Dr. Lugosi Armand

Lugosi Armand életéről és munkásságáról dr. Tóth Sándor füzete már megjelent a FATÁJ-ban 2011. augusztus 11-én. Most pedig lányától Horváthné Lugosi Zsuzsannától kaptunk fényképeket és 4 oldalas életrajzot. Mindezt a FATE október 20-án volt közgyűlése alkalmából kaptuk, amikor a FATE átadta a Lugossi Armand díjat is, melyet az idén Mőcsényi Miklós, a FATÁJ újságírója kapott.

Zsuzsanna így írt édesapjáról:

DR LUGOSI ARMAND

TUDÓS-SZAKÍRÓ

1924-1990.

Dr. Lugosi Armand született 1924 nov.1-én az erdélyi Dicsőszent-mártonban Lupu Armand néven (névváltozás 1949-ben Lugosi Armandra), meghalt 1990. május 28-án, Budapesten. Édesanyja nagyberivói Boér Annamária, édesapja  Lupu Gusztáv volt, édesanyám pedig Nagymarjay Sarolta Klára volt.

Nagyberivói Boér Annamária, Lupu Armand Nagymarjay Sarolta Klárával, Lupu Gusztáv és Lupu Armand, Lugosi Armand nagymarjai Sarolta Klárával és Lugosi Zsuzsannával. (A képek rákattitva nagyíthatóak.)

Fiatal korában nagyon szeretett biciklizni. Erdélyt többször körbe biciklizte. Haláláig nagyon szeretett fényképezni. Remekül el tudta kapni a legjobb pillanatot.

Lupu Armand 8 éves (A képek rákattintva nagyíthatóak.)

A szivaros, mert sokan csak így nevezték. Szájában az elmaradhatatlan Csongor szivarral. Néha a tanítványai kicserélték a finom illatú Havannára az előadóterem előtt hagyott csikket. Boldogan jött haza és örömmel újságolta.

A szülei mindent megadtak számára. Több alkalommal jártak a Párizsi Operaházban a díszpáholyok egyike volt az övéké. Már kiskorában megszerette a komoly zenét - amit velem is megszerettetett- és a dallamos francia nyelvet. Sajnos az édesapja 1944. Karácsony másnapján önkezével vetett véget az életének. E szörnyű tragédiát nehezen tudta az édesapám feldolgozni. Milyen érdekes is az élet, pont ezen a napon születtem, mintegy kárpótolva édesapámat a nagy veszteségért.

A budai Sasadi úti villájukat 1944-ben bombatalálat érte, semmi nem maradt csak ez a festmény és a pár fénykép. A festményen látható szeretett Bernáthegyi kutyája is akkor halt meg. Vége lett a gondtalan éveknek és elkezdődött a nehézségekkel teli időszak. Úgyhogy édesanyját és magát kellett eltartania és hogy finanszírozni tudja az egyetemi tanulmányait, leckéket adott franciából németből, matematikából és fizikából. Közben követségeknek dolgozott, mint szinkrontolmács. Élete során mindent egymaga, önerőből ért el.

Észak Erdély Magyarországhoz visszacsatolásakor 1940-ben költözött Budapestre.

Érettségizett Budapesten a volt Verbőczy Gimnáziumban. Mint Lupu Armand kezdte el az egyetemi tanulmányait a Budapesti Műegyetemen, ahol gépészmérnöki oklevelét már Lugosi Armand néven 1951-ben szerezte meg az egyetem Gépészmérnöki Karán. Okleveles gépészmérnök, tudós-szakíró, egyetemi docens - dékán-helyettes 1966-1969-ig - műszaki, vállalati vezérigazgató helyettes, faipari szakember.

Halála után a Faipari Tudományos Egyesület a kiemelkedő szakírói és publikációs tevékenység elismerésére 1992-ben megalapította a LUGOSI ARMAND SZAKÍRÓI NÍVÓDÍJ-at, mely egyben életmű díj is és évente egy alkalommal kerül átadásra.

