Mi a probléma?

A faj Észak-Amerikából származik, és mára Európa-szerte gyorsan terjed. A legtöbb lombhullató tölgyfaj fogékony rá, így mintegy 30 millió hektárnyi tölgyes erdő lehet veszélyben. A fertőzés levélsárgulást, csökkent fotoszintézist és hosszabb távon vitalitáscsökkenést okoz.

Miért nehéz a védekezés?

Európában jelenleg nincs olyan természetes ellensége, amely hatékonyan szabályozná az állományát, így a védekezési lehetőségek korlátozottak.

Mi az új eredmény?

A kutatók amerikai terepi gyűjtések (2023–2024–2025) során vizsgálták a faj természetes ellenségeit, különösen a peteparazitoidokat.

Az eredmények szerint:

a minták 23,7%-ában találtak parazitoidokat,

az átlagos parazitáltság 14,5% volt,

egy faj kiemelkedett: az Erythmelus klopomor, amely kifejezetten a csipkéspoloskák petéit támadja, és a jelek szerint specialista faj.

Miért fontos ez?

A vizsgálatok alapján az Erythmelus klopomor jelenleg az egyetlen ígéretes jelölt a klasszikus biológiai védekezésre a tölgy-csipkéspoloska ellen.

Mi a következő lépés?

Bár a faj elterjedt, könnyen gyűjthető és tenyészthető, a kutatók hangsúlyozzák: a betelepítés előtt alapos laboratóriumi vizsgálatok szükségesek, hogy elkerülhetők legyenek az esetleges nem kívánt ökológiai mellékhatások.

Szerzők: Paulin Márton J., Melika George, Triapitsyn Serguei, Bechtel David, Csóka György

A teljes tanulmány elérhető itt: https://doi.org/10.1080/09670874.2026.2639299

forrás: SOE ERTI

Írásunkban két olyan fajt mutatunk be röviden, amik már egész Magyarországon, így a Bükk erdeiben is komoly károkat okoznak. A kőris kéregrákot 2008-ban, a tölgy-csipkéspoloskát pedig 2013-ban azonosították hazánkban, és károsításuk egyre nagyobb.

A kőris kéregrák

A kőris kéregrák (Hymenoscyphus fraxineus) Kelet-Ázsiából származik. Európában Lengyelországban észlelték először 1992-ben. Hazánkban 2008-ban azonosították, de a tünetek alapján úgy tűnt, hogy már néhány évvel korábban megjelenhetett.

A kórokozó elsősorban a magas kőrist és a magyar kőrist fertőzi, de az amerikai kőrist is megbetegítheti, ugyanakkor a virágos kőris nem fogékony rá.

A fertőzés többnyire a leveleken vagy a levéléren indul, és a levélnyélen vagy kisebb kéregsérüléseken keresztül hatol be a kéreg alatti szövetekbe, és azok elhalását okozza. A fertőzés onnan minden irányba továbbterjed. Az elhalt kéregrész besüpped, vörösesre, világosbarnára, később sötétbarnára színeződik.

Az elhalt hajtások, vesszők szerepét újabb és újabb oldalhajtások veszik át, amitől torzul a fa alakja. A vastagabb kéregszövetekben jellegzetes felrepedező nekrózist (szövetelhalást) okoz. A folyamatos fertőződés a fiatalabb fák halálát eredményezi. Az idősebbeken részleges koronaelhalás következhet be, de szélsőséges esetben azok is elpusztulnak.

A legyengült fákon más gomba-, illetve rovarfajok is megtelepszenek, tovább rontva a kőrisek életkilátásait. Országosan egyre nagyobb területen okoz károkat a kéregrák, fertőzése nyomán tömegesen pusztulnak a kőrisek.

„Gyógyító” védekezési eljárást jelenleg nem ismerünk a kórokozóval szemben, egyedüli megoldást a rezisztens egyedek kiválasztása (szelektálása) és szaporítása jelenthet. Ez azonban hosszú időt vesz igénybe, úgyhogy gyors és látványos eredményre nem számíthatunk.

A kőriseknek egy másik veszedelme is közeleg felénk. A Kelet-Ázsiában honos ázsiai kőris-karcsúdíszbogár nyugat felé terjeszkedve már elérte Kijevet, azaz keleti határainktól már csak 600 kilométerre van. Ha megjelenik nálunk, a kéregrákéhoz hasonlóan súlyos hatásaival kell számolnunk.

A tölgy-csipkéspoloska

A tölgy-csipkéspoloska (Corythucha arcuata) Észak-Amerikában őshonos, Európában először 2000-ben Olaszországban észlelték. Bár a kifejlett poloskák röpképesek, a faj tipikus „autóstoppos”, nagyobb távolságokra a közúti és vasúti forgalom segíti elő gyors terjeszkedését.

