Farkas és medve állományszabályozása

A tegnapi MTI közlemény több hírportálon is megjelent "Megtizedelik a medvéket és a farkasokat Szlovéniában" címmel. A hírbe beleolvasva azonban kiderül, hogy medve esetén mintegy 1000-ből 200-zal (tehát ötödével), a farkasok esetében pedig a 80-90-ből 11-gyel (ez is kicsit több, mint a tized) csökkentené a létszámot a Mezőgazdasági Minisztérium.

Indok: mert a ragadozók sok kárt okoznak a jószágban, és úgymond emberre is veszélyesek lehetnek.

Fotó: Origo / Forrás: TASR/Tlačová agentúra SR

A törvényjavaslat szerint 200 medvének kell pusztulnia, közülük 175-öt kilőnek, a fennmaradó 25 állat reményeik szerint más úton-módon pusztul el, a természet végez velük, vagy valmilyen baleset. Szlovéniában a 20. század elejére csaknem kihaltak a medvék, amelyek azonban mára újra elszaporodtak. Az országban 1000 medve élhet, holott a 400 egyedből álló populáció számítana optimálisnak. (A 200-as csökkentéssel tehát még mindig messze lesznek az optimálistól.) Szakértők szerint az országban élő medvepopuláció olyan szintet ért el, hogy tovább növekedését nem szabad megengedni. Az elszaporodott medvék sok kárt tesznek a jószágban, ami miatt a gazdák dühösek a kormányra. A hatóságok szerint a medvék veszélyt jelenthetnek az emberre is.

A tervezet javasolja 11 farkas kilövését is. A mezőgazdasági minisztérium szerint Szlovéniában 12 farkasfalka él, 5-10 állatból álló csoportokban. Aleksandra Pivec miniszter szerint csak a farkasok idén 72 juhot, 17 tehenet, 15 lovat, egy szamarat és két más haszonállatot öltek meg Szlovéniában.

A medve- és farkasállomány azután nőtt meg, hogy egy civil természetvédő szervezet sikerrel támadta meg a közigazgatási bíróságon a kormány korábbi állatritkítási határozatát.

A különböző portáloké közül íme az Origo cikke, s ugyanez jelent meg máshol, pl a baon-on is.

Foto: baon.hu / Martin Prochazkacz / Shutterstock

Ennek fényében (is) nagyon érdekes, hogy Finnország Legfelsőbb Bírósága az EU véleményét kéri a farkasok állományszabályozó vadászatával kapcsolatban. (2019. május 8.) A finn kedeményezés teljes részletességéban magyarul is elérhető az EU Legfelsőbb Bíróságána [Curia] honlapján. A finn legfelsőbb bíró azt javasolja az EU legfelsőbb bírájának: úgy döntsön, hogy (a részletezett feltételek megléte és betartása esetén) a tagállam dönthessen a farkasok állományszabályozásának engedélyezéséről. (Ennek pontos megfogalmazása itt lejjebb, illetve a fenti kapcsoló szerinti iratban olvasható.)

Az irat bevezetése szerint vita van egy finn természetvédelmi szervezet és a finn vadgazdálkodási hatóság között. A lényeg: "A kérdést előterjesztő bíróság azt kívánja megtudni, hogy a tagállamok engedélyezhetik-e az állományszabályozó vadászatot." Mármint a farkas esetén.

I.      Bevezetés

1.        Előzetes döntéshozatal iránti kérelmével a Korkein hallinto oikeus (legfelsőbb közigazgatási bíróság, Finnország) az általában "élőhelyvédelmi irányelvnek" nevezett 92/43/EGK irányelv(2) 16. cikke (1) bekezdése e) pontjának értelmezésével kapcsolatban intéz kérdést a Bírósághoz.

2.        E kérelem egy, a Luonnonsuojeluyhdistys Tapiola - Pohjois Savo Kainuu ry (Tapiola - Pohjois Savo Kainuu, természetvédelmi egyesület, Finnország, továbbiakban: Tapiola) és a Suomen riistakeskus (finn vadközpont, Finnország, a továbbiakban: Hivatal) között folyó jogvita keretében merült fel. A Tapiola azt kéri a kérdést előterjesztő bíróságtól, hogy semmisítsen meg két határozatot, amelyekkel a Hivatal a 2015-2016. évi vadászidényre az úgynevezett "állományszabályozó vadászat" gyakorlata keretében engedélyezte farkasok kilövését.

3.        E gyakorlat célja lényegileg az volt, hogy fokozza a farkasok által elfoglalt területekkel szomszédos területeken élő lakosság "szociális toleranciáját" az állatok jelenlétét illetően, annak érdekében, hogy csökkentsék az orvvadászatot, és ily módon javítsák a farkaspopuláció védettségi állapotát. A kérdést előterjesztő bíróság azt kívánja megtudni, hogy a tagállamok engedélyezhetik-e az állományszabályozó vadászatot az élőhelyvédelmi irányelv 16. cikke (1) bekezdésének e) pontja alapján, és ha igen, akkor milyen feltételek mellett. E rendelkezés bizonyos feltételek tiszteletben tartása mellett lehetővé teszi a tagállamok számára, hogy eltérjenek a farkasok, mint az irányelv alapján szigorúan védett faj, egyedei szándékos elpusztítása tilalmának érvényesítésére irányuló kötelezettségüktől.

