A bútoriparnak is jól jön a lakásépítési boom

Fotó: Papajcsik Péter

Kicsi, nagy, színes, visszafogott, praktikus elegáns és még hosszan sorolhatnánk a jelzőket, amivel a körülöttünk lévő bútorokat illethetjük. De hol áll és hova tart hazánk e területen? A Magyar Bútor és Faipari Szövetség főtitkárával, Cselényi Krisztinával beszélgettünk a bútoriparról és a bútorokról.

- Miért fontos, hogy legyen Magyarországnak bútoripara?

- Magyar bútort venni identitás. Ha semmink nincs, és mindent importálunk, akkor az egy beteg társadalmat jelez. Saját magunknak kell olyan értékeket teremteni, amelyekről büszkén elmondhatjuk, hogy mi magunk hoztuk létre. Ha holnaptól nem lenne pirospaprika, és csak csilivel főznénk a pörköltet, akkor az már nem lenne a miénk. Ha minden bútort külföldi gyártók nagyáruházaiból vennék meg és nem lennének hazai tervezők és nem lennének a hagyományaink és elvárásaink szerint tervezett bútorok, akkor egy idegen világban élnénk.

- Hazánkban mi jellemző most erre az ágazatra?

- Ez az iparág viszonylag nagy hozzáadott értékkel rendelkezik és három nagy szegmensre lehet osztani. Vannak a nagy sorozatban gyártott termékek, a kis sorozatban gyártott termékek és az egyedi bútorok. Erre a három szegmensre gyakorlatilag mindent fel lehet fűzni, a konyhabútortól a gyerekbútoron át, a kanapéig. A fa- és a bútoripar érdekességét ma inkább az adja, hogy a bútoroknak csupán elenyésző részük készül fából. Rengeteg új anyagot használnak, ami az iparág megújuló képességét bizonyítja. Manapság a bútorokról már mint dizájntermékekről beszélünk, amire az emberek kezdenek nyitottak lenni. A lakásában is mindenki önmagát szeretné megvalósítani, és ez nagy lehetőség ennek az iparágnak. Leginkább a ruha- és a divatiparral lehet összehasonlítani. Amíg az 1970-es években még kiváltság volt jól öltözni, mert csak kevesen engedhették meg maguknak, addig ma már viszonylag olcsón mindenki nagyon jól öltözött tud lenni. A bútoriparban is eljött egy ilyen irányváltás. Nem feltétlenül nagyon drága alapanyagokból készülő, hosszan tartó "súlyos" bútorokat veszünk, hanem - az öltözködéshez hasonlóan - vásárolunk ugyan egy-két drága darabot, de nem azokkal van tele a gardrób. Csupán kreativitás kérdése az egész.

- Ez a trendváltás hogyan befolyásolta a bútoripar résztvevőit?

- A Do it yourself!, azaz a Csináld magad! hozzáállásnak és az elérhető árú alapanyagoknak köszönhetően hazánkba is egyre több fiatalos kis műhely alakul, akik ezt a dizájnszemléletet magukévá téve egy-egy dologgal nagyon klasszul ki tudnak ugrani. A magyar faipart jelenleg a kreativitás és a személyre szabott darabok viszik előre. Korábban volt a klasszikus asztalosműhely, amit úgy képzelünk el, mint a Pumukliban Éder mester birodalmát. Ezek még ma is léteznek, de már inkább a restaurálás a fő profiljuk. Manapság a gyártás főként CNC-technológiával történik, amelynek számtalan előnye van, többek között hogy milliméterpontos, hogy egyedi méreteket alkalmaz és nagyon kreatív. Az új generáció erre nagyon nyitott. Amíg az idősebb korosztálynak egy CNC-gép kezelése nagy kihívás, addig a fiatalok számos lehetőséget látnak benne és nagyon virtuóz módon alkalmazzák a technika adta lehetőségeket. Az internetnek és villámgyors tudásmegosztásnak köszönhetően a fiatal asztalosok egyre több mindent és egyre olcsóbban képesek megoldani. Szerintem az előreprogramozott, de rugalmas bútorgyártásé a jövő.

- A fiataloknak most egyértelműen több lehetőségük van, mint korábban?

- Ha kreatívak, akkor igen. Szerencsére van egy tudatos réteg, amelynek tagjai fontosnak tartják, hogy részt vegyenek a bútor elkészülésének minden szakaszában és a saját személyiségük benne legyen a termékében. Ez a tudatosság és ez a jelenlét a vásárlói oldalra is jellemző. Jó ízlésű, konkrét elképzeléssel rendelkező kereslet van, aminek a fiatal asztalosok meg akarnak felelni. Az egyre szélesedő kereslet nagy lehetőséget biztosít a fiataloknak, és ugyanekkorát a lakásépítési boom is.

- Ezek szerint most a kereslet és a kínálat kiegyensúlyozott, fejlődik a bútoripar. Mi az a szegmens, ami a hazai és a nemzetközi piacon is megállja a helyét?

- Két fontos tulajdonságot kell szem előtt tartani: legyen egyedi és legyen kicsi. Egy svéd, egy lengyel vagy egy kínai céggel egy magyar bútorgyártó nem tudja felvenni a versenyt, de az ötletességgel mindenképpen nemzetközi piacig juthat. Minőségi, hozzáadott értékkel bíró termékekkel versenyképesek a magyar gyártók. A nemrégiben megrendezett Construma Nemzetközi Építőpari Szakkiállításon volt egy teljes magyar tervezői stand, amely bárhol a világon megállná a helyét.

- Azt hinné az ember, hogy minél egyedibb valami, annál drágább.

- Hát ha nagyon jó minőségű, nagyon egyedi konyhabútor mindig is drága volt. Azonban a fejlődésnek köszönhetően az alapanyagárak jelentősen csökkentek. Szerintem egyáltalán nem baj, hogy a bútorok már nem csak fából készülnek, hiszen - ismét párhuzamot vonva a ruhaiparral - ki akar ma csak selyemből vagy gyapjúból készült dolgokat hordani? Vannak olyan darabok, amikre vágyunk és amikre rászánjuk a pénzt. Természetesen a minőségi, fából készült bútorok sem tűntek el a magyar piacról.

- Kik most a magyar bútoripar legjelentősebb szereplői?

- Szerencsére egyre több magyar tervező van, az egyik legsikeresebb a Sixay Furniture. Kézműves módszerekkel, nemes faanyagokból készítenek bútorokat. Nagyon kecsegtető tendencia, hogy a magyar faipari vállalkozások most kezdenek ráeszmélni arra, hogy a bérgyártás helyett saját tervezésű és gyártású termékeket kell fejleszti. Persze rögös az út, és az eredmények évek múlva fognak csak látszani, de legalább már a szándék megvan.

A Bútorszövetség mindig is hangsúlyozta, hogy saját termékek nélkül egyetlen faipari vállalkozás sem lesz igazán gazdaságos, hiszen a bérgyártás kivéreztetés: mindig lesz, aki olcsóbban gyárt. Az elmúlt egy évben számtalan kis-és középvállalkozás kezdett el saját termékeket fejleszteni, amelyhez mi is igyekszünk és úgy tűnik most már az állami szféra is igyekszik segítséget nyújtani.

Forrás: MagyarHírlap