Kitüntetések augusztus 20. alkalmából

A Földművelésügyi Minisztérium augusztus 20-i ünnepsége, egyben a kitüntetések átadása az idén a Vajdahunyad várban, a Magyar Mezőgazdasági Múzeum és Könyvtár dísztermében volt.

A Himnusz eléneklése után dr. Fazekas Sándor miniszter tartotta meg ünnepi beszédét.

"Hol vagy magyarok tündöklő csillaga, ki voltál valaha országunk istápja" teszi fel a kérdést a XVI. századi népének, amit sokszor idézünk, hiszen közel áll a szívünkhöz és tükrözi azt, hogy a magyarság történelmének nehéz pillanataiban bizony sokszor fordult, hogy Szent István királyhoz, keresve a példát, keresve az erőt, amelyet az ő életművéből ezredéven át sugárzó egyéniségéből meríthet. Támaszt és útmutatást kerestünk és keresünk azóta is gyakran. Bármilyen kihívás előtt is állunk, elmondhatjuk, hogy az alap, amin vagyunk, szilárd háttér. Ezer éves állam, melyet első királyunknak két világ szorításában, különböző kultúrák összeütközési területén sikerült létrehoznia. Sorsfordító időkben nehéz döntéseket kellett megalapozni és végrehajtani.

Ezek a döntések az államalapítás, a kereszténység felvétele, az egyház szervezet és a közigazgatás kialakítása meghatározták nemzetünk sorsát, hatásai mai napig megvannak és befolyásolják mindennapjainkat. Szent István király előrelátásának köszönhető az, hogy olyan országot épített, amely már nem csak az akkori világ kihívásainak, de a jövőnek is megfelelt. Elhelyezte nemzetünket a keresztény Európában és ami nagyon fontos: úgy teremtett helyet a magyarságnak Európában, hogy nem kellett beolvadni, nem kellett föladni a nyelvünket és olyan kultúrát tudtunk létrehozni, amelyre büszkék lehetünk és amely minden nap megörvendeztet bennünket szépségével.

Kereszténnyé és európaivá váltunk, de magyarként. Ha keressük az analógiákat, keressük, hogy miképpen meríthetünk az istváni életműből a jelenben, akkor tudnunk kell arról a korról, hogy ez a népvándorlás időszaka volt. Mi is a népvándorlás kapcsán kerültünk ebbe a hazába. Nyilván más volt akkor a világ. Vannak olyan kérdések, melyek azóta is aktuálisak.

Miképp lehet megmaradni, miképpen lehet megvédeni egy országot akkor, amikor jelenleg szervezett, üzletszerű népvándoroltatás folyik. Mennyire biztosak a határok, hiszen egy ország határok által körülírható. Mennyire maradandóak, mennyire nyújtanak védelmet nekünk? Jól tudjuk, hogy egy ország legfontosabb feladata a határok megvédése. Ezáltal a polgárait védi és keretet ad az életünknek. Magyarországnak biztos határok kellenek. Ez mindennél fontosabb.

Biztos határok, erős gazdaság, amely fejlődik, amely gyarapodik napról, mint napra, hétről hétre és évről évre. Tiszta környezet, amelyet meg tudunk őrizni és védeni. Magas színvonalú oktatás, amely biztosítja azt, hogy a következő generáció is viszi tovább mindazt, amit mi elkezdtünk.
Ami ehhez rendkívül szükséges, az az erős gazda-társadalom, erős mezőgazdaság, amely képes biztosítani a mindennapi kenyeret, azt, hogy vidékünk, farmjaink, kisvárosaink életképes, erős, virágzó közösségek legyenek. Hiszen virágzó vidéki közösségek kellenek számunkra.

