100 éves az Olasz-kapu

Az I. Világháborúban 8,5 millió katona esett hadifogságba. Az Osztrák-Magyar Monarchia fogolytáboraiban 470 ezer olasz hadifoglyot őriztek. Közülük 18-an Szilvásváradra kerültek a Pallavichini őrgrófsághoz, akik az Olasz-kapu sziklaátvágást Thurzó Gáspár irányításával végezték el 1918-ban, hogy utat nyissanak a kisvasútvonal építéséhez. A sziklafalban emléktábla örökíti meg a verejtékes munkát. Éppen 100 évvel ezelőtt lettek készen e munkájukkal.

A rendezvény házigazdája dr. Jung László, az Egererdő Zrt. vezérigazgatója volt, s megtisztelte az eseményt Pierluigi Simonetti (tanácsos, a Konzulátus vezetője, egyben a sajtóosztály) Olaszország Nagykövetsége képviseletében, Horváth László, országgyűlési képviselő, valamint Szaniszló László, Szilvásvárad polgármestere.

Dr. Jung László köszöntötte Simonetti urat, Horváth Lászlót és Szaniszló Lászlót, valamint a többi a megjelenteket. A területeket különböző számokkal jelöljük, de a közhasználatban mindig valamilyen ragadványnév van, ezek egyike az, hogy olasz kapu. Sok más hely nevéről nem tudjuk miért lett az a neve, ami. Köszöni Schmotzer András erdőmérnök kollégának, volt vezérigazgatónak, hogy erre az évfordulóra felhívta a figyelmet az emléktáblára, ami éppen 100 éves. Ennek az Olaszkapunak az oka nem az útépítés volt, hanem az annak idején nagyon korszerű erdőfeltárás. A völgyekben telepített vagy repülővágányokon a kisnyomtávú vasutak alkalmazása volt a leggyakoribb a faanyag szállítására. Itt a Bükkben pedig siklópályát építettek (ilyen még egy van az országban: a Budai Várban), amihez vezetett a fennsík akkori vasútja. A fennsíki vasúthálózathoz volt szükség ennek a sziklatömbnek az átvágására. Tisztelet és főhajtás annak a 18 olasz hadifogolynak, akik annak idején elvégezték ezt a munkát.

Az Egererdő Zrt. nagy hangsúlyt fektet közjóléti tevékenységére. Mintegy 1,6 Md Ft-ot költött a cég az elmúlt években a legkülönbözőbb objektumokra: szálláshelyekre, infrastruktúrára, valamint a látványelemekre (kilátók, sétaösvények, .). A utóbbiak közé sorolhatók a területen lévő emlékhelyek, melyek egyike az Olaszkapu. Remélhető, hogy e centenáriumi megemlékezés is hírét viszi a helyszínnek.

Pierrluigi Simenotti is üdvözölte az egybegyűlteket. Nagy öröm és tisztesség, hogy itt lehetek Önökkel, mint barátainkkal. A 100 évvel ezelőtti I. Világháborúra visszatekintve, ezen időtáv lehetővé teszi, hogy objektíven, semlegesen tekinthessünk vissza. Olaszország és Magyarország története során 100, több száz évig baráti nemzetként együtt élt, együtt kereskedett, dolgozott, s e népek egyszer csak a csatamezőn egymással szembe találták magukat, mint ellenségek. Szeretnénk követni az olasz hadifoglyok hagyatékát, azokét, akik itt dolgoztak. A véletlen, hogy ez olyan terület, amely az egykori nemesi család, a Pallavichini olasz-magyar nemesi család kezében volt. Talán a történeti hagyatékunknak legmegfelelőbb feladatot adta e család a foglyoknak. Itália egészen az antik időktől az úthálózat építésében hatalmas szerepet vállalt a történelem során. Ez az út dicsőséget és tisztességet ad mindazoknak, akik létrehozták. Összeköti egyben a múltat a jelennel. Ezért is köszönöm Jung vezérigazgató úr munkáját, hozzáállását, amivel gondozza ezt a területet. Köszönöm a meghívást erre az eseményre, ami lehetőséget teremt az olasz-magyar együttműködésre.

Horváth László a köszöntések után örömét fejezte ki ezért a lehetőségért. 1918-ra emlékezve neki mindig azok a milliók jutnak eszébe, akiknek álmaikról, terveikről le kellett mondaniuk, és sokszor az életükről is. Emlékezni nekünk fontos, hisz az tart meg minket. Ha nincs a helyeknek neve, amihez kötődünk, tudjuk az értelmét, amihez érzelmek, történetek kapcsolódnak, akkor az a táj már nem a megtartó anyaföld, hanem csak térkép. Akkor már csak "térkép e táj", ahogy Radnóti Miklós mondta a rákövetkező vérözönben. Emlékezünk azokra, akik itt értéket hoztak létre, hazájuk hírnevét öregbítették hadifogolyként is. Jó munkát végeztek. A helyiek emlékezete szerint Pallavichini őrgróf megígérte nekik: ha határidőre végeznek, akkor közbenjár mielőbbi szabadulásukért, s be is tartotta ígéretét. Az emlékezet olyan nekünk, mint fának a gyökér. Végezetül József Attila A Dunánál című versének 4 utolsó sora:

".A harcot, amelyet őseink vívtak,

békévé oldja az emlékezés

s rendezni végre közös dolgainkat,

ez a mi munkánk; és nem is kevés."

A beszédek után a Szivárvány Asszonykórus tagjai katonadalokat énekeltek.

Idén ünnepelte fennállásának 20. évfordulóját a Szilvásváradi Nyugdíjas Klub, melynek dalos ajkú asszonyaiból alakult Szivárvány Asszonykórus a községi rendezvények állandó szereplője, színes műsorukkal mindig vidám hangulatot teremtenek. Most katonadalokkal készültek.

Végül dr. Jung László, Horváth László és Pierluigi Simonetti megkoszorúzták az emléktáblát.

Az ünnepi esemény után még az érdeklődők ismerkedhettek a környék természeti adottságaival, valamint kisebb csoport meglátogatta a volt sikló felső állomását, s lent a volgyben kisvasúttal kirándulást tettek.

S végül egy fotó Schmotzer Andrásról, aki felhívta a figyelmet e centenáriumra.

Forrás: Az esemény, fotó: Mőcsényi Miklós

Kapcsolódó:

A fennsíki vasút története

Hazai Erdész beszámolója: