In memoriam prof. dr. Kosztka Miklós

1944. december 6-án Sopron amerikai bombázásakor született, Kosztka Vilmos magyar királyi százados és Laehne Mária első gyermekeként. Születésének körülményei és az édesapja katonai pályafutásából származó hátrányos megkülönböztetése, meghatározta egész életét. Határozottságát, egyenes jellemét, következetességét és ideológiáját édesapjától, a polgári értékrendet pedig édesanyjától kapta. 

Édesapja 1945. május 10.-én, a győzelem első napján Sopronkőhidán hadifogságba esett és csak 1947-ben tért haza. Mivel édesapja rendszeridegensége miatt egy időre Soprontól is búcsút kellett venniük, ezért általános iskolai tanulmányait a mosoni fiúiskolában végezte. 1959-ben költöztek vissza Sopronba, ahol gimnáziumi és egyetemi tanulmányait is folytatta. Az Erdészeti és Faipari Egyetem Erdőmérnöki Karán 1968-ban szerzett oklevelet.
A Kaposvári Állami Erdőrendezőségnél eltöltött három éves gyakorlati szakmai munkásságot követően 1971-től az akkori Erdészeti és Faipari Egyetem tanszéki mérnöke, 1973-tól egyetemi tanársegéde, 1980-tól egyetemi adjunktusa, 1989-től egyetemi docense volt. 1995 óta kinevezett főállású egyetemi tanár.

1979-ben erdőmérnöki oklevele mellé közúti építő és útüzemeltető szakmérnöki oklevelet, 1985-ben "summa cum laude" minősítéssel egyetemi doktori címet, 1987-ben kandidátusi értekezésének sikeres megvédése után a mezőgazdasági tudomány kandidátusa tudományos fokozatot szerzett, majd 1995-ben sikeresen habilitált.

1990-93 között az Erdőmérnöki Kar dékánja, majd egy évig dékánhelyettese volt. A jelentős oktatásfejlesztési és tudományszervezési munkán kívül nevéhez fűződik az erdőmérnöki oklevél "Európa-mérnök"-i rangra emelése, amely lehetővé teszi, hogy az EURING diplomával rendelkező mérnökök az Európai Unió területén különösebb korlátozás nélkül vállalhatnak munkát. 

1993-tól az Erdőfeltárási és Vízgazdálkodási Tanszék vezetője, 2000-től a Geomatika és Mérnöki Létesítmények Intézet intézetigazgatója, amely tisztségéről 2007 őszén második szívműtéte előtt lemondott. Vezetése alatt megerősítette a tanszék oktatási, kutatási területeinek művelését, valamint új tématerületek oktatását és kutatását készítette elő, amelyek főként a közutak környezetvédelmével kapcsolatosak. Az Intézetben az erdészeti utak tervezése és fenntartása témát gondozta, az Erdészeti útépítés és az Erdészeti utak tervezése tantárgyak előadója volt. Erdőmérnök generációk számára tette közérthetővé az erdőfeltárás, erdészeti útépítés témaköreit. A graduális képzésen kívül oktatott a posztgraduális és a doktori képzésben is, szakmai továbbképzéseken tartott előadásokat. Szakmailag kiválóan felkészült, kifogástalan előadói készséggel és pedagógiai érzékkel rendelkező oktató volt. Oktató, nevelő és tudományos munkáját a pontosság, a lelkiismeretesség, a segítőkészség és a nagyfokú szakmaszeretet jellemezte. Munkája elismeréseként 2010-ben a Nyugat-Magyarországi Egyetemen Professzor Emeritus címet kapott.

Szakterületén jelentős és kiemelkedő kutatómunkát végzett. Az erdészeti útépítés, útfenntartás és erdőfeltárás területén elért kutatási eredményei révén elismert hazai szaktekintély volt. Kutatásainak eredményeit a gyakorlati életben is felhasználják. Eredményes innovatív tevékenységét fémjelzi, hogy az erdészeti utak fenntartása terén korábban nem alkalmazott eljárásokat adaptált, ezeket saját kutatómunkával jelentősen továbbfejlesztette. 1993-1999 a SEFAG Rt. Igazgatóságának elnöke volt.

Tudományos szakmai tevékenységét 2 egyetemi tankönyv, 9 egyetemi jegyzet, 2 értekezés, több, mint 50 tudományos, hazai és külföldi szakfolyóiratokban megjelent publikáció, 34 kutatási zárójelentés, 85 hazai és nemzetközi konferencián tartott előadás is fémjelzi.

Több hazai tudományos és szakmai szervezet, testület tisztségviselője, illetve tagja volt. Az MTA Agrártudományok Osztálya Erdészeti Bizottságának tagja volt, illetve 1993-1999 az erdőhasználati, erdészeti gépesítési és erdőfeltárási munkabizottságának elnöke volt. 1996-1999 a MTA VEAB Erdészeti Szakbizottságának elnöke volt. 1990-1999 az Országos Erdészeti Egyesület választmányi tagja volt, 1994-2012 az OEE Erdőfeltárási Szakosztályának elnöke. 2011-től az OEE Díjbizottság elnöke volt. 1997-2007 között az MMK Erdészeti, Faipari, Mezőgazdasági és Papíripari Szakmai Tagozata Minősítő Bizottságának elnöke volt.

Pályafutása alatt több szakmai elismerésben részesült:

Kosztka Miklós életfilozófiája azonosult Gróf Széchenyi István gondolatával, miszerint: "Tiszteld a múltat, hogy érthesd a jelent, és munkálkodhass a jövőn." 

Forrás: Soproni Egyetem EMK

Ezúton fejezzük ki őszinte részvétünket a FAGOSZ részéről a családnak, munkatársaknak.