Kovács Tamásnak a munkája a hobbija

Fotó: Unger Tamás

A tulajdonosok az évtizedek alatt jöttek-mentek, ő azonban maradt. Neki tényleg a hobbija a munkája. Mindig is hitt abban, hogy aki többet akar, az pluszmunkával megvalósíthatja álmait. Neki sikerült.

Tiszafüreden született, a fővárosban végezte a középiskolát, karriert mégis Szombathelyen épített. Mi hozta a nyugati határszélre?

Miután Budapesten végeztem a faipari szakközépiskolában, tanáraim biztatására Sopronba mentem és az Erdészeti és Faipari Egyetemen szereztem diplomát faipari mérnökként. Az egyetem után Budapesten helyezkedtem el egy belsőépítész cégénél. Már ebben az időszakban nyilvánvaló volt számomra, hogy akik szeretnének tenni saját magukért, azok sok munkával előbbre is jutnak. Mi akkoriban rengeteget dolgoztunk a főállásunk mellett, hiszen ez volt az úgynevezett vgmk-s időszak (vállalati gazdasági munkaközösség - a szerk.), így részt vehettem az Operaház első teljes belső felújításában és a Skála Metró nagyáruház belsőépítészetében is. 1986-ban nősültem Szombathelyre, azóta élek itt és dacára annak, hogy nem vagyok tősgyökeres szombathelyi, annak érzem magam.

Évek óta a FALCO PR-vezetője, de huszonévesen, amikor a vállalat jogelődjéhez került, ezt a szót még nem is ismerték. Milyen út vezetett idáig?

Dr. Schmidt Ernő, a Nyugat-magyarországi Fagazdasági Kombinát egykori vezérigazgatója mindig azt mondta: "Édes gyerekem, meg kell enned a saját magad fűrészporát." Na, hát én ezt a fűrészport meg is ettem. Nagyon szerencsésnek tartom magam, mert mindig olyan emberek vettek körül, akiktől tanulhattam. Így aztán egy évig mint üzemtechnológus dolgoztam, majd az épületszerkezet-fejlesztésre kerültem. Ezt követően a műszaki osztályhoz tartozó innovációs csoport vezetője lettem, majd üzemvezető és így tovább, körbejártam az egész gyárat. Ami azonban a leginkább hatással volt arra, amit most csinálok: szereztem egy nemzetközi marketing közgazdász diplomát, a marketing és a PR pedig már rokon területek.

Egész életét a fának szentelte, miért érezte szükségét egy újabb diplomának egy egészen más területen?

A kulcsszó a kommunikáció. Mindig arra vágytam, hogy a megszerzett szakmai tudásomat, a tapasztalatokat és a cég értékrendjét megfelelő módon továbbadjam, képviseljem, egyszóval kommunikáljam. Így jelenleg azt csinálom, amit a legjobban szerettem volna. A szakmai tudásomat elsősorban a cégünkhöz frissen érkező munkatársaknak, a partnereinknek, a középfokú szakmai képzésben tanulóknak és a felsőfokú duális képzésben részt vevő diákoknak tudom átadni. A képzésben megvalósított munkámért két szakmai elismerést is kaptam: 2019- ben az ITM által létrehozott Faipari Ágazati Készségtanács tagjai közé választottak, képviselve ezzel a cégünket és a falemezipart a szakmai képzés területén. A felsőfokú duális képzés területén végzett munkámért 2018-ban a Soproni Egyetem címzetes egyetemi docens címet adományozott. A másik szívemhez közel álló PR-tevékenység a FALCO Zrt.-nek a régióban, a megyében és a városunkban a társadalmi felelősségvállalás területén betöltött szerepének a képviselete. A FALCO Zrt. a korábbi években is csendesen, nem kérkedve a teljesítményével, nagyon sokat tett ezen a területen. Ezt a gyakorlatot követve a cégünk ebben az évben is kiemelt feladatának tartja az egészségügynek, a szociális ellátásnak, az óvodáknak és iskoláknak, a biztonságunkért dolgozó önkéntes szakmai szolgálatoknak, a felelős állattartásnak és az állatok védelmének támogatását. Szándékaink szerint ezekről az elkövetkezendő hónapokban szélesebb körű tájékoztatást is szeretnénk adni.

Mivel foglalkozik legszívesebben, ha éppen nem dolgozik és mi áll első helyen a bakancslistáján?

Általában kell napi 10-12 óra, hogy minden feladatommal végezzek, de miután a munkám a hobbim, ez számomra nem igazán megterhelő. Szabadidőmben legszívesebben ismerősöknek segítek belsőépítészeti kérdésekben. Szívesen bíbelődök az otthoni faesztergagépemen. Leginkább azt szeretném, ha régóta dédelgetett álmom megvalósulhatna, létrejönne a FALCO-akadémia: egy olyan központ, ahol mindazt a szakmai tudást, amivel rendelkezünk, átadhatjuk partnereinknek, vállalkozóinknak és a következő nemzedéknek. Ha ez a nyugdíjba vonulásomig valóra válna, a legboldogabb ember lennék a világon.

Forrás: VAOL