Ha visszagondolunk az ezer évvel ezelőtti időszakra, akkor egyedülálló életmódváltás következett be. A magyarság a nomád pásztorkodásról és szállások világáról átállt olyan életmódra, amely a letelepedéshez írható. Akkor jöttek létre a falvaink, utána kezdődött el a városi fejlődés. István királynak híres törvénye az, hogy minden 10 falu építsen egy templomot. A templomban a kereszténységet figyeljük, de ne feledjük el azt, hogy a falvak is kellettek mindehhez. Ha megnézzük más népek településmódját, mondjuk a németekét, lengyelekét, ők ma is tanya szerű szórvány településeken élnek, vidéken legalább is. Míg a magyar falu jól körülhatárolt, még ha vannak tanyái, akkor is látszik, hogy hol kezdődik a falu és hol kezdődik a határ. Az istváni életműnek máig ható kézzelfogható bizonysága ez.

Ha van egy körülhatárolt falu, kisváros, az egyúttal összetartó magyar közösséget is feltételez. A közösségben a gazdáknak kiemelkedő szerepe van, megművelik a határt, gyakran korán kelnek, küzdenek az időjárás kihívásaival, és még sok minden mással, de mint nemzetmegtartó erő, elvitathatatlan a szerepük az elmúlt ezredévben és ez így lesz a jövőben is.

A föld szeretete, a munka szeretete, a ragaszkodás a szokásokhoz, a kereszténységhez, a közösséghez, ez mindig meghatározó volt a magyar földműves társadalom számára. nekünk egyik legfontosabb feladatunk, hogy az a föld, amit megművelnek, az magyar maradjon, a földművesek tulajdonában legyen, illetve abba kerüljön. Ez is a szent istváni örökség része.

A már idézett népének így fogalmaz: "Virágos kert vala híres Pannónia, mely kertet öntözé híven Szűz Mária, kertésze e kertnek István király vala." Milyen szép gondolat ez. Ennek a kertnek a megművelése, hogy megmaradjon virágos kert: a mi feladatunk.

Tisztelt Hölgyeim és Uraim!

Ugyanilyen fontos a közigazgatás, hogy erős állam legyen, amely keretet ad a mindennapoknak, amely képes a legkisebb településen is ellátni az alapvető funkciókat. Vármegyék, járások, falvak és városok önkormányzatai régi időkre nyúlnak vissza.

Idén nyáron volt módom látni az istváni kornak egyik lenyűgöző alkotását: Abaúj várát. Ma már mást értünk a "vár"-on: erdős várunk az Isten, az én házam az én váram, de akkor tényleg, ahhoz, hogy a magyarság megmaradjon, erődítmények kellettek. Erődítmények és katonák. Abaúj vára kiállta a tatárok ostromát 1241-ben, a muhi csata után néhány hónappal, néhány km-re attól a helytől, ahol a királyi hadsereg vereséget szenvedett. Az istváni állam kereteinek az erősségét ez mutatja. Voltak olyan menedékek, amelyeket sikerült megtartani a legnehezebb időkben is. Több ezer ember elkötelezetten meg tudta védeni azt a földet, amely az övé.

Hol van már a tatárok állama? Magyarország még mindig létezik. Ha összehasonlítjuk a jelen kort az akkorival, az istváni alapvetés ereje abban is megnyilvánul, hogy Magyarország talpon van, fejlődik és virágzik. Az akkori államok jelentős része - ezer évvel ezelőtti időszakról beszélünk - ma már nincs meg. Hol van a provanszák királysága, a bizánci császárság, a córdobai kalifátus, a besenyő államok, a normand királyság? Mindezek már a múlt részei, de mi itt vagyunk, élünk és általunk él Magyarország is. Túlélte e történelem viharait Magyarország és ebben nagyon nagy szerepe van a szent istváni alapoknak.

Amíg ezekhez ragaszkodunk és tudjuk gyarapítani ezeket az alapokat, addig Magyarország él, erős és virágozni fog. Azt hiszem ez minden magyar embernek kötelessége és feladata.

Tisztelt Hölgyeim és Uraim, kedves Kitüntetettek!

Önök kimagasló szakmai munkájukkal, lelkiismeretes gyakorlásával hűen őrzik azt az örökséget, amit Szent István király ránk hagyott. Minden dolgos nappal gyarapították azon generációk munkáját, akik elkötelezettek voltak a magyarság fönnmaradásában, abban, hogy ebben az országban lehessen boldogulni, lehessen gyarapodni.

