Új lendületet vett a Nagy Zöld Fal (GGW) projekt

Új lendületet vett a Nagy Zöld Fal (Great Green Wall) projekt megvalósítása. A globális kampány célja a Száhel-övezet ökoszisztémájának helyreállítása. A "Remény falának", illetve "az emberiség legnagyobb építményének" is nevezett kezdeményezés megoldást jelenthet a szegénység, éhezés és migráció problémájára, de legalábbis jelentősen hozzájárulhat azok mérséklődéséhez. A Fal a biodiverzitás megóvása mellett pedig tömegesen teremthet új munkahelyeket, növeli a Szaharától délre eső térségben a gazdasági lehetőségeket, és fenntartható fejlődési pályára állíthatja a világ egyik leginkább elmaradott régióját.

Idén Párizsban rendezték meg a One Planet Summit elnevezésű klíma-csúcstalálkozót, melyen a házigazda Franciaország, illetve több nemzetközi szervezet tett bejelentést a projekt nagy összegű támogatásáról. Az Afrikai Fejlesztési Bank és a Világbank támogatásával együtt a következő négy évre felajánlott 14,32 milliárd dollár (mintegy 4300 milliárd forint) a Száhel-övezet 100 millió hektáros helyreállítási költségeinek jelentős részét fedezni fogja a remények szerint. 2030-ig több mint egymilliárd fát telepítenek, hogy a kietlen sivatagtól délre egy virágzó, barátságos szavannát varázsoljanak. 

Mit jelent a Nagy Zöld Fal projekt?

Ahogy egy korábbi cikkében az Origo már összefoglalta az előzményeket, a Nagy Zöld Fal projekt egy pánafrikai mozgalom, amelynek célja, hogy egy világon egyedülálló, 8000 kilométeres fásított övezetet hozzanak létre Afrika teljes szélességében az Atlanti-óceántól a Vörös-tengerig. A tervek szerint a Nagy Zöld Fal lesz a bolygó legnagyobb élő építménye, háromszor akkora, mint a Nagy Korallzátony.

A 2007-ben indult, és jelenleg nagyjából 15 százalékos készültségű megaprojekt a tervek szerint újra életet lehelne a Száhel-övezet kietlen vidékére, biztosítva az élelmezésbiztonságot és a munkahelyeket, mégpedig milliók számára.

A Fal legalább részleges megoldást jelenthetne az afrikai kontinens, de a globális közösség egésze előtt álló számos sürgős fenyegetésre is - nevezetesen az éghajlatváltozásra, az aszályra, az éhínségre, a konfliktusokra és a migrációra. 

Az éhségöv katasztrófája

A Száhel-övezet - vagy beszédes ragadványnevén: "éhségöv" - a világ legnagyobb sivatagának, a Szaharának a déli részén fekszik. A kevés és egyenetlen eloszlású csapadék és hőség miatt a terület rendkívül sivár és száraz. A különösen az 1970-es évektől gyakoribbá váló aszályok, az eső hiánya az állatok eltűnéséhez és a gabonafélék pusztulásához vezetett.

Emberek milliói - különösen a vidéki fiatalok - jelenleg bizonytalan jövő előtt állnak a tisztességes vidéki munkahelyek hiánya és a földromlás okozta megélhetési nehézségek miatt. Az élelmiszerhiány, a fogyó természeti erőforrások miatt kialakult konfliktusok és az Európába irányuló tömeges migráció csak néhány a sok következmény közül. A helyi terrorizmus és a vallási, etnikai konfliktusok - nem ritkán fegyveres harcok - még tovább súlyosbítják ezt a helyzetet. A Nagy Zöld Fal projektre megítélt támogatások azonban új reményt hozhatnak a térség fejlődésében.

Az összefogás története

Afrika álma a Nagy Zöld Falról az 1970-es évekig nyúlik vissza, mert az egykor zöldellő régió, amely generációk óta milliók számára biztosított megélhetést, egyre szárazabbá és kopárabbá vált az éghajlatváltozás, a népességnövekedés és a fenntarthatatlan földgazdálkodási gyakorlatok együttes hatása miatt. Az évek során ez súlyos táplálék- és vízhiányt, a csökkenő természeti erőforrások miatt ismétlődő konfliktusokat, tömeges munkanélküliséget és kényszerű migrációt váltott ki. Az egyre nehezebb körülmények között a közösségek vezetői és a politikusok egyaránt hosszú távú megoldást kezdtek keresni. Végül 2007-ben a régió országai közül 11 létrehozta a Nagy Zöld Fal projektet, amelyhez mára több mint 20 ország csatlakozott.

