Akácgazdálkodás jövője a magyar erdőgazdálkodásban

A Mészáros Károly Erdészeti Felsőoktatási Emlékalapítvány gondozásában és finanszírozásával, a Soproni Egyetem EMK EVGI szervezésében még 2020-ban jelent meg az Erdővagyon-gazdálkodási közlemények legújabb száma, amelyben a szerzők a hazai akácgazdálkodás helyzetét, korlátait és lehetőségeit elemzik, mutatják be sokoldalú megközelítésben.

FATÁJ megjegyzés: a 206 oldalas tanulmánykötetből ide csak egy kis részletet emeltünk át, néhány grafikonnal és táblázattal színesítve.

Az akác termesztése már sok évtizede kiemelt (és sokat vitatott) témája a magyar erdőgazdálkodásnak. Az elmúlt évek "zöld" támadásai ellenére fontossága nem csökkent, sőt az iparifa célú ültetvények támogatásával gazdasági jelentősége tovább növekszik. (Németországban az akác lett az év fája-2020) Az akác hazai szakirodalmi anyagát nem kívánjuk részletesen elemezni, beszéljenek inkább a számok.

A historikus módszerrel elsősorban az akác állományokat, azok területét és változását követjük nyomon, és végig vesszük az egyes időszakok erdőtelepítését és erdőfelújítását.

Fontos naturális jellemző a fatermőképesség, annak differenciáltsága, amely a területtel már az élőfakészlet, illetve a fakitermelés mennyiségéről és jellemzőiről nyújt áttekintést.

Az ökonómia az akác gazdálkodásának sajátosságait tárja elénk, az erdőtelepítési beruházás, a fakitermelési hozamok, illetve az alacsony költségű sarjaztatásos erdőfelújítás kiemelésével.

Az adatok táblázatos összeállítása mellett a készített ábrák a tendenciákra és a lényegi összefüggésekre irányítják a figyelmet.

6.7. Faültetvények szerepe és lehetősége a magyar erdészetben - a 2021-2027 támogatási időszakban

A II. vh. végéig az akác, a nemesnyár és a fenyő erdőterületek fokozatosan bővültek, ugrásszerű növekedésük az 1950-es évektől indult meg. Napjainkig az erdőtelepítést divatfafajok szorgalmazása kíséri, a nemesnyár, a fenyő, az akác és a tölgy (egyéb lomb) időszaka váltották egymást, amelyből egyedül az akác nem részesült hatósági szorgalmazásban (sőt sokan ellenezték). A fenyő (átmenetileg) lecsengett, a tölgy (egyéb lomb) beláthatatlan hosszú időtávú és növekvő kockázatú, de a nemesnyár is nagyon jelentős visszaesést él át. A sok ok közül egyet biztosan kiemelhetünk, a határtermőhelyükre erdősítés rövidebb-hosszabb időszak alatt megbosszulja magát.

Az akác véghasználati fakitermelése 1,3-1,5 M m 3 (ennek kétharmada magánerdőgazdálkodás), az összesnek mintegy egynegyede (hasonlóan az erdősültséghez). A nemesnyár véghasználati fakitermelése jelenleg még kb. 0,9 M m 3 (ennek szintén kétharmada magánerdő-gazdálkodás), az összesnek mintegy egyötöde. (A fenyő véghasználati fakitermelése az elmúlt évtizedben megduplázódott.)

Az akác és nemesnyár faültetvények szaporító anyaga mennyiségben és minőségben biztonsággal megtermelhető, és a 2021-2027 időszak támogatásának jóváhagyása alapján tovább fejleszthető.

Most a következő időszakra az akác és a nemesnyár faültetvényeket ajánljuk az erdősítésfásítás középpontjába, de figyelembe kell venni a tapasztalatokat.

A nemesnyár jó termőhelyet, megfelelő szaporító anyagot és kimunkált fatermesztési technológiát kíván, a gyenge termőhelyek hasznosítására nem való. A fakitermelési hullámvölgy a ráépülő fafeldolgozó kapacitásoknak komoly gondot, veszteséget okoz, így a most bevezetett speciális iparifa ültetvény támogatás további folytatása indokolt és szükségszerű (az energetikai irány is megvizsgálható).