Gratulálok mindehhez, gratulálok mindannyiuknak, köszönöm a munkát, amivel hozzájárultak a magyar vidék sikeréhez. Szívből gratulálok, köszönöm szépen, hogy meghallgattak.

Az ünnepi köszöntőt követte a kitüntetések átadása.

Magyar Érdemrend Tisztikeresztje kitüntetést 3 személy kapott.

Magyar Érdemrend Lovagkeresztje kitüntetést 6 személy kapott.

Köztük:

Kiss József, a Soproni Tanulmányi Erdőgazdaság Zrt. vezérigazgató-helyettese, a magyar erdőgazdálkodás korszerűsítése terén, valamint a közép- és felsőfokú erdészeti és vadászati gyakorlati oktatásban végzett több évtizedes kiemelkedő munkája elismeréseként.

Magyar Arany Érdemkereszt kitüntetést 11 személy kapott.

Magyar Ezüst Érdemkereszt kitüntetést 3 személy kapott.

Aranykoszorús Gazda Díjat 2 személy kapott.

Darányi Ignácz Díjat 2 személy kapott.

Fleischmann Rudolf Díjat 6 személy kapott.

köztük:

Barabits Elemér, az Alsótekeresi Faiskola Kft. tulajdonosa, ügyvezető igazgatója, a díszfaiskolai növénynemesítésben elért kimagasló eredményei, a termesztés színvonalának emelése, a kontinentális klímához alkalmazkodni képes díszfa fajok kutatása és honosítása, termesztés technológiájának optimalizálása terén elért eredményei elismeréseként.

Tolnay Sándor Díjat 3 személy kapott.

Élelmiszerbiztonságért Díjat 1 vállalkozás kapott.

Életfa Emlékplakett Arany fokozata kitüntetést 5 személy kapott.

Köztük:

Dr. Csesznák Elemér, a Nyugat-magyarországi Egyetem nyugalmazott egyetemi tanár, több évtizedes kiemelkedő egyetemi tanári munkája, az erdőmérnök-hallgatók nevelése terén elért eredményei elismeréseként.

Hohmann Antal, a Mecsekerdő Zrt. nyugalmazott kerületvezető erdésze, a Józsefházai erdészkerületben hosszú időn át végzett lelkiismeretes erdőgazdálkodási munkája, újszerű megoldásai elismeréseként.

Liszbauer József, a Gemenci Erdő- és Vadgazdaság Zrt. nyugalmazott kerületvezető vadásza, a vadgazdálkodás területén, különösen a vajkai kerületben hosszú időn át végzett kiemelkedő munkája, a MAVOSZ-ban kifejtett elismeréseként. Betegsége miatt a kitüntetést fia vette át.

Mihályka Tibor, a KEFAG Kiskunsági Erdészeti és Faipari Zrt. nyugalmazott vadgazdasági előadója, vadgazdálkodási, fásítási és erdőművelési területen hosszú időn át végzett kiemelkedő munkája, az Alföldfásítás múltját, az állami erdészet megalakítását megörökítő szakkönyvei elismeréseként.

Életfa Emlékplakett Ezüst fokozata kitüntetést kapott 5 személy.

Köztük:

Wiszt Ferenc, a  Vértesi Erdő Zrt. nyugalmazott műszaki vezetője,
a Vértes és Gerecse hegység bányászati rekultivációs területein végzett munkája elismeréseként.

Életfa Emlékplakett Bronz fokozata kitüntetést kapott 10 személy.

Köztük:

Cseh János, a Pilisi Parkerdő Zrt. erdőművelési műszaki vezetője, a Pilismaróti Erdészet területén hosszú időn át végzett kiemelkedő munkája, szakmai szervezetekben végzett tevékenysége elismeréseként.

Erdélyi Gábor, a Gemenci Erdő és Vadgazdaság Zrt. nyugalmazott erdészetvezetője, a gyakorlati erdőgazdálkodás, a fafeldolgozás területén hosszú időn át végzett szakmai és vezetői munkája elismeréseként.

