?

Nem, ez egyszeri alkalom volt. Az áruházon belül azonban még voltak akciók: például egyszer beöltöztettük a kétméteres, akkori étteremvezető-helyettest fürdőruhába, és nyári mikulásként fotóztuk le, úgy került ki az áruház falaira.

Hogy volt ennyi energiátok még az áruház marketingtevékenységeit is intézni?

Hát, ha kellett, itt voltunk hétvégén is. Szerettünk itt dolgozni, akkoriban különösen nagy buli volt! A dolgozók átlagéletkora 21-22 év, a legnagyobb vezetők 35-40 év körüliek voltak, vagyis fiatal, lendületes csapatot alkottunk, tele ötletekkel és energiával.

Melyek voltak az ikonikus IKEA-termékek a kezdetekkor?

Akkoriban a legfelkapottabb termékünknek a fa modellfigura számított: milliónyi helyen tűnt fel, tévéműsoroktól kezdve fotókon, reklámokon át.

Forrás: IKEA