Természetes erdő, fakitermelés, statisztika

A finn cikk a primary forest = elsődleges erdő kifejezért használja. Erre keresve számos helyen található definíció, pl. a greegacts.com helyen taláható fordítása: "Az elsődleges erdők őshonos fafajokból álló erdők, ahol nincsenek egyértelműen látható jelei az emberi tevékenységnek, és az ökológiai folyamatokat nem zavarják jelentősen." A magyar Erdőtörvény 7.§ (1) a) szerint: "a) természetes erdők: az adott termőhelyen a bolygatatlan erdők természetes összetételét, szerkezetét és dinamikáját mutató erdők, ahol a faállomány természetes úton magról - illetve a természetes körülmények között sarjról is szaporodó őshonos fafajok esetében emberi beavatkozás nélkül sarjról - jött létre, és ahol idegenhonos, erdészeti tájidegen fafaj csak szálanként fordul elő és intenzíven terjedő fafaj nincs jelen;" [A továbbiakban a magyar fogalmat használom.]

Úgy tűnik, hogy az EU által közzétett, az Európai Erdők Állapota 2020jelentés (FATÁJ ismertetés1, ismertetés2) "aranybánya" a finn elemzők részére: mindig találnak benne valamit, amit speciálisan körül lehet járni, s természetesen egyben Finnországot kedvező színben tünteti fel.

Lássuk a forest.fi cikkét!

A białowieżai erdő az európai bölény egyetlen élőhelye. Az erdő az UNESCO Világörökség része. Fotó: Shutterstock

Lengyelország bejelentette, hogy folytatja a fakitermelést a Białowieża erdőben annak ellenére, hogy az Európai Bíróság kifejezetten megtiltotta 2018. áprilisában. A konfliktus jó példa Európa elsődleges (természetes) erdőinek állapotára, de az európai természetes erdőkre vagy méretükre és jövőjükre vonatkozó megfelelő adatok hiányára is.

Edward Siarka lengyel klímaügyi miniszterhelyettes szerint a Białowieżában tervezett fakitermelés nem ellentétes az EB ítéletével, mivel nem a bírósági határozatban megállapított területen vagy száz évnél idősebb erdőkben teszik. A környezetvédelmi aktivisták ezt a határozat nyilvánvaló semmibe vételének tekintik.

Ez nem apróság, mert Lengyelországot 100.000 eurós bírság fenyegeti minden egyes fakitermelési nap után.

Eredetileg a lengyel erdészeti hatóságok 2016-ban kezdték meg a fakitermelést Białowieża nem védett szakaszán. Az érv volt, hogy az erdőt fenyegette a szú, valamint az a tény, hogy a kidőlő fák veszélyt jelentenek a látogató turistákra.

Az EU Bizottság fordult az Európai Bíróságra vitte Lengyelországot, amely 2017. nyarán felfüggesztette a fakitermelést, a Bíróság határozatáig. Lengyelország abban az évben novemberben állította le a fakitermelést.

2018. áprilisában az Európai Bíróság úgy döntött, hogy megtiltja a fakitermelést.

Az elsődleges (természetes) erdőkre vonatkozó adatok töredezettek (hiányosak)

A białowieżai erdőkonfliktusból hír lett szerte Európában. Ez jól szemlélteti az Európa természetes erdeivel szembeni ellentmondásos elvárásokat. A róluk szóló vita során nincs megállapodás arról, hogy mi minősül természetes erdőnek, valamint arról, hogy kell-e védeni azokat, milyen szigorúan és hol.

Az európai természetes erdőkről szóló legátfogóbb tanulmány valószínűleg a német Humboldt Egyetem kutatóinak tanulmánya: Hol vannak Európa utolsó természetes erdei?, amelyet a Diversity and Distributions publikált 2018-ban.

A cikk megjegyzi, hogy a természetes erdőkre vonatkozó adatok nehezen hozzáférhetőek és rendkívül széttagoltak (hiányosak). Több ország nagyon vonakodott tájékoztatni a kutatókat természetes erdeiről, és néhány nem is szolgáltatott adatot.

A holtfa döntő fontosságú például számos rovarfaj és a taplóalakúak rendjébe tartozó gomba esetében. Fotó: Erkki Oksanen

Ugyanezt a panaszolják a természetes erdők állapotáról szóló egyéb tanulmányok is, például az Európai Erdők Állapota 2020. statisztikai jelentéseiben (az EU által) és az ENSZ Élelmezési és Mezőgazdasági Szervezete által készített Globális Erdészeti Erőforrások Felmérésében [A világ erdőleltára] (2020).

A Humboldt Egyetem csapata több forrásból származó adatok összegyűjtésével és különféle felmérések készítésével próbálta megoldani a problémát. Az összegyűjtött adatok hosszú időtartamot öleltek fel, néhány esetben 2001-től.

A különböző szintek széles skálájából származó források és adatokkal az a probléma, hogy az adatok nem feltétlenül illenek egymáshoz [nem összehasonlíthatóak]. Az erdő, a természetes erdő és a védelem meghatározása szintén elkerülhetetlenül eltérő.