Kothenc János,  a Gemenci Erdő- és Vadgazdaság Zrt. nyugalmazott kerületvezető erdész-vadásza, az állami tulajdonú erdők értékeinek megőrzése érdekében hosszú időn át végzett kiemelkedő munkája elismeréseként.

Páris István, az Ipoly Erdő Zrt. nyugalmazott erdőművelési  műszaki vezetője, több mint négy évtizedes kiemelkedő szakmai munkája elismeréseként.

Az Elismerő Oklevelek átadása előtt rövid műsor következett, melyet a 60 éves múltra visszatekintő Duna Művészegyüttes adott elő. A Magyar Táncrapszódia című előadásukból nyújtottak ízelítőt. Műsoruk a Kárpát-medence táncaira épült, a paraszti tánckultúra hangulatát idézték meg. Kállai kettőst és Maros-sárpataki táncot mutattak be.

Miniszteri Elismerő Oklevelet kapott 43 személy.

Köztük:

Borosán István, a  SEFAG Erdészeti és Faipari Zrt. erdészeti igazgatója,
a Somogyi Erdőkért, az erdő- és vadgazdálkodásban hosszú időn át végzett kiemelkedő munkája elismeréseként.

Farkas Attila, a Bakonyerdő Zrt. erdészeti igazgatója, a monostorapáti erdészet vezetőjeként végzett két és fél évtizedes munkája elismeréseként.

Horváth Ferenc Imre, a ZALAERDŐ Zrt. vezérigazgató-helyettese,
közel négy évtizedes szakmai munkája elismeréseként.

Kiss Éva Gyöngyi, a Gyulaj Erdészeti és Vadászati Zrt. vezérigazgató-helyettese, a társaság gazdálkodása területén végzett kiemelkedő munkája elismeréseként.

Németh Gáborné, az Ipoly Erdő Zrt. nyugalmazott pénzügyi és számviteli igazgatója, négy évtizedes kiemelkedő szakmai munkája, különösen támogatások és pályázatokon való részvétel szervezése terén kifejtett tevékenységére.

Szamosfalvi Károly, a Nemzeti Élelmiszerlánc-biztonsági Hivatal Erdészeti Igazgatósága erdőtervezője, az erdők közjóléti funkcióinak bővítése, tervezése és fejlesztése, az erdész szakma elfogadottságának emelése érdekében végzett munkája elismeréseként.

Szopkó Annamária, a Mezőgazdasági és Vidékfejlesztési Hivatal Borsod-Abaúj-Zemplén Megyei Kirendeltsége kérelemkezelési szakreferense, a térség élelmiszeripari, termék-feldolgozási, mezőgazdasági és erdészeti beruházásainak fejlesztése érdekében végzett tevékenysége elismeréseként.

Terjéki Adorján, a NEFAG Zrt. Szolnoki Erdészete ágazatvezetője, az erdőgazdálkodás műszaki feltételeinek biztosítása, az erdészet fejlesztése érdekében kifejtett három és fél évtizedes tevékenységéért.

Tompa Miklós Károly, a Szombathelyi Erdészeti Zrt. erdészeti igazgatója, a Sárvári Erdészet területén hosszú időn át végzett tevékenysége elismeréseként.

Tóth László, az Egererdő Zrt. nyugalmazott erdészetvezetője, a természetes erdőfelújítás és erdőgazdálkodás területén hosszú időn át végzett munkája, az erdő- és vadgazdálkodás egyensúlyának biztosítását szolgáló tevékenysége elismeréseként.

Az ünnepség végén az ünnepeltek és ünneplők elénekelték a Szózatot, az ünnepeltek pezsgővel koccintottak, majd elkészült a csoportfénykép az összes kitüntetettről.

Forrás: Az ünnepségen elhangzottak.
Fotó: Mőcsényi Miklós

Kapcsolódó:

A földművelésügyi miniszteri kitüntetések átadása augusztus 20-a alkalmából 2015. augusztus 19-én. (A jelen cikk elkészültekor ott a képek még nem voltak elérhetőek.)