Erdősítés és a klímaváltozás

Öreg erdő Brüsszel közelében / Fotó: Wikipédia

A tanulmány szerzői szerint nagyon, azt írták, kb. 900 millió hektárnyi olyan terület van a Földön, ahol most nincsenek erdők, pedig lehetnének (ez nagyjából Kanada szárazföldi területének felel meg). A számításból kivették a városi területeket, a művelés alatt álló földeket és a meglévő erdőket is, így a kutatók szerint ez az erdősítés nem venne el olyan földterületet, amit jelenleg másra használunk.

Nem sokkal a kutatás megjelenése előtt az ENSZ Éghajlat-változási Kormányközi Testülete (IPCC) is publikált egy számítást, szerintük 1 milliárd hektárnyi területet kellene erdősíteni ahhoz, hogy a párizsi klímacéloknak megfelelően 2050-re 1,5 Celsius fok alatt akarjuk tartani a felmelegedést. A Science-ben megjelent tanulmány 900 millió hektáros számítása pedig erősen közelített az IPCC egymilliárd hektárához, ezért nyáron végig is rohant a hír a nemzetközi médián, hogy megvan a válasz a klímaváltozásra: erdősíteni kell 900 millió hektárt, és akkor minden rendben lesz.

Az Amazonas-medence őserdőiben augusztusban (és még most is) pusztító tűzvészekről szóló hírek újra az érdeklődés középpontjába vonták a nagyszabású erdősítési terveket és a faültetési akciókat, több helyen is azt írták, az erdősítés és a fák ültetése a leghatékonyabb fegyver a klímaváltozás ellen.

Ez azonban nem teljesen igaz.

A leghatékonyabb fegyver a klímaváltozás ellen ugyanis a fosszilis tüzelőanyagok használatának drasztikus csökkentése vagy akár leállítása lenne, csak a jelenlegi kapitalista világrend számára ez sokkal nagyobb kihívás, mint a faültetés, ezért a legtöbb politikus kerüli is, hogy erről kelljen beszélnie. A fosszilis tüzelőanyagok használata miatt kerül ugyanis szén-dioxid legnagyobb része a légkörbe, sőt, a fejlett országokban a teljes üvegházgáz-kibocsátás háromnegyede származik fosszilis tüzelőanyagok elégetéséből.

Fotó: PATRICK PLEUL/dpa Picture-Alliance/AFP

A cél pedig nemcsak az, hogy az eddig kibocsátott szén-dioxidot lekössük, hanem az is, hogy lehetőleg ne bocsássunk ki többet, mint amennyit a természet le tud kötni. A lekötésre elméletileg valóban hatékony megoldás a faültetés, de még a nyári tanulmányban is elismerik, hogy még a 900 millió hektárnyi új erdő kb. 200 gigatonna szén-dioxidot tudna megkötni, ami ugyan tényleg nagyon sok, de csak az ipari forradalom óta emberi tevékenység által kibocsátott többlet szén-dioxid kétharmada. Ha tehát a kibocsátás nem csökken drasztikusan vagy nem áll le, akkor a világ minden erdeje is csak lassítja a pusztulásunkat, de elkerülni nem fogja tudni. Arról nem is beszélve, hogy az új erdők lekötőkapacitása csak teljes fejlettségükben lesz 200 gigatonnás, amíg ezt a kort elérik viszont még évtizedek, vagy akár egy egész évszázad is eltelhet, és a mostani trendek alapján a kibocsátás nem fog csökkenni ebben az időszakban sem.

Ez persze egyáltalán nem jelenti azt, hogy a faültetés teljes hülyeség, a fák tényleg nagyon hasznosak a szén-dioxid megkötésében. Elég csak belegondolni: egy kocsányos tölgy több száz évig elél, akár 40 méternél is magasabbra nő, törzse gyakran 5 méternél is nagyobb kerületű; egy ilyen fa tömege több tonna. Ennek ugyan jelentős része víz, de rengeteg benne az élete során megkötött szén is. Ez a rengeteg szén a légkörben lenne, ha a fa nem kötötte volna meg.

Ha viszont ezen felbuzdulva ész nélkül elkezdünk mindenhová fát ültetni, azzal árthatunk is. Fontos, hogy erdősítés szempontjából Magyarország a nyáron megjelent tanulmány szerint sem tartozik a kiemelt célterületek közé. A 900 millió hektár potenciális erdősítési terület több mint fele ugyanis 6 országban: Oroszországban, az Egyesült Államokban, Kanadában, Ausztráliában, Brazíliában és Kínában található.

Magyarországon területének jelenleg kicsit több mint ötödét borítja erdő, ez az arány elmarad ugyan az európai átlagtól, de sokkal rosszabb is volt: a trianoni döntés után Magyarország szinte teljesen erdő nélkül maradt, a csonka terület nagyobb részén ugyanis nem folyt erdőgazdálkodás. Faanyag viszont kellett, ezért nagyszabású programok indultak az elveszített erdők valamelyes pótlására. Ezen kívül a mai Magyarország jelentős része egyszerűen nem alkalmas erdősítésre, a folyószabályozással ugyanis megszűnt az Alföldön az a víztöbblet, ami korábban az itteni erdőket táplálta. Jelenleg a magyar kormány távlati erdősítési céljai is ennek megfelelően szerények: 25 százalékra növelnék az erdőterületek arányát. Ebben a magyar doktori dolgozatban pedig azt is kiszámolták, hogyan változnának a regionális éghajlati viszonyok, ha Magyarországon erdősítenénk a gazdaságtalan szántókat (ami kb. 7 százalékos erdőterület-növekedést hozna), és az jött ki, hogy nagyjából semmi. De persze ez sem azt jelenti, hogy ne lenne szükség erre a potenciális erdősítésre itthon, csak azt, hogy a jövőben létrehozott magyar erdőkből nem a klímára gyakorolt hatásaik, hanem például víztisztító, szénraktározó, vadgazdálkodási vagy rekreációs funkcióik miatt profitálhatunk majd.

Ha valakinek Magyarországon nagyobb földjei vannak, amiket erdősítene, akkor azt kell eldöntenie, mi a célja a dologgal. Ha minél hamarabb faanyagot akar, akkor általában akácot vagy nyárfát ültet, mert ezek gyorsan nőnek. Ezek is megkötik a szén-dioxidot, de ha 30-40 év múlva kitermelik az ültetvényt, és elégetik a faanyagot, akkor az a szén-dioxid vissza is jut a légkörbe. A nyári tanulmányban szereplő 200 gigatonna nem ilyen monokultúrás, rövid életű faültetvényekből jön össze, hanem igazi, természetes és erős, több fafajt tartalmazó, öreg erdőkből.

Fotó: INA FASSBENDER/AFP

Ezek pedig a legegyszerűbben akkor hozhatóak létre, ha egyszerűen hagyjuk, hogy a természet tegye a dolgát, esetleg egy kicsit segítünk neki. Az erre alkalmas földterületeken szakértői segítséggel Magyarországon is létre lehet hozni erdőket helyi fajokból, magokból. Idővel ezek nagy, több szintű erdőkké alakulnak, amikben eltérő korú fák élnek. Az ilyen erdők ellenállóbbak is, nemcsak a kórokozókkal, de a klímaváltozással szemben is, mint az egykorú, sokszor idegen fajokból álló ültetvények. (Világszerte több ilyen erdősítési projekt is fut, ezen a térképen ki is lehet választani néhányat, ha valaki ilyen kezdeményezést támogatna.) Hogy az idegen fajokra milyen veszélyek leselkednek, azt jól bemutatta a Közép-Európába telepített lucfenyőállomány pusztulása is, ezek a fák egyszerűen nem bírták a megszokott élőhelyüktől eltérő, egyre szárazabbá váló klímát.

Ha pedig valakinek nincs akkora ingatlana, amit értelme van erdősíteni, az is jót tehet 1-2 fa ültetésével is, de előtte mindenképp konzultáljon szakemberrel, és gondolja át, hogy mit vállal. A fát ugyanis nemcsak elültetni, hanem gondozni is kell, és menő dolognak tűnhet elültetni egy tölgyet a kertbe, de számolni kell vele, hogy ha az a tölgy jól érzi ott magát, akkor a gyökerei kárt tehetnek a földben lévő csövekben és a vezetékekben, szélsőséges esetben pedig akár a házakban is, és a fa növekedése szempontjából a póznák és vezetékek elhelyezkedése is fontos tényező.

Sajnos az elkövetkező években azonban az erdőtelepítésnél sokkal fontosabb kihívás lesz a meglévő erdőink megóvása. A mostani amazóniai tüzek is éppen erre hívják fel a figyelmet: ki kell találnunk valamilyen módszert, amivel ezek az erdőpusztítások megakadályozhatóak, és valahogyan kompenzálni kell a brazil társadalmat azért, hogy feladja az erdőirtásból eredő gazdasági hasznot. Mert miközben az európai erdészek gyakran hivatkoznak büszkén arra, hogy a kontinensen fejlett az erdőgazdálkodás, és nagyjából szinten tudjuk tartani a faállományt, hozzátartozik a képhez, hogy az elmúlt évszázadokban a technológiai és gazdasági fejlődés érdekében a fejlett európai országokban kiirtottuk az erdők nagyobb részét. Tény, hogy ezek után van némi igazságtalanság abban, hogy most ugyanezt megpróbáljuk megtiltani más országoknak, csak azért, mert az európai erdők fáiban tárolt szén-dioxid már a légkörben van. Arról nem is beszélve, hogy az európai erdőállományt is elsősorban azért sikerül szinten tartani, mert már a világ más részein irtják az erdőket az európai fogyasztók kényelme és kiszolgálása érdekében.

És arról még, hogy Európában nem számottevő, hogy erdőterületeket vonjunk mezőgazdasági művelés alá, az erdőink még egyáltalán nem védettek, a klímaváltozás ugyanis fenyegeti őket. Magyarországon is egyre több olyan fafaj van, ami az egyre hosszabb száraz időszakokban már nem tud elegendő vizet szerezni. Félő, hogy emiatt alapvetően sérülnek, de minimum átalakulnak a magyar erdők is a jövőben. Nagy kérdés például, hogy mi lesz a bükkökkel Magyarországon, ezek a fák ugyanis az egyik legelterjedtebbek a magyar erdőkben, de nehezen tűnik a szárazságot.

Forrás: 444.hu