A lokális együttműködés fontossága

A most megítélt támogatás segítségével tovább folytatódhat a projekt, amely illeszkedik az ENSZ 2030-ig ütemezett globális menetrendjéhez. A világ vezetői által elfogadott 17 fő cél közt olyanok szerepelnek, mint a szegénység megszüntetése, a kollektív jólét, valamint a bolygó védelme. A régióban a helyi szervezetekkel és közösségekkel való együttműködés biztosítja a területek helyreállítását, új növényzet telepítését, a termőföld esélyét a regenerálódásra.

Olyan szervezetek működnek közre a megvalósításban, mint például Szenegálban a Trees for the Future, amely egyben mezőgazdasági képzést is biztosít a farmereknek. Négyéves programjuk alatt a gazdák több ezer fát ültetnek, különféle gyümölcsöket és zöldségeket termesztenek. Az egynyári növényekből álló sövények erdőkertekké alakulnak, amelyek újjáélesztik a talajt és fokozzák a biológiai sokféleséget, ugyanakkor élelmiszer- és bevételi forrást is biztosítanak a gazdálkodók számára.

A négy év során a farmerek átlagosan 2500 gyorsan növő fát és bokrot ültetnek el, és egyben azt is megtanulják, hogyan optimalizálják a föld használatát és tartsák fenn annak hosszú távú termelékenységét.

A helyreállítási munkák mellett a fenntartási stratégiáknak, a növekedés nyomon követésének és az erdőgazdálkodásnak ugyanilyen fontos szerep jut. A Burkina Faso-i Hommes et Terre a talaj-helyreállítási periódusban regionális koordinációt folytat, a növekvő fákat műholdas technológiák segítségével figyelik, és folyamatos tanácsokkal segítik a falusiakat. Az erdőművelési igazgató és a programkoordinátor vezeti és irányítja a munkát, és biztosítják, hogy minden falu betartsa a projekt elején vállalt kötelezettségeit.

A projekt 2030-ra 100 millió hektárnyi jelenleg leromlott terület helyreállítását célozta meg (FATÁJ megjegyzés: ez Magyarország erdőterületének kb 50-szerese.), amely egyben 250 millió tonna szén-dioxid-csökkentést és 10 millió vidéki munkahely létrehozását jelentené.

A várakozások szerint a környéken élő fajok rövidesen visszatérhetnek eredeti élőhelyükre, és az itt átvonuló, költöző madárpopulációk is könnyebben találnak majd táplálékot.

A talaj javítása azt is jelenti, hogy nő a talaj vízgyűjtő képessége, így az esős évszakban a vízkészlet tovább raktározódik. A gyepek, cserjék és fák visszatelepítése elősegíti a terület szén-dioxid-megkötését és az oxigéntermelést.

A következő négy év munkájára felajánlott 14,32 milliárd dollár támogatásnak köszönhetően a jövő beruházásai pozitív hatással lesznek a Száhel-övezet éghajlatára, a biológiai sokféleségre és az emberek megélhetésére az egész régióban.

"Az energiaügyi és közlekedési innovációk a fenntartható fejlődést, valamint a gazdasági és társadalmi átalakulást irányíthatják. A természetalapú megoldások - például az afrikai Nagy Zöld Fal - különösen ígéretesek" - mondta António Guterres, az ENSZ főtitkára, és hozzátette: a projekt tanulságos példaként szolgálhat más, elsivatagosodással küzdő országoknak, térségeknek is.

Már érzékelhető a Nagy Zöld Fal hatása

A projektet előkészítése és elindulása után is számos kritika érte. Egyes tudósok szerint tévedés azt gondolni, hogy a forró időjárással képes dacolni a mintegy 15 kilométer széles, 8000 kilométer hosszú fal. Ugyanakkor az adatok szerint a vállalkozás egyáltalán nem tekinthető kudarcnak.

Bár tény, hogy buja esőerdők nem fognak megjelenni a területen, de a szárazságot jól tűrő fák és növények telepítése igenis érzékelhető, kedvező hatással bír a térség mikroklímájában.

A kialakuló Fal pedig segít lassítani a csapadék párolgását, így a megőrzött nedvesség az ültetett növényzet "önfenntartását" segíti, hiszen a telepítés során kisebb csatornák, gyűjtőkutak létesülnek a tájban. Mindez pedig hosszabb távon is magasabb terméshozamhoz vezethet, sőt, egyes mérések szerint már kimutatható a Szahara déli kiterjedésének csökkenése is. Így az év elején megtartott találkozón is ennek a koncepciónak a megerősítéséről határoztak a felek, vagyis a szárazságot jól tűrő, lazán telepített növényzetsáv létesítésének folytatásáról.

Forrás: origo