Idézek a következőkben dr. Gyurácz Sándor úr A Faipari Mérnöki Kar Nagyjai c. kiadványból, amit dr. Lugosi Armandról írt: "Dr. Lugosi Armand a háború befejezése után a gyáriparrá fejlődő hazai faipar kimagasló egyénisége volt. Kiemelkedő szerepet töltött be a termelés szervezésében és irányításában, a műszaki tervező munkában, a faipari kutatásban és az egyetemi oktatásban. Ő volt a magyar nyelvű faipari gépészeti szakirodalom megteremtője és legtermékenyebb írója. Elévülhetetlen érdeme, hogy Magyarországon először és időt állóan megszervezte a Faipari Géptan, mint három féléves tantárgy egyetemi szintű oktatását, felépítette az előadások anyagát, kidolgozta a gyakorlatok tematikáját és rendszerét.

Nevéhez fűződik: A Hárosi Forgácslapgyár (125 e m3/év) befejezése.
A szalagfűrészes technológiájú rönkhasító- rönkvágó szalagfűrészgépes fűrészüzem megvalósítása (Háros). A folyamatos rendszerű furnérgyártás hazai megteremtője. Cremona 1 és Cremona 2 furnérgyártó gépsorok telepítése, a furnérvégkészítés gépesítése.

Munkájának kiemelkedő eredményei: a Budapesti Fűrészüzem Soroksári úti rekonstrukciója, a ceglédi Székülés és Széktámla üzem megvalósítása, a Ceglédi Hordóüzem fejlesztése."

Szakmai életútja, illetve publikációs tevékenysége:

1951-ben a Faipari Gépjavító Vállalat főmérnöke volt.

1962 "Summa Cum Laude "minősítéssel védte meg a műszaki doktori értekezését.

1952-től folyamatosan jelennek meg a szakcikkei hazai és külföldi szakfolyóiratokban német, francia, olasz, angol és román nyelven. E nyelveken anyanyelvi szinten beszélt és felsőfokú nyelvvizsgát is tett belőlük, s ezeken a nyelveken számos alkalommal tartott külföldön szakmai előadásokat.

1952-ben a Parafafeldolgozó Vállalat főmérnöke, majd a Tűzoltószer és Létragyár főmérnöke.

1953-1957 között a Könnyűipari Minisztérium Műszaki Tanácsának a tagja.

1955-1970 között hét mérnök továbbképző tanfolyamot szervezett, ezeknek előadója volt, úgy a Budapesti Műszaki Egyetemen, mint az Erdészeti és Faipari Egyetemen (a tanfolyamok anyagát egyetemi jegyzetekben foglalta össze).

1959-ben a Faipari Kutató Intézetben nevezték ki osztályvezetőnek. Itt tudományos osztályvezetőként megszervezte a Gépesítési és Automatizálási Osztályt és a Faipari gépészeti kutatásokat. Emellett sok kutatási témát vezetett, melyeknek eredményét az egész faipar hasznosítja.

1959-1980 tagja a FATE Gép és Szerszámfejlesztési Bizottságának.

1967-1985 között tagja a FATE Országos Elnökségének és Ügyvezető Elnökségének.

1970-1973 között tagja a Magyar Tudományos Akadémia Agrártudományok Osztálya Faipari Albizottságának.

1973-1976 között tagja a Magyar Tudományos Akadémia Agrártudományok Erdészeti Bizottságának.

1971-1984 között tagja az ÉVM Épületasztalosipari és Faipari Vállalat Felügyelő Bizottságának.

1962-tól 1969-ig Sopronban az Erdészeti és Faipari Egyetem Faipari Mérnöki Karán, mint főállású egyetemi docens és dékán-helyettes négy tantárgyat oktatott. E tantárgyaknak megalkotta a jegyzeteit is, úgymint: Erőgépek, Faipari Géptan I-II, Gépelemek, Biztonságtechnika. 1963 és 1968 között, majd 1975-től tagja volt az Erdészeti és Faipari Egyetem Faipari Mérnöki Kara Állami Vizsgáztató Bizottságának. 1966-1969 között a Faipari Mérnöki Kar dékán-helyetteseként irányította a kar munkáját.

1976-tól a kiemelt kategóriájú Fűrész Lemez és Hordóipari Vállalat műszaki igazgatója, majd vezérigazgató-helyettese volt. Mint a vezérigazgató első helyettesének a beruházás és a műszaki fejlesztés volt a feladatköre.

1984-ben nyugdíjba vonult, de tovább dolgozott, mint nyugdíjas szaktanácsadó egészen haláláig, tovább öregbítve szakmai hírnevét és becsületét.

1963-ban a Műszaki Könyvkiadónál jelent meg a Fűrészipari Technológia című (Bobok Lászlóval és Erdélyi Györggyel közösen írt) könyve, mely nívódíjban részesült.

1965-ban ugyancsak a Műszaki Könyvkiadónál jelent meg a Furnér és rétegelt lemezgyártás Technológiája című (Barlai Ervinnel és Gönczöl Imrével közösen írt) könyve. (Mindkettőt egyetemi tankönyvvé nyilvánították.)

1967-benjelent meg a Faforgácsolás című könyve. (Műszaki Könyvkiadó)

1969-benjelent meg a Faipari Gyalu- Marógépek és Gépsorok című könyve (Műszaki Könyvkiadó)

1970-ben jelent meg a Faipari csiszológépek és gépsorok című könyve (Műszaki Könyvkiadó)

1971-benjelent meg a Forgácsmentes alakítás gépei a faiparban című könyve (Műszaki Könyvkiadó)

1973-benjelent meg a Faforgácsoló szerszámokat karbantartó gépek című könyve (Műszaki Könyvkiadó)

Ezen öt kötetet egyetemi tankönyvvé nyilvánították.

1976-banjelent meg a Műszaki Könyvkiadónál a Faipari Kézikönyv, melynek a főszerkesztője, egyben 42 ívnek a szerzője is. E könyv nívódíjban részesült.
1982-ben a Mezőgazdasági Könyvkiadónál jelent meg a Géptan és szerszámismeret I-II kötete, mely nívódíjban részesült.

1987-benjelent meg a Műszaki Könyvkiadónál a 822 oldalas Faipari szerszámok és gépek kézikönyve című munkája, mely szintén nívódíjban részesült. Ezt a könyvét munkássága összefoglalójának tekinthetjük.

Dr. Lugosi Armand fáradhatatlan, áldozatos, az egész iparág fejlesztésére kiterjedő kiváló szakmai és társadalmi munkásságát számos kitüntetéssel is elismerték:

Öt alkalommal kapott miniszteri dicséretet.

1953-ban elnyerte a Szakma legjobb műszaki vezetője címet.

1963-ban és 1975-ben a Mezőgazdaság Kiváló Dolgozója lett.

1967-ben a Faipari Tudományos Egyesület a Faipar fejlesztéséért című alapítványi nagydíját kapta meg.

1972-ben arany hűségjelvény és arany törzsgárda a Budapesti Falemezműveknél.

1974-ben a Faipari Kutató Intézet fennállásának 25 évf. alkalmából a kutatást és fejlesztést elősegítő munkáját ismerték el.

19789-ban MTESZ díjban részesült.

1984-ben a Munka Érdemrend Ezüst Fokozatát kapta meg.

1963-ban, 1976-ban, 1982-ben, és 1987-ben nívódíjban részesült.

Dr. Lugosi Armand halálával a faipar az egyik legjobb és legismertebb szakemberét és szakíróját veszítette el. Több mint négy évtizedes szakmai és társadalmi tevékenysége példamutató minden szakember számára. Szakírói tevékenysége maradandóan őrzi emlékét, hiszen nevével, könyveivel, szakcikkeivel az az új generáció is találkozik, akik személyesen nem ismerhették.

Publikációi: 27szakkönyv, 5 egyetemi jegyzet, 14 kutatási zárójelentés, 98 publikáció, 9 mű lektorálása.

Gyakorlatilag az egész fenti életrajz kivonatos idézés A Faipari Mérnöki Kar Nagyjai című kiadványsorozat "Lugosi Armand élete és munkássága 1924-1990" című füzetből (Dr. Gyurácz Sándor munkája), melyet a Nyugat- Magyarországi Egyetem Faipari Mérnöki Kara jelentetett meg 2000-ben.