Ma már jelen van 27 európai és 3 ázsiai országban. Magyarországon először 2013 májusában a Szarvasi Arborétumban találták meg. 2019-re már az ország minden megyéjében előfordult, a Bükk-hegység tölgyeseiben is egyre gyakoribb.

A kifejlett poloskák és a nimfák egyaránt a levélfonákon szívogatnak. Őshonos tölgyeink mindegyike tápnövénye lehet a kártevőnek. Ez azt jelenti, hogy Magyarországon csaknem 600 ezer, Európában pedig legalább 35 millió hektár tölgyest veszélyeztet. Erős fertőzése esetén már június végére bekövetkezhet az egész állományra kiterjedő lombelszíneződés és lombszáradás, július végére, augusztus elejére pedig már minden érintett állományban látványossá válik. Az erősen fertőzött fákon kisebbek lesznek a makkok, és általában a szokásosnál korábban hullanak le a fákról. A tölgymakktermés mennyiségének csökkenése és minőségének romlása (különösen, ha az hosszabb ideig tart) jelentősen nehezíteni fogja a tölgyesek természetes felújítását, de a csemetetermelést, így a tölgyekkel való mesterséges erdősítést is.

Az erősen fertőzött, elszíneződött, száradó levelek jóval kevesebb nitrogént tartalmaznak, ami nem kedvez a vegetációs időszak második felében fejlődő lombfogyasztó rovaroknak.

A herbivor rovarok egyedszámának jelentős, hosszabb időszakon át tartó folyamatos csökkenése pedig a természetes ellenségeikre (madarak, denevérek, ragadozó ízeltlábúak, parazitoidok stb.) is negatív hatással lehet.

Sajnos az Európában honos természetes ellenségek és kórokozók nem szabályozzák a tölgy-csipkéspoloska populációit.

Vegyszeres védekezés ellene legfeljebb a kertekben, parkokban lehetséges, erdőkben semmiképpen.

Nemcsak hogy költséges, de eredményessége is kétséges, és talán még ezeknél is fontosabb szempont, hogy a rovarölő szeres védekezés nagyon súlyos, teljességgel vállalhatatlan mellékhatásokkal járna a tölgyesek kiemelkedően fajgazdag életközösségeire nézve. Egyedüli lehetséges védekezési módnak egy sikeres klasszikus biológiai védekezési program látszik.

Egy specialista természetes ellenséget (esetleg többet) kell a faj eredeti hazájában felkutatni, és azt Európában honosítani. Az USA-ban már ismert egy parányi csipkéspoloska-specialista petefürkész. Esetleges betelepítését alapos kockázatelemzéseknek és hatásvizsgálatoknak kell megelőznie, elkerülvén a nem kívánt következményeket. A Soproni Egyetem Erdészeti Tudományos Intézetében már végeznek ezirányú kutatásokat. De ahogyan a kőrisvésznek ellenálló kőrisek szelektálása, a csipkéspoloska elleni biológiai védekezés sem ígérhet azonnali, látványos sikert.

Csóka György, Koltay András, SOE ERTI Erdővédelmi Osztály
Fotók: Bozsó Miklós, Csóka György, Eötvös Csaba, Koltay András

forrás: Magyar Mezőgazdaság

A Magyar Biológiai Társaság által szervezett XIII. Magyar Természetvédelmi Biológiai Konferencia négynapos rendezvénye évről évre hazánk egyik legjelentősebb élettudományi eseménye. Az idén Pécsett megrendezett konferencia átfogó jellegét érzékelteti, hogy a harminc plenáris előadás mellett közel száz (!) poszter-prezentációra került sor. Túlzás nélkül állítható, hogy ez a rendezvény a hazai természetvédelmi biológia legfontosabb seregszemléje. A hazai erdészet is képviseltette magát a konferencián, a Pilisi Parkerdő részéről Dr. Csépányi Péter a főváros környéki örökerdő-gazdálkodás jellegzetességeiről adott elő, Bolla Bence pedig a Soproni Egyetem képviseletében beszélt a klímaváltozás erdei élőhelyekre gyakorolt hatásairól.

Éppen az említett témák, a természetközeli erdőgazdálkodás és az erdei élőhelyek klíma-kitettsége miatt volt különös jelentősége annak a terepi programnak, amelynek a Mecsekerdő Zrt. Árpádtetői Erdészete adott otthont. Ennek során az erdőgazdálkodó két munkatársa, Partos Kálmán termelési vezérigazgató-helyettes és Kincses Miklós erdőgondnok mutatta be a zömmel természettudós-biológus érdeklődőknek, természetvédelmi szakembereknek a Mecsekerdő természetközeli és fenntartható erdőgazdálkodását, annak elveit és céljait.