Az akác az évszázados vitatása (ellenzése) ellenére rendületlenül újabb tereket hódít (a divatfafajok időszakában is), de a tapasztalatok megszívlelendők. Erdőszerű termesztése nem tompította a támogatottságot, de az emelt vágáskor, a gyengébb termőhely nem javította a választékszerkezetet, rontotta a gazdaságosságot. Differenciált megközelítést ajánlunk az akácnál is, a megszenvedett általánosítás helyett.

Az akác bizonyította, hogy gyenge termőhelyen, száraz - meleg viszonyok között is megél (a klímaváltozásra felkészülésben számíthatunk rá), de természetesen elsődlegesen csak a talajvédő funkciót tudja betölteni (nem szabad csodafának titulálni). Ebben a szerepben számos térségben, élethelyzetben nincs versenytársa, így támogatással a gazdálkodási nehézségek kompenzálhatók, a belátható jelentősen hosszú időn keresztül fog megbízhatóan teljesíteni.

Biztonsággal lehetséges az eddigi irányvonal folytatása is, erdészeti jellegű fatermesztéssel, csak alacsonyabb vágáskorral, de a gyenge (gyenge-közepes) fatermés gazdálkodási eredménye elmarad a lehetségestől és a gazdálkodási elvárásoktól. Az előállított faválaszték már eltér a korábbi használati igényektől, a különböző feldolgozási ipari fáktól az oszlopféleségek és az energetikai célú hasznosítás felé elmozdulás nem igényli a régebbi dimenziókat, a sarjaztatás költségkímélése racionális megoldás, a támogatás irányát (és főleg a szabályozás keretét) ezt figyelembe véve célszerű kialakítani.

Az akác valós termőhely igényének biztosításakor a meglévő kedvező tulajdonságai messzemenően érvényesülnek, kihasználhatók, és gazdaságilag versenyképes ültetvénygazdálkodás folytatható, amely irányt a támogatás széleskörűen fenntarthatja.

Mindenképpen ki kell emelnünk a rövid vágásforduló előnyeit a klímaváltozásra felkészülés időszakában, a mezőgazdasági-erdőgazdálkodási termőhely rugalmas hasznosításában (az átválthatóságban). A messze távlatra elköteleződés hatalmas kockázatát szakmailag és gazdaságilag nem vállalhatjuk, a tulajdonosoknak-gazdálkodóknak és a felhasználóknak a kiszámíthatóság az érdekeltségi időtávukban úgy biztosítható, ha a természeti (klíma) és társadalmi (igény) folyamatok figyelembe vétele visszacsatolható.

A természeti kényszerek és a gazdasági érdekek az akácgazdálkodásban eddig is a növekedéséhez vezettek, jó támogatással a differenciált termesztés racionálisabbá is válik, mert ehhez a szakmai feltételek meglévő alapjaira lehet fejleszteni.

Agrárklíma 2 (VKSZ_12-1-2013-0034) projekt keretében a NAIK ERTI és a NÉBIH Erdészeti Igazgatóság közt létrejött szerződés alapján készült erdőállomány-prognózis részanyaga szerint a 2016-2055 időszakban az A-NNY több mint 40%-os részaránya a "Klímaváltozás hatásait figyelembe vevő (KLM) szcenárióban" is megtartandó.

A tanulmány szerint a (A-NNY) faültetvények megháromszorozásával további 35%-os részarány növelés is megvalósítható a "Hozam maximalizált szcenárióban (HMAX)", amely azonos támogatási keretből kb. 40%-os többlet területen biztosítja a fatermelést, a szén megkötését.

Az A-NNY programok teljesítésének első feltétele a megindulás biztosítása, a 2021-2027 időszakban a szakmai, jogi és pénzügyi elkötelezettség a termőföld-tulajdonosok felé, amely a jelenlegi negatív megítélés megfordításában elengedhetetlen, a visszarendeződés kizárható.

Forrás: SOE EMK EVGI

Kapcsolódó:

Egyetemi kiadványok a magánerdő gazdálkodásról (2019-03-13)