Tanulmány: Európa ismert természetes erdeinek 2/3-a Finnországban található

A Humboldt Egyetem csapata összesen 1,475 millió hektár természetes erdőt talált Európában, ami Belgium területének körülbelül a felét teszi ki, és kevesebb, mint egy százaléka Európa erdőterületének.

Ezen erdők 89 százaléka védett, de csak 46 százaléka szigorúan védett.

A kutatók szerint az országok összehasonlítása azt mutatja, hogy az európai természetes erdők elsöprő többsége vagy kétharmada Finnországban található. A természetes erdők Finnországban 986.000 hektárt, vagyis területének 2,92 százalékát fedik le. Ezen erdők 98,9 százaléka védett.

A vizsgálatban megállapított természetes erdők második legnagyobb összterülete Norvégiában volt: 106.000 hektár, vagyis területének 0,3 százaléka. A védett természetes erdők aránya Norvégiában rendkívül alacsony: 5,6 százalék, ami kevesebb, mint bárhol máshol Európában.

A kutatók megjegyzik, hogy a természetes erdők területe sokkal nagyobb, mint korábban gondolták, de egész Európában széttagoltak (szétszórtak). Ennek ellenére ökológiai értékük jelentős, amint azt a kutatók a Sustainability Times-ban elmondták.

Kelet-Európában és különösen Ukrajnában, Bulgáriában és Romániában szintén sok természetes erdő található, a tanulmány szerint összesen 200.000 hektár. Másrészt olyan országok, mint Lettország, Fehéroroszország, Moldova és Írország nem szolgáltattak adatokat a természetes erdőikről a tanulmányhoz, bár nagyon valószínű, hogy ilyen erdők léteznek.

Svédország, Ausztria, az Egyesült Királyság, Belgium, Hollandia, Montenegró és Szerbia csak töredékes adatokat szolgáltatott a tanulmányhoz, amelyek többnyire a kutatási szakirodalomra történő hivatkozásokból álltak. Még ezekben az országokban, és különösen Svédországban is több lehet az elsődleges erdő.

A vizsgálatban használt természetes erdő meghatározás olyan erdőt jelentett, amely vagy teljesen érintetlen, vagy az emberi műveletek által nem érintett az elmúlt 60-80 évben.

Statisztikai jelentés: Európában az érintetlen erdők fele Svédországban található

A többi tanulmányban bemutatott kép hasonló, bár csak bizonyos mértékben. Az EU által közzétett, az Európai Erdők Állapota 2020 az érintetlen erdők koncepcióját használja. A statisztikák azt mutatják, hogy az ilyen erdők legnagyobb területe Svédországban található, 2.240 millió hektár, ami az ilyen európai erdők teljes területének a fele. Bulgária 704.000 hektárról, Grúzia pedig 500.000 hektárról számolt be. (FATÁJ ismertetés1, ismertetés2)

Azonban az egyes országok között eltérés mutatkozik abban, hogy az erdő milyen hosszú ideig legyen érintetlen az erdőgazdálkodási vagy más műveletek között. Svédország például minden erdőt jelentett, amely nem volt művelésben az elmúlt 25 évben.

A Svédország által jelentett terület legalább két okból kiterjedt. Az adat nem csak erdőket, hanem más fákkal borított területeket is magában foglal, valamint alpesi területek erdeit, melyeket az alpesi nyír ural. Ez utóbbiak nagyjából teljesen védelem alatt állnak Svédországban.

A gazdasági erdő az természetes erdővé visszaállítása évtizedeket vehet igénybe. Fotó: Shutterstock

Tizennégy európai ország szerint az érintetlen erdők aránya meghaladja az erdőterületük egy százalékát. Leginkább periférikus és megközelíthetetlen területeken helyezkednek el, szélsőséges éghajlati viszonyokkal és nehéz tereppel.

A Finnország által az EU-nak és a FAO-nak egyaránt jelentett adat 203.000 hektár érintetlen vagy természetes erdő volt. A kritérium az volt, hogy az erdőnek "kellően öregnek" kell lennie, és az erdészeti műveleteknek nem voltak látható nyomai.

A legnagyobb változatosság a terület növekedésével kapcsolatos adatokban van

Az EU statisztikai jelentése szerint az érintetlen erdők teljes területe Európában 4,7 millió hektár, vagyis a teljes erdőterület 2,2 százaléka. Ez egyértelműen több, mint a Humboldt Egyetem csapatának becslése a természetes erdők teljes területéről, amely 1,475 millió hektár.

A FAO által készített Globális Erdőforrás Felmérés 2020 (Világ erdőleltár) majdnem megegyezik az EU-val: 4,2 millió hektár és az érintett országok erdőterületének 3 százaléka.

Az EU statisztikái szerint az érintetlen erdők területe több mint 40 százalékkal nőtt az elmúlt 30 évben. A FAO által közölt adat sokkal alacsonyabb, csak egy százalék.