A továbbiakban megismerhetjük jogi háttérként az uniós és a finn jogszabályi környezetet, valamint a finnországi bírósági ügy részleteit. Mindezt elemzés követi. A vitatott határozat 7 példányról szólt, illetve a 2015-2016. vadászati idényre 46 példányról. Az előterjesztés viszonylag terjedelmes, de a támában érdekeltek számára biztosan sok érdekes részletet tartalmaz.

Az előterjesztő finn legfelsőbb bíró végkövetkeztetése:

V.      Végkövetkeztetés

113. A fenti megállapításokra tekintettel azt javasolom, hogy a Bíróság a Korkein hallinto-oikeus (legfelsőbb közigazgatási bíróság, Finnország) által előzetes döntéshozatalra előterjesztett kérdésekre a következőképpen válaszoljon:

1)      A 2013. május 13-i 2013/17/EU tanácsi irányelvvel módosított, a természetes élőhelyek, valamint a vadon élő állatok és növények védelméről szóló, 1992. május 21-i 92/43/EGK tanácsi irányelv 16. cikke (1) bekezdésének e) pontjával nem ellentétes, ha egy tagállam eltér a 92/43 irányelv IV. melléklete a) pontjában szereplő fajok, köztük a Canis lupus faj szándékos elpusztításának az ezen irányelv 12. cikkének a) pontjában előírt tilalma biztosítására irányuló kötelezettségétől és engedélyezi a farkasvadászatot az orvvadászat elleni küzdelem, a kutyákat érintő sérülések megelőzése és/vagy a lakosság általános biztonságérzetének javítása céljából, amennyiben e tagállam bizonyítja, hogy teljesült az említett irányelv 16. cikke (1) bekezdésének e) pontjában rögzített valamennyi feltétel.

2)      A 2013/17 irányelvvel módosított 92/43 irányelv 16. cikkének (1) bekezdését, amennyiben az azt írja elő, hogy e rendelkezés alapján csak akkor fogadható el eltérés, ha nincs más megfelelő megoldás, úgy kell értelmezni, hogy a tagállamnak e célból az eltérésről szóló határozatban egyértelműen és pontosan meg kell jelölnie az eltérés révén követett célokat, alá kell támasztania, hogy az eltérés alkalmas e célok elérésére, és bizonyítania kell, hogy semmilyen más megoldás nem teszi lehetővé azok elérését.

3)      A 2013/17 irányelvvel módosított 92/43 irányelv 16. cikkének (1) bekezdését, amennyiben az azt írja elő, hogy e rendelkezés alapján csak akkor fogadható el eltérés, ha az nem befolyásolja hátrányosan az érintett fajok populációi kedvező védettségi állapotának fenntartását a természetes elterjedési területükön, úgy kell értelmezni, hogy:

-        azzal ellentétes, ha egy tagállam ilyen eltérést fogad el, amennyiben az érintett faj populációjának védettségi állapotát csak az eltérés által hivatkozott helyi területen vizsgálták, és nem került sor az e tagállam vagy e tagállamon belül az eltérés által hivatkozott bioföldrajzi régió szintjén végzett értékelésre;

-        azzal nem ellentétes, ha egy tagállam ilyen eltérést fogad el, ha az érintett faj populációjának védettségi állapota nem kedvező, feltéve hogy az eltérés azt nem rontja tovább és nem akadályozza meg e populáció kedvező védettségi állapotának helyreállítását;

-        az a körülmény, hogy egy, a 2013/17 irányelvvel módosított 92/43/EGK irányelv 16. cikke (1) bekezdésének e) pontján alapuló eltérés egy olyan vadgazdálkodási terv, valamint egy olyan nemzeti szabályozás keretébe illeszkedik, amely meghatározza az annak alapján a nemzeti területen kilőhető példányok maximális számát, csak akkor garantálja e feltétel tiszteletben tartását, ha e kvótát olyan szinten határozták meg, hogy több, az említett kvóta határait elérő eltérés elfogadása, az esetlegesen az említett irányelv 16. cikke (1) bekezdésének a)-d) pontja alapján engedélyezett eltéréseket, valamint az embernek felróható egyéb pusztulási okokat is figyelembe véve nem befolyásolja hátrányosan az érintett fajok populációi kedvező védettségi állapotának fenntartását vagy helyreállítását.

4)      A 2013/17 irányelvvel módosított 92/43 irányelv 16. cikkének (1) bekezdését, amennyiben az azt írja elő, hogy e rendelkezés alapján eltérés fogadható el az irányelv IV. mellékletében felsorolt fajok korlátozott és az illetékes tagállami hatóságok által meghatározott számú példányai szigorúan ellenőrzött feltételek mellett, szelektív módon és korlátozott mértékben végzett befogásának, begyűjtésének vagy tartásának engedélyezése érdekében, úgy kell értelmezni, hogy e hatóságoknak ezen eltérés elfogadása előtt bizonyítaniuk kell, hogy az nem jár azzal a kockázattal, hogy jelentős hátrányos hatást gyakorol az érintett populáció védettségi állapotára. Az ilyen kockázat hiányát az eltérés által érintett példányok számának korlátozása, valamint annak szelektív jellege révén kell biztosítani, a populáció szintjétől, védettségi állapotától és biológiai jellemzőitől függő részletszabályoknak megfelelően. E feltételeket pontosan meg kell határozni az eltérésről szóló határozatban. Tiszteletben tartásukat szigorúan ellenőrizni kell.

Felettébb érdekes lesz, hogy az EU Legfelsőbb Bírósága mikor és hogyan fog dönteni a finn kezdeményezés dolgában.

Forrás: origo.hu, EU Legfelsőbb Bírósága, a fenti kapcsolók szerint.