A fás biomassza hasznosítási lehetőségei Bretagne-ban és a mezővédő erdősávok

Rennes-ben a páratlan, Nantes-ban a páros években rendezik az energetikai célú hulladék-hasznosítással: RegEn Europe, a biogázzal: Biogaz Europe és a fás biomassza energetikai célú hasznosításával: Bois Energie foglalkozó szakkiállításokat, melyek során szakmai előadás-sorozatokra és mini-konferenciákra is sor kerül. (Szerk: lásd a mai két másik cikket is.)

Ezek sorában figyelmet érdemelt a Nyugat-Franciaország erdeinek hasznosításával foglalkozó előadás és a mezővédő erdősávokból kikerülő faanyag minőségi árujelzővel történő ellátására irányuló kezdeményezés bemutatása, ami szervesen kapcsolódik a 4463/PAR/2018 számú, Grand Est régióra fókuszáló anyagunkhoz és jól kiegészíti azt.

Látható, hogy Franciaországban egyre inkább fölértékelődnek a korábban elhanyagolt (sőt jelentős arányban fölszámolt) mezővédő erdősávok, részben a fönntarthatóság, a környezetvédelem szempontjából, részben pedig energetikai megközelítésben.

Figyelemre méltó ugyanakkor az a tény, hogy egyelőre nincs érdemi megoldás arra, miként tudják a francia erdőgazdálkodási szereplők úgy átalakítani az erdőszerkezetet, hogy az a mostaninál sokkal jobban alkalmazkodjon az ipar valós szükségleteihez, ahogy várhatóan a közeljövőben is messze elmarad a kitermelés volumene az éves növekménytől. Addig, amíg ez a két tényező nem változik meg érdemben, addig nem valószínű a francia faipar kormányzat által remélt föllendülése, versenyképességének erősödése.

Bretagne: Ahogy az Gildas Prévost, az erdei termékek (de elsősorban a faanyag) valorizálására szakosodott egyesület, az Abibois munkatársa előadásában elhangzott, az energetikai célú fahasználat soha nem látott mértéket öltött a régióban, meghaladja az 1,325 millió tonnát! A faanyag-használat növekedésével párhuzamosan folyamatosan nő az erdősültség Franciaországban, megyétől függően 0-2% között évente, területben és faanyag-mennyiségben egyaránt. Csak Bretagne-ban az elmúlt évtizedekben 150 ezer hektárral nőtt az erdőterület, jelen pillanatban az éves növekmény 2,7 millió köbméter, míg a kitermelés csupán 1,1 millió.

Az éves összes növekményből kitermelt faanyag jelentős része energetikai céllal hasznosul, de ellentétben a közvélekedéssel, semmiképpen sem első osztályú, azaz bútor- vagy építőiparban használható fát használnak erre a célra, csak faipari mellékterméket vagy nagyobb hozzáadott-értéket nem jelentő fát (nem, vagy rosszul kezelt állományokból kikerülő faanyagot). A helyzetet jelentősen árnyalja, hogy Bretagne erdőállományának csupán 10%-a valóban ipari minőségű fa, 28% lombosfa, 34 tűlevelű, 38% viszont olyan vegyes, rossz minőségű erdő, amiben az ipari minőség aránya nem haladja meg a 10%-ot. Az ipari célra kitermelt faanyag 90%-a tűlevelű, csupán 10% lombosfa. Bretagne-ban hat alapvető forrásból áll össze az a faanyag-mennyiség, ami energetikai hasznosításra kerül, ezek a következők (Abibois-adatok):

- 158 ezer tonna (31%) erdei fakitermelés,

- 137 ezer tonna (27%) rendeltetés-szerűen már nem használható, fölaprított raklap,

- 81 ezer tonna (16%) gallyazás,

- 66 ezer tonna (13%) mezővédő erdősávok kitermelése,

- 51 ezer tonna (10%) fűrészüzemi hulladék,

- 15 ezer tonna (3%) fás szerves hulladék.

A lábon álló erdők 2015-höz képest 2035-re Bretagne-ban 2,3%-kal növekedhet a tűlevelű, 42%-kal a lombosfa térfogata. Viszont 51%-kal lesz nagyobb a "rossz erdők" famennyisége, ám sajnálatos módon pont a tűlevelűekre lenne legnagyobb szükség, így mindenképpen változtatni kell a jelenlegi erdőgazdálkodási gyakorlaton. A szomszédos Pays-de-la-Loire régióban évente 4,6 millió tonna faanyag keletkezik, ennek 75%-a az erdőkben, viszont az összes faanyag-használat csupán 2,3 millió tonna, ami azt jelenti, hogy a keletkező érték fele nem hasznosul! A kitermelés jelentősen elmarad a lehetőségektől, noha 2016-2030. között Bretagne-ban 365, Pays-de-la-Loire régiónban 755 ezer tonnával nő évente a kitermelhető famennyisége, tehát nyersanyag van bőven.

