FATÁJ-online szaklap: események, gazdasági jelenségek a faiparban, bútoriparban, asztalosságban, erdőgazdálkodásban és a kapcsolódó területeken.
Naptár

Közelgő események

Agrárerdészet hazai jó példája: a Valaha Tanya

Bár Magyarországon még mindig gyerekcipőben jár az agrárerdészet újrafelfedezése, azért akad már itthon is néhány jó gyakorlat, amely megmutatja, hogy érdemes ebbe a kalandba belevágni. A Valaha Tanya is egy ilyen követendő példa.

A NAK határozott véleménye, hogy az agrárerdészet népszerűsége, a hazai, már sikeres gazdaságok bemutatásával is előre vihető. Ezért úgy gondoltuk, hogy érdemes személyesen is megismerni a gazdálkodók munkásságát.

Kulcsár Balázs és felesége, Zorkóczy Andrea családi gazdaságukban elsősorban biogyümölcsök és fűszernövények termesztésével és azok kézműves termékké való feldolgozásával foglalkoznak. Munkájukban a permakultúra elvei az irányadók. Ez azt jelenti, hogy az emberi környezetet és a mezőgazdasági rendszereket olyan elven alakítják ki, amely gyakorlatilag lemásolja a természetben található, önmagukat fenntartó rendszereket. Tehát ez tulajdonképpen egy olyan multifunkcionális agrárerdészeti ökogazdaság, amelyben az agrárerdészet, permakultúra és a biogazdaság kombináltan jelenik meg.

A házaspár a 2000-es évek első felében döntött úgy, hogy felhagynak a városi élettel és megvásárolnak egy területet, ahol önállóan gazdálkodhatnak: létrehozhatnak egy családi biogazdaságot. Így találtak rá a Vértesacsa határában lévő 12 ha nagyságú (akkor még) szántó művelési ágban lévő ingatlanra, amit aztán 2005-ben megvettek és nagy lelkesedéssel, sok munkával kialakították saját komplex, multifunkcionális ökogazdaságukat, a Valaha- tanyát. Természetesen a már meglévő gazdasági és műszaki szaktudásuk (Balázs gépészmérnök, Andrea pedig élelmiszermérnök, illetve pénzügyi területen is jártas) is nagy segítség volt, de amikor belevágtak, még nagyon kevés információ állt rendelkezésre az agrárerdészetről, így a gyakorlati megoldások többsége saját kútfőből származik.  Aztán idővel, 2012-ben a helyszínre költöztek, hiszen ekkorra sikerült felépíteni egy nagyon tetszetős vályogházat, és a hozzá tartozó egyéb gazdasági épületeket is.

Személyes látogatásunkkor – kísérőm Honfy Veronika, a NAIK Erdészeti Tudományos Intézet témában jártas kutató munkatársa volt – emellett a lakóépület mellett parkoltunk le, majd el is indultunk a birtok körbejárására.

A gazda már az elején elmondta, hogy a gazdaság kialakításában az jelentette az egyik legnagyobb nehézséget, hogy a megvásárolt ingatlanon korábban 40 évig nagytáblás mezőgazdasági növénytermesztés folyt, a tanya környékén pedig jelenleg is ilyen módon gazdálkodnak. Sajnos jellemzőek a területen a talajhibás részek így előfordul, hogy az egymás mellett lévő faegyedek közül az egyik gyönyörűen fejlődik, a másik pedig sínylődik. A talaj egyébként enyhén lúgos, 7,6 ph értékű löszös, a talajvizsgálat szerint alapvetően öntés réti talaj. Kiváltképpen ez utóbbi az alsó részeken jellemző, hiszen a gazdaság egy domboldalon helyezkedik el, legmagasabb pontja 220 m-en van.

Lássuk először dióhéjban milyen rendszereket is tartanak itt fenn, miket termesztenek, egyszóval miből áll ez a családi gazdaság. A területet telepített gyümölcsös uralja, de emellett állattartással (kecske, szarvasmarha, ló, szamár, baromfi) valamint zöldség- és fűszertermeléssel is foglalkoznak. A gazdaságon belül telepített fás legelő és a takarmánytermő területek, valamint vegyes fajösszetételű és hasznosítású fenyves is megtalálható.

Közben gyorsan el is értük a vegyes összetételű kis fenyves foltot, ahol ezüstfenyő, jegenyefenyő, konkolor fenyő, feketefenyő, vörösfenyő, erdei fenyő,  lucfenyő, és selyemfenyő is helyett kapott. Az utóbbi azért lett ültetve, mert erős talajsavanyító hatása miatt kedvezőbb körülményeket teremt a többi fenyőfaj fejlődéséhez, ráadásul sűrű tűleveleinek árnyékoló hatása miatt jobb a mikroklíma is. A fákat derékmagasságig fel szokták tisztítani, az így keletkezett apríték pedig szintén a talajjavítást és a talajsavanyítást szolgálja. Vannak karácsonyfa termesztés céljából ültetett egyedek, illetve a fenyők közt gombatermelés is folyik (fenyő tinóru, fenyőrizike). A rügy és zöld toboz aromaanyagként kerül a szörpökbe. Láthattunk méhkaptárakat is az állományban, de mint megtudtuk, a gazda csak a helyet biztosítja, a gyümölcsfák beporzásáért cserébe.