Az EU a természetes erdők területének növekedését több tényezővel magyarázza, ideértve az általános erdőterület-növekedést, az erdővédelmi intézkedéseket és a védett területek természetes erdőhöz hasonló erdővé fejlesztését. További tényező lehet, hogy a definíciók és értelmezéseik az idők során megváltoztak.

Ennek ellenére a természetes erdők területe kicsi. Ez sok mindennek köszönhető, ezek egyike a mezőgazdaság 7.000 éves története, valamint a fa-felhasználás és általában az építkezések.

A tartamos erdőgazdálkodás gondolata csak a 19. században nyert teret Európában, és ekkor már nagyon sok európai erdő elveszett. Ráadásul az akkori tartamosság csak tartamos fatermelést jelentett.

Az ökológiai és társadalmi tartamosság követelményét csak a 20. század végén kezdték érvényesíteni. A természetes európai erdők védelme ugyanabban a században kezdődött.

"A természeteshez közeli erdőket is meg kell őrizni"

A fennmaradó természetes erdők olyanok, amelyekre az embereknek nincs szükségük az építéshez vagy a mezőgazdasághoz, vagy amelyek túl bonyolultak a betakarításhoz. Általában periférikus és megközelíthetetlen területeken találhatók, például hegyekben. A természetes erdők egyik jellemzője a különböző szakaszokban lévő nagy mennyiségű holtfa.

A természetes erdőket a kitermelés veszélye fenyegeti. "Számos hegyvidéki térségben - például Romániában, Szlovákiában és néhány balkáni országban - nagy területeket termelnek le a természetes erdőkből" - mondja Miroslav Svoboda a kutatócsoportból a Fenntarthatósági Időknek (Sustainability Times).

A természetes erdők azért fontosak, mert számos veszélyeztetett faj élőhelyei. Szükség van rájuk azért is, mert ezek biztosítják az egyetlen lehetőséget az emberek számára, hogy megértsék az érintetlen erdei ökoszisztéma működését.

Erre az információra az erdők természetes állapotának helyreállításához van szükség. Európa egyes részein a természetes erdők annyira teljesen eltűntek, hogy azt sem tudjuk, milyenek voltak.

A holtfát fontosnak találták az élőhelytípusok veszélyeztetettsége szempontjából is.

A gazdasági erdők természetes erdővé visszaállítása évtizedeket vehet igénybe. A folyamat bizonyos mértékig felgyorsulhat olyan eszközökkel, mint a fák leölése és az erdőben pusztulásuk lehetővé tétele.

A holtfa azonban a pusztulás különböző szakaszaiban különböző fajtartományokat támogat. Ezért létre kell hozni a holtfa folytonosságot, ami azt jelenti, hogy a pusztulás minden szakaszának mindig jelen kell lennie az erdőben. A kontinuumot nem lehet nagyon gyorsan elérni, mert csak akkor fejlődik, amikor a fák pusztulnak, és a pusztulás folyamata nem gyorsítható fel.

A Humboldt Egyetem csapata szerint a mezőgazdaság és az erdészet változásai olyan irányt mutatnak, amely megkönnyítheti a gazdasági erdők helyreállítását természetes erdőkké. Az egyik kedvező tényező az erdők strukturális öregedése, amely Európában gyakori.

A kutatók ezért azt javasolják, hogy a természetes erdők mellett az európai országoknak az elsődleges erdők állapotához közelítő erdőket is védeniük kell annak biztosítása érdekében, hogy elérjék ezt az állapotot.

A cikkhez interjút készítettek a FAO és a Finn Természeti Erőforrások Intézetének kutatóival.

A Białowieża fakitermelési konfliktus

A Białowieża erdő 1.500 négyzetkilométernyi területet foglal magában, amiből 900 Lengyelországban, a többi Fehéroroszországban található. Az erdő az UNESCO világörökség része, és egyebek mellett az európai bölény egyetlen élőhelye.

A lengyel kormány egyik oka a fakivágások megkezdésére a környéken a szú általi károsodás veszélye volt, amely Közép-Európában jól ismert jelenség. A Csehországban, Németországban és Ausztriában tomboló szú annyi fát pusztított el, hogy például a fűrészáru piacát Európa nagy részein több éven át erősen fel fogja borítani.

Ha a szú-kár elegendő súlyosságot ér el, nagy területeken elpusztíthatja az élő lucfenyőket is. Megakadályozásának egyetlen módja az összes fertőzött fa és annyi egészséges fa eltávolítása az érintett területről, ami megakadályozza a szú terjedését.

Akik ellenzik a fakitermelést, azt mondják, hogy az erdő túl fogja élni ezt a természeti katasztrófát. Az erdészeti hatóságok szerint azonban ez igaz lenne, ha Białowieżát kellően nagy, érintetlen erdő területe venné körül - és ez nem így van.

Egyes kutatók úgy vélik, hogy a szú teljesen elpusztíthatja a Białowieża lucfenyőket. Mások szerint ez nem jelent problémát, mivel az erdő megújul, hiszen több korábbi szú-fertőzést is túlélt.

Írta: Hannes Mäntyranta
Forrás: forest.fi
SzerkFord: MM