Ami az energetikai célú használatot illeti, az említett két régióban folyamatosan nő a pellet előállítása, jelenleg összesen 225 ezer tonna/év mennyiséget gyártanak, a kapacitás 240 ezer tonna lenne, azaz a rendelkezésre álló gyártókapacitást szinte teljesen lekötik.

Noha az erdők jelentik a legnagyobb faanyag-forrást, megkerülhetetlen a mezővédő erdősávok szerepe, amik elsősorban energetikai célú faanyagot szolgáltatnak, de nagyon jelentős egyéb, jelenleg még anyagiakban nehezen kifejezhető szolgáltatásokat is nyújtanak. Ez ösztönözte Bretagne, Pays-de-la-Loire és Normandia regionális és megyei önkormányzatait, valamint szakmai szervezeteit annak a kezdeményezésnek az elindítására, ami az erdősávokból kikerülő faanyag minőségbiztosítását, minőségi árujelzővel (Label bocage) ellátását célozza.

A kezdeményezés sikerének egyik előfeltétele az erdősávok fogyásának megállítása, aminek egyik oka - az irtás mellett - azok folyamatos elöregedése, mivel ez magának a sávnak az eltűnését eredményezheti. Ugyanis a mezővédő erdősáv olyan nem természetes képződmény, ami igényli a rendszeres emberi közreműködést ahhoz, hogy fönnmaradjon és a neki szánt funkciókat ellássa (és sajnos egyre inkább eltűnik az a speciális szaktudás is, ami az erdősávok szakszerű gondozásával kapcsolatos). 2014-ben Franciaországban a mezővédő erdősávok a mezőgazdaságilag művelhető terület 3,4%-át jelentették, azaz 945 ezer hektárt.

A bevezetni tervezett árujelző tartalma a következőkre terjed ki:

- a faanyag transzparenciája, nyomonkövethetősége,

- a vidéki környezet, táj (tájkép)fönntartása,

- új gazdasági tevékenységek meghonosítása,

- a gazdálkodói gyakorlat megváltoztatása,

- a társadalom számára nyújtott környezeti szolgáltatások.

Nagyon fontos, hogy a mezővédő erdősávok szerepe rendkívül sokoldalú és összetett:

- víztisztítás,

- árvizek megelőzése,

- biológiai sokféleség megőrzése,

- szénmegkötés, szénraktározás

- faanyag-termelés,

- klíma és talajvédelem,

- a biológiai sokféleségen és a mikroklíma biztosításán keresztül a környező gazdasági kultúrák védelme.

Az árujelzőhöz részletes és szigorú minőségi követelmény-rendszer is tartozik, ennek főbb elemei:

- hogyan vágják, tartsák karban az erdősávot - ugyanis ezt is tanítani kell,

- nem lehet az erdősáv 2,5 méteres körzetén belül vegyszeres gyomirtást folytatni,

- 1,5 méteren belül tilos a szárzúzózás,

- évente csak az erdősáv 1/10-ét szabad kitermelni és csak a növekményt, a "tőkéhez" nem szabad hozzányúlni,

- a letermelt faanyagot értékesítő viszonteladók is kötelezettséget vállalnak az átláthatóságra és a fönntarthatóságra, az általuk a termelőnek fizetett ár nem lehet kevesebb, mint a termelői ár, aminek legalább 30% jövedelemtartalommal kell bírnia a gazdálkodók számára,

- a minősített faanyag legalább 80%-át a termelési/raktározási hely közelében kell fölhasználni, a köbméterre vetített szállítási távolság nem haladhatja meg az egy kilométert,

- ha az erdősávok összes hossza nem éri el az elvárt referencia-szintet, öt éven keresztül évente és hektáronként legalább 2 méter erdősávot kell telepíteni.

Az árujelző bevezetését 2020-ra tervezik, 2023-ra elérendő céljuk 8 régióban 35 viszonteladó és 3500 beszállító gazdálkodó, akik összesen 35 ezer kilométernyi mezővédő erdősávot hasznosítanak, kezelnek.

Hasonló céllal jött létre a Chaleur-Bois-Qualité+ (CBQ+) egyesület, ami AFAQ-ISO9001 (63 cég) és PEFC minősítéssel (37 cég) rendelkező vállalkozásokat tömörít, de általában az energetikai célú faanyag-értékesítésre fókuszálnak, nem kifejezetten az erdősávokra. Jelenleg 1 millió tonnát meghaladó éves értékesített mennyiséggel és 2000-nél több kiszolgált hőközponttal (általában önkormányzati, vállalati) bírnak.

Somogyi Norbert TéT-attasé (Párizs)