2015. május 28-án a soproni Nyugat-magyarországi Egyetem Faipari Mérnöki Karán, Faipari Gépészeti Intézetben szívet, lelket melengető Emlékülés volt dr. Lugosi Armand halálának 25. évfordulója alkalmából.

Dr. Alpár Tibor dékán úr szívből méltatta, ő nyitotta meg a rendezvényt. A Faipari Gépészeti Intézet Igazgatója dr. Magoss Endre úr is igazán kedvesen méltatta, és felavatta a LUGOSI ARMAND FAIPARI GÉPÉSZETI SZAKKÖNYVTÁRAT. Milyen csoda érhetné még a drága emlékét? A Lugosi Armand szakírói nívódíj és a Szakkönyvtár méltán őrzik Lugosi Armand emlékét.

Idézek dr. Tóth Sándor úr által írt a Fafeldolgozás Nagyjai sorozatban Dr. Lugosi Armandról írt kiadványból: "Dr. Lugosi Armand tudós szakíróként egyetemi oktatóként, valamint gyakorlati szakemberként és faipari vezetőként is egyaránt a faiparos szakmák legnagyobb egyéniségei közé tartozott. Szakkönyvei, publikációi még ma is nélkülözhetetlen ismeretanyagot hordoznak.

Kiemelkedő munkabírása, példamutató embersége, önzetlen, kollegiális magatartása, néha a sors kegyetlen fintorain is mosolyogni tudó örökös derűje teszi emlékezetessé személyiségét. Ő volt a hazai faipari gépészeti szakirodalom megteremtője, legtermékenyebb szakírója a 20. század második felében. A Faipari Tudományos Egyesület által alapított szakírói nívódíj méltán viseli Lugosi Armand emlékét."

Átlagon felülien okos, intelligens és rendkívül művelt ember volt. A műveltségén a legapróbb hézagot sem lehetett észrevenni. Minden tekintetben a szó szoros értelmében igazi úriember volt. Legendává már életében a csodálatos tehetsége és emberi nagysága tette. Szinte a túlzásig menően szerény ember volt. Mint tudós, szakíró tudása legjavát adta. A személye útmutató és példakép lehet az emberek számára. Briliáns szellemi nagysága minden szavából áradt. Erkölcsi tartása, személyisége, lelkiismeretessége, megbízhatósága példaértékű volt.

Élményszámba mentek az előadásai a Soproni Egyetemen, amelyek dübörgő tapssal értek véget, ugyanis nagyon élvezték a hallgatók. Amikor írta a műszaki könyveit és egyetemi jegyzeteit, a háttérben minden alkalommal szólt valamilyen klasszikus zene. Így egyszerre hódolhatott mindkét szenvedélyének a műszaki írásnak és a komolyzene hallgatásnak. Ő maga is gyönyörűen zongorázott. Remek humora is volt, szellemesen tudta a vicceket előadni.

Jóleső érzés volt olvasni, hogyan emlékezik vissza rá és milyen szeretettel fogalmazza meg gondolatait egykori tanítványa, Kurusa László docens nyug. vezérigazgató úr a Faipar című szakfolyóirat 2011. évi 4. számában" Dr. Lugosi Armand tanár úr egykori tanítványának visszaemlékezése" cím alatt.

" .... Dr. Lugosi Armand igazságos volt, és semmiféle külső befolyás nem térítette el meggyőződésétől, ezért protekció nála nem létezett, ajánlólevél csak a tudás lehetett. Későbbi egyetemi találkozóinkon gyakran kerül szóba a tanár úr, akit nagy szeretettel emlegetünk. A tanár úr a géptani tudományokon túl, olyan útravalót adott, ami nemcsak szakmai ismeretekben, de jellemben is egy életre útmutatót adott...."

A mindenkori nagy példaképet Ő jelentette számomra. Kiváló, tökéletes apa volt. Mindenben számíthattam rá. Mérhetetlen biztonságot és erős sugárzott. Meghajtom a fejem csodálatos emléke előtt, mert csodálom azt a fantasztikus tehetséget, műveltséget, okosságot, intelligenciát és kitartást, amellyel hosszú évek kitűnő munkájával a csúcsra emelkedett, hogy most már ott is maradjon. Mindörökké.

Horváthné Lugosi Zsuzsanna

2016. szeptember