|
|||||||||
FATÁJ archívum:
FATÁJ-online
|
2018-03-01
Egész életművét, bútoripari cégét, gyermekeinek adta
Visszavonult a szekszárdi bútoripar nagy öregje, dr. Márkus István. Két összecsengő szám: 75 és 57. Itt húzta meg a határt. Betöltötte a 75. életévét, és - kisebb kitérőkkel - 57 esztendőt töltött a szakmában. Már az aranydiplomáját is megkapta a soproni faipari egyetemen. Cégét fia viszi tovább, de pedagógus lánya is tulajdonosa a vállalkozásnak.
- Hogyan lesz valakiből faipari doktor? - Műszaki doktorátusnak nevezik ezt - mondja Márkus István. - A poliuretán formahab-technológia bevezetése a hazai bútoriparban. Ez volt a disszertáció témája 1982-ben. Már tíz évvel korábban, a szakmérnöki dolgozatomban is ezzel foglalkoztam. Akkoriban nagy újdonságnak számított.
- Egy jófejű fiatalember miért pont a bútorgyártás iránt érdeklődött? - Apám kiváló szekszárdi asztalosmester volt, a bátyám is, mielőtt tanár lett, asztalosként dolgozott, úgyhogy én is erre indultam el. Budapesten elvégeztem a faipari technikumot, Sopronban az egyetemet; 1966-os keltezésű a diplomám. Dolgozni már 1960-ban elkezdtem a győri Cardo bútorgyárban, de édesapám egészségi állapotának romlása miatt hazajöttem. A Szekszárdi Bútoripari Vállalat ösztöndíjasaként tanultam tovább.
- S amíg létezett a vállalat, ott dolgozott? - Nem. Voltak kitérők. Üzemvezetőként kezdtem, aztán átmentem a TOTÉV-hez szakipari főépítésvezetőnek. Rengeteg emlékezetes építkezés részese lehettem a megyében: lakótelepek, áruházak, állattartó telepek, magtárpadlásos istállók. Volt egy olyan kormányprogram 1968-ban, az új gazdasági mechanizmus idején, hogy tíz év alatt 550 ezer lakás építendő az országban. Tulajdonképpen ez húzta a bútoripart is, mert a lakásokat be kellett rendezni. Háromévnyi építésvezetősködés után hívtak vissza a bútoripari vállalathoz, műszaki igazgatói, főmérnöki beosztásba. Aztán, a hetvenes évek végén, elkezdtek bevinni embereket "az életből" az államigazgatásba. Magyarul: olyan kollégákkal igyekeztek feltölteni az apparátust, akiknek volt szakmai rálátásuk, gyakorlatuk. Így tíz éven át, 1980-tól 1990-ig a megyei tanács ipari osztályának vezetője voltam.
- A rendszerváltás után pedig saját céget alapított. - Igen, 1990 végén egy pesti és egy olasz üzlettársammal megalapítottam a Valum Kft.-t, aminek egy 1997-es átalakítást követően egyedüli tulajdonosa lettem. Főleg bútorszerelvények forgalmazásával foglalkoztunk, magas színvonalon. Ötször nyertünk vásárdíjat Sopronban. A gyártást, többnyire konyha- és irodabútorok beépítését a fiam cége, az 1993-ban létrehozott Már-ker Kft. végezte. Akkor vettük a telephelyünket is. Az a kft. a válság előtti időszakban, két műszakban, ötven embert foglalkoztató vállalkozássá nőtte ki magát. De jött a gazdasági mélyrepülés, devizahitellel, kereslet-visszaeséssel, úgyhogy 2012-ben összevontuk a két céget; a Valum név maradt, a Már-ker megszűnt. Most 27 főt alkalmazva, lassan, de biztosan haladunk. - Milyen érzés ennyi év után visszavonulni? - Amikor 75 éves lettem, megköszöntöttek a gyerekek. Mondtam: akkor én is adok nektek egy kis ajándékot, a Valum Kft.-t. Nem könnyen, de gyorsan hoztam meg a döntést. Naponta bejárok továbbra is, tanácsot adok, ha kérnek, de már nem szólok bele az aktuális ügyekbe. Sportolni, horgászni járok, sok időt töltök a feleségemmel, a két unokámmal és a barátaimmal. De mégiscsak ezen a faipari telephelyen vagyok a legszívesebben. Itt az egész életművem.
Forrás: teol
|
| |||||||
|