|
|||||||||
FATÁJ archívum:
FATÁJ-online
|
2019-02-18
Fahulladék Franciaországban
A hulladékkezelés egyik sarkalatos pontja, hogy a környezetvédelmi és társadalmi elvárások folyamatos szigorodása miatt mind kevesebb a mozgástér a hulladéklerakókban végleges elhelyezés számára, a keletkező hulladékot fajtájától függetlenül vagy újra kell hasznosítani, vagy a lehető legkisebb környezetterhelés mellett kell energia-termelésre fölhasználni. A Rennes-ben január 30-31-én megrendezett hulladék-újrahasznosítási szakkiállításon ReGen Europe mutattak be érdekes megoldásokat.
Franciaországban évente 6 millió tonnánál is több fahulladék keletkezik. (2017-ben 6,41 Mt, ami 5,9%-kal több 2016-hoz képest.) Ebből - 1,8 millió tonnát megsemmisítenek (lerakóba kerül vagy energetikai hasznosítás nélkül elégetik, sőt ennek mintegy negyedéről valójában nem tudják, hogyan tűnik el), - 2,4 millió tonna energetikai céllal hasznosul, - 1 millió tonnát hasznosítanak újra Franciaországon belül és - 1,2 Mt exportra megy - elsősorban más európai országokba, egészen Skandináviáig.
Elsősorban az 1,8 Mt hasznosítatlan mennyiség érdemi csökkentésére jött létre az a munkacsoport környezetvédelmi tárca kezdeményezésére, ami a fahulladék teljes életútjának elemzésével tesz kísérletet olyan megoldások kidolgozására, amikkel elérhető az, hogy 2025-re már csak 800 ezer t legyen a hasznosítatlan mennyiség, exportra pedig a jelenleginél 200 ezer tonnával kerüljön több. Elvárás továbbá, hogy javuljon a begyűjtési hatásfok (+300 ezer t), így összességében a korábbi 1,8 Mt hasznosítatlan mennyiség 1,3Mt-ra csökkenhet, aminek a hasznosítása 2025-re elvileg megoldható lehet, amennyiben sikerül 400 ezer tonnányit bútorlap-gyártásra, 900 ezer tonnát pedig energianyerésre fölhasználni. A nemzeti biomassza-mobilizálási stratégia szerint 2026-ra energetikai célra 8,2-11,5 Mt közötti (száraz állapotban számított) faanyagra lesz szükség, ezzel párhuzamosan átalakítják a hulladékfa osztályozási rendszerét is, hogy átláthatóbb és könnyebben használható rendszer jöjjön létre. A tét nagy, közel 2 millió tonnányi faanyag (újra)hasznosítását kell megoldani, miközben véglegesen megtiltják a faanyag lerakókban elhelyezését és természetesen nem lehet számolni a hasznosítatlan égetéssel sem. Az export csak rövid távon jelenthet megoldást, környezetvédelmi mérlege bizonytalan, ezért a cél eléréséhez mindenképpen új földolgozók, újrahasznosítók létesítése szükséges.
Innovatív megoldást kínál a belga NOTAR cég XYLOWATT rendszere, ami nem csak mindenféle faanyag - ideértve a most hasznosítatlanul veszendőbe menőt - hasznosítását teszi lehetővé akár hőenergia, akár hő- és villamosenergia egyidejű termelésére, hanem ugyanolyan mennyiségű fosszilis energiahordozóhoz képest 15-40-ed részére csökkenti a széndioxid-emissziót. A rendszer lényege, hogy nagyon magas hőmérsékleten (1200°C) végrehajtott pirolízissel gyakorlatilag teljesen tiszta gázt állítanak elő, aminek nincs sem kátrány-, sem mikrorészecske-tartalma, amit ezt követően energetikai célra lehet hasznosítani. További előnye, hogy nem igényli sem a faanyag előzetes kezelését, sem az előállított gáz utótisztítását, amivel jelentős kísérő beruházások takaríthatók meg. A pirolízis úgy tűnik, a hulladékkezelésben egyre nagyobb jelentőségre tesz szert, mert hatékony eljárás egészen különböző típusú hulladékok (élelmiszer, biomassza, papír, műanyag, gumi) közömbösítésére és energiahordozóvá vagy értékes molekulákká történő átalakítására.
A hulladék gázosítását kínáló cégek számára ma a legígéretesebb piacok, célországok között említik Japánt (Fukusima következményeként) és a Balkán országait, ez utóbbiaknál az alapanyag nagyon kedvező ára teszi igen vonzóvá beruházásokat, de ide tartozik az Egyesült Királyság, Lengyelország, Ukrajna, sőt Afrika és Indonézia is - ez utóbbiak természetesen akkor, ha az egyéb föltételek is adottak ehhez. Kifejezetten érdekesek azok az országok - sok esetben szigetek (vagy infrastrukturális szempontból elszigetelt területek) - ahol az elektromos áramot kőolajra alapozva, nagyon drágán állítják elő, nincs lehetőség olyan klasszikus energia-importra, mint ami például az európai kontinens országai között magától értetődő gyakorlat. Afrika érdekes terület, mert nagyon nagy mennyiségben termelődik az alapanyag, de egyelőre nem megoldott a hulladék-begyűjtés és -kezelés, az igények pedig inkább a kisebb teljesítményű, térben szétszórható egységekre fókuszálnak. Ennek egyik oka, hogy sem az elektromos hálózat, sem a földgázhálózat nincs kiépítve - legalábbis európai értelemben nem. Afrikában sajátos igények is fölmerülnek, ilyen a faszén iránti nagy kereslet, ami rövid- sőt középtávon várhatóan nem fog csökkeni, mivel ahhoz előbb mélyreható gazdasági és társadalmi átalakulásokra van szükség - a környezetvédelmi szempontok viszont azt diktálják, hogy ezt ne "kisipari módon", az erdők irtására alapozva állítsák elő, hanem a legmodernebb, a környezetet leginkább kímélő és alternatív alapanyagokat használó eljárásokkal. Somogyi Norbert, TéT-attasé (Párizs)
|
| |||||||
|