Bútorgyár fejlesztés Csongrádon

Bútor készül a csongrádi kft.-nél. Annyi a munka, hogy nyáron is túlórázni kellett. Fotók: Kuklis István

Valaha egész városnegyednyi területen készítettek bútort Csongrádon. A rendszerváltás után a gyártás kisebb területre szorult össze, de sohasem szűnt meg. A 28 évvel ezelőtt megismert német üzleti partner pedig mindig becsülte a csongrádiak munkáját, kitartott mellettük. Egy évtizede tulajdont szerzett, azóta Roba Tisza Kft. néven működik a cég, amely elsősorban gyerekbútorokat, pelenkázót, babaágyat, kis szekrényt készít. A tulajdonos beforgatta a hasznot, már az első évben 500 milliót költött fejlesztésre. Azóta lecserélte a gépparkot, felújította a régi épületek egy részét.

A tíz évvel ezelőtti, 104 fős dolgozói létszám 200-ra nőtt, aztán volt mélypont a válság idején, 130 fővel. Ma 150-en dolgoznak a Roba Tiszánál Csongrádon, az üzem nyereséges, egy fillér tartozása sincs. Az éves árbevétel most el fogja érni a kétmilliárd forintot.

A teljesítményt hetente elküldött bútorcsomagokban mérik. Korábban főidényben 3500-4000 csomagot vittek el a kamionok, nyáron 2200-2500-at. Most a németországi anyavállalatnál zajlik a generációváltás, több új terméket is bevezettek, és a megrendelésekből látszik, jó a fogadtatás. A csongrádi üzem nyári terhelése is heti 4-5000 csomag lett, a dolgozóknak túlórázniuk kell. Bővíteni fogják a termelést. Egy hét múlva jön a földgyalu, ezer négyzetméteres csarnok épül, 100 millió forintos beruházással, de még több ezer négyzetmétert szeretnének beépíteni. Az ügyvezető íróasztala egy üveglappal borított hatalmas tervrajz.

- Most először 22 embert szeretnénk fölvenni, és be akarjuk vezetni a két műszakot - mondja lapunknak Batka Zoltán faipari mérnök, aki 14 évesen, ösztöndíjjal került a csongrádi bútorgyárba, és egy ötéves kitérőt kivéve mindvégig itt dolgozott. Most hatvanéves, tíz esztendeje ő az ügyvezető. - Volt egy beszélgetésünk a tulajdonossal, szóba került, hogy lehet automatizált gépsorokat venni, de ezt kényszermegoldásnak gondoljuk. Vele együtt én is hiszek a szaktudás hatékonyságában. Nagy teljesítményű gépeket kezelő szakembereket keresünk. Az a baj, hogy olyan jelentkező sincs, aki legalább érdeklődne, mennyit fizetünk. Ez nem csongrádi specialitás, országos jelenség az iparágban. Pedig szerintem ha nem is kimagasló, de tisztességes fizetést kínálunk, és biztos állást. Azt beszéltük, hogy ha helyben nem lesz ember, távolabb meg akadna, még az is megoldás lehet, ha munkásszállást építünk.

Nyugaton kel el

A Csongrádon gyártott bútorok 99 százaléka exportra megy. Nálunk nincs elég kereslet baba- és gyerekbútorokra, a hazai tulajdonú cégek boltjai is kénytelenek babakocsit, pelenkát, cumisüveget is árulni, hogy megéljenek. A Roba Tisza szállít Spanyolországba, Franciaországba, jelen van Németországban, Ausztriában, Szlovákiában, megbízottai révén a skandináv országokban is. Most a romániai, ukrajnai és a szerbiai terjeszkedés a cél, és úgy fest, a német anyavállalat csongrádi központtal tervezi ellátni ezt a régiót. A kft.-nek van az üzem mellett egy boltja, de rendeléseket nem vesz fel.

Ahogy a Mercedesnél

Vajon mi az oka annak, hogy egy olyan városban, ahol zajlik faipari szakképzés, nincs elég jelentkező bútorgyári munkára? Batka Zoltán szerint arról nem a város vagy az iskola tehet, hogy így alakult a szakképzés sorsa Magyarországon. A kft.-nek is volt köze a gyakorlati képzéshez, gépekkel járult hozzá a tanműhely létrehozásához, de már nem foglalkozik vele, a megnövekedett adminisztráció miatt, és mert az oktatás nem olyan volt, amilyet az élet és a kft. várt volna. Az ügyvezető szerint a Mercedes-gyár által kezdeményezett képzési formát lenne érdemes alkalmazni más szakmákban is.

Forrás: délmagyar

FATÁJ kiegészítés:

A vállalkozás évek óta a Top100 Bútorgyártói lista élemzőnyében foglal helyet. A 2014. évi árbevétele 1979,3 millió forint volt, árbevétel-arányos üzemi eredménye 6,25%.