Az alkalmazkodó mező- és erdőgazdálkodás talajtani alapjai

A Magyar Talajtani Társaság idei évi Vándorgyűlésének helyszíne Sárvár, időpontja 2020. szeptember 25.

Ez a hagyomány már az MTT jogelődje, a Magyar Agrártudományi Egyesület legelsőnek megalakult Agrokémiai (két év múlva Agrokémiai és Talajtani) Szakosztályának, majd a Talajtani Társaságának (1957-től) történetében kialakult. A legelső vándorgyűlést 1967. május 18-a és 20-a között rendezték meg Pécsett, melynek témája a domb- és hegyvidéki talajok termékenységének fokozása volt. Azóta a soron következő - így például a legutolsó, 2018. augusztus 30. és szeptember 1. között, szintén Pécsett megrendezett - vándorgyűlések is hasonlóan épülnek fel. Az első nap során a helyszíni szervezők bemutatják a tájegység természeti-földhasználati jellegzetességeit, majd a következő napokon a tematikához kapcsolódóan tudományos előadásokat vitatnak meg a résztvevők. Párhuzamosan kerül sor a NÉBIH talajtani szakértőinek és az Agrárkamara szaktanácsadóinak a továbbképzésére. A harmadik napon tanulmányúton ismerkednek meg a résztvevők a helyi gyakorlati kérdésekkel. A vándorgyűlések kiemelt programja a szakembertalálkozó, ahol a tagság közvetlen eszmecserét tud folytatni az aktuális kérdésekről.

Az MTT 2020. évi vándorgyűlés Sárváron lesz, témája az alkalmazkodó mező- és erdőgazdálkodás talajtani alapjai, kiemelt témája pedig a talajok szervesanyag-gazdálkodása.

A téma közismerten kiemelkedő jelentőségű, amiről Társaságunk éppen a MezőHír lapban közölt egy cikksorozatot, amelynek részei a következőek voltak: A talaj szerepe a szénforgalomban, különös tekintettel az üvegházhatású gázokra (január, 56-60. oldal), A klímaváltozás hatása a talajok vízgazdálkodására (február, 48-50. oldal), A klímaváltozás és a magyarországi erdők (március, 62-64. oldal), Klímaváltozás, hatások, válaszok a talajok élővilágának tükrében (április, 48-51. oldal).

A klímaváltozáshoz való alkalmazkodás az erdőgazdálkodás számára is kulcsfontosságú kérdés. Ennek alapvető oka, hogy az erdőgazdálkodás során a fafajválasztásban és az alkalmazott termesztéstechnológiában teljes mértékben igazodnunk kell a termőhely adottságaihoz, mivel a termőhelyet módosító agrotechnikai beavatkozások lehetősége erősen korlátozott. Szerencsére, erdei fafajaink több száz millió éves evolúciós múltja és genetikai változatossága jó eséllyel lehetőséget teremt a klímaadaptív erdőgazdálkodás megteremtésére, de a változások sebessége miatt - ami nagyságrendekkel meghaladja a fafajok spontán terjedési sebességét és felújulási ciklusukat -, nekünk kell megtalálnunk és azonosítanunk azokat a származásokat, amelyek alapul szolgálhatnak a jövő erdeihez, illetve azokat a területeket, ahol a jelenlegi erdőállományaink jellemző genotípusai túlélhetik a változásokat.

Forrás: MTT