Fokozódó aszály, invazív rovarok, romló erdők

Az viszonylag köztudott, hogy az európai erdők milyen nagy szerepet játszanak a szénmegkötésben. Ám az erdők ezen klímavédelmi potenciálját nagyban befolyásolja egészségi állapotuk. Beteg, leromlott erdők sokkal kevésbé képesek szénmegkötésre, illetve szénkibocsátásuk is jelentősebb, mint az egészséges állományoké.

A klímaváltozás egyik kritikus következménye, hogy jelenlegi erdőállományainkat alkotó egyes fafajaink nem – vagy csak segítséggel – képesek alkalmazkodni annak felgyorsult üteméhez. Különösen fenyegetett fafaj a bükk, amelynek állományai idén a Mecsekben – de nemcsak ott, hanem az ország más területein is – különösen jelentős aszálykárt szenvedtek el. A kár felmérésére a Mecsekerdő szakemberei saját multispektrális felmérések, valamint műholdak elérhető anyagainak elemzése segítségével kezdték meg.

A társaság szakemberei felhívták a figyelmet arra is, hogy az Európát az utóbbi években sújtó aszály, hőmérséklet-emelkedés következménye nemcsak az állomány kiszáradása, hanem a zömmel invazív fajok által okozott rovarkár is.

Különösen akut probléma az Észak-Amerikából behurcolt tölgy csipkéspoloska korábban nem tapasztalt mértékű károkozása a honos tölgyállományokban. A Mecsekben és más középhegységi erdőkben a tölgyek lombozatának elszíneződését, „a korán beköszöntött őszt” nemcsak a szárazság okozza. A tölgy eredetileg haragoszöld lombja nyár közepén őszies elszíneződésként jelzi a fafaj vegetációs tevékenységének megszűnését, amelynek oka egyértelműen a hatalmas területeken elterjed csipkéspoloska. A rovar a levéllemezek szívogatásával okoz kárt, nagy tömegben akár teljesen blokkolva a fotoszintézist.

A lehetséges megoldás: a fenntartható erdőgazdálkodás

A klímaváltozás következményeivel, az erdők romló egészségi állapotának okaival az erdészeknek is szembe kell nézniük – sőt, sok esetben ők érzékelik elsőként a problémákat, és hivatásukból következően nekik kell komplex gyakorlati válaszokat találniuk azokra. Nem kétséges, hogy az erdők egészségi állapotának megőrzésében és javításában a fenntartható erdőgazdálkodásnak kiemelt szerepe van és lesz.

Partos Kálmán és Kincses Miklós ennek szellemében mutatta be az összegyűlt szakembereknek a Mecsekerdő egy örökerdőként kezelt Sás-völgyi erdőrészletét. Ebben a Nyugat-Mecsekre jellemző gyertyános-kocsánytalan tölgy elegyes erdőben mintaszerű, folyamatos erdőborítást biztosító erdőkezelési eljárásokat alkalmaz a társaság, melyek kifejezetten az erdők stabilitásának fokozására irányulnak. A Mecsekerdő által kezelt erdőterületeken az erdészek stratégiai célja az elegyesség, a szerkezetesség, a genetikai változatosság, az állékonyság növelése, továbbá a klímarezisztens szaporítóanyaggal történő erdősítés.

forrás: Mecsekerdő Zrt.

A kocsányos és kocsánytalan tölgy és a cser is kiváló tápnövénye a tölgy-csipkéspoloskának. A kifejlett példányok a kéreg alatt telelnek, majd tavasztól a nőstények a levélfonákra petéznek. A lárvák és az imágók is szívogatják a növényt, emiatt a levelek elszíneződnek. Erős fertőzöttség esetén előfordulhat, hogy a fa már nyáron elveszti lombját. Ha a termőhely adottságai rosszak, és még aszály is sújtja a területet, akkor a tölgy-csipkéspoloska komoly károkat okozhat az erdőkben.

Hosszú távú hatása még kellően nem ismert, de az már látszik, hogy kártételével visszaveti a tölgy növekedését, rontja a fa egészségi állapotát, negatívan befolyásolja makktermését. Európában nincs természetes ellensége, a vegyszeres védekezésre pedig nincs mód az erdőben. Szakértők szerint a csipkéspoloska őshazájából importált ellenségének betelepítése jelenthet hatékony biológiai védekezést.

forrás: Szombathelyi Erdészeti Zrt.