A gyümölcsösön át a telek szélére jutottunk, ahol a határ mentén fás sáv húzódik, amelynek létesítése gyakorlatilag a gazdaság kialakításának egyik első lépése volt. Nem véletlen, hiszen védelmet nyújt pl. a szél ellen, az akác pedig – amely uralkodó fafaj a sávban – mintegy indikátorként szolgál, elsárguló leveleivel jelezve, hogy a szomszédos földekről esetleg bekerült a vegyszer a területre. Ebbe a védőövezetként funkcionáló fasorba erdőtelepítésből megmaradt csemeték is elültetésre kerültek: kocsányos tölgy, bükk, gyertyán, virágos kőris, kislevelű hárs, mezei juhar. A fás sáv teljes mértékben biztosítja a család téli tüzelőjét, a faanyag 90%-a fejelésből, 10%-a a zöldmetszés hulladékából származik. Az utóbbiból, és az esetleges szélkárból adódóan keletkező faanyag egy része kiegészítő takarmányként hasznosul. Teljes faegyed eltávolítása sohasem történik, a gazda ún. fejelést (törzs három méter magasságban történő visszavágása) alkalmaz, de csak minden második fánál 4 évente rotációban, hogy a sáv védő funkciója továbbra is megmaradjon. A korona visszametszésével a fák fokozott növekedésre vannak késztetve, ráadásul a gyökérsarjak fejlesztése is intenzívebbé válik, így magától besűrűsödik a védősáv. Persze azt nem engedik, hogy az akác sarj elterjedjen, folyamatosan kordában tartják, kaszálással, sarj leveréssel. A főleg bodzából és orgonából álló cserjeszint jelenlétével már egy többszintű “állomány” jött létre, amely azon kívül, hogy növeli a biodiverzitást, a védelmet is fokozza.

Visszafelé haladva, szántó parcellákat is láthattunk, ahol az állatok számára zabot is termeszt a gazda, amit viaszérésben kaszálva, majd bálázva tárol be télire. Ezt a nyári betakarítás után talajművelő retekkel és takarmányrepcével, majd következő év tavaszán zöldtakarmány keverékkel felülvetette. Miután az őszi vetés megtörtént, a következő év januárjában (!) kalászoló zab betakarítására kerülhetett sor, amely frissen az állatok elé került. De az is előfordul, hogy fagyottan bálázzák be, amely még utána hetekig friss takarmányt biztosíthat.

Takarmánytermesztés egyébként a gyümölcsösök sorközeiben is folyik. A vegyes fajok miatt trágyázás nélkül, azonos betakarító technológia mellett még kedvezőtlenebb termőhelyen is fajgazdagabb, jobban záródott, és ennek eredményeként magasabb hozamú a takarmánynövény-kultúra, mint egy fajtaazonos állományban. Olyan magkeverékeket célszerű kiválasztani, amely azon fajokat is tartalmazza, amelyek a tej ízét is kellemessé teszik. Ha a takarmány-parcellák elfáradnak, mert a folyamatos kaszálás miatt nincs magképződés és természetes megfiatalodás, elértéktelenedik a takarmány, akkor a parcellát feltörik, betrágyázzák, majd újravetik. Ezt a fiatalítást  6-8 évente szükséges elvégezni.

Mielőtt elértük volna az állatok karámját, megfigyelhettük a készülő tűzivíztározóként funkcionáló tavat, amelynek egyik partját kosárkötő fűzzel ültették be, azok későbbi felhasználásának reményében.  Egy kis mesterségesen létrehozott dombocskát is megtekintettünk, amely a speciális mikroklíma létrehozására tett kísérlet. Oldalában többek közt füge, pekándió és pisztácia lett telepítve, valamint a napnak kitett domboldalra mediterrán fűszernövények.

Óriási bőgéssel fogad minket Jázmin, az egyik tehén, fajtáját tekintve kárpáti borzderes szarvasmarha, aki hallhatólag, láthatólag – és vendéglátónk elmondása szerint is bikának képzeli magát. A karámban található többi marha, kecske, ló és szamár, már megszokhatta, mert ügyet sem vetettek a lármára. A baromfiudvarban tyúkok és indiai futókacsák kaptak helyet, a liba csapat épp szabadon volt, az épületek között található füves területen táplálkoztak.

A karámok mellett egy fás legelő is kialakításra került, mert a gyümölcsösökben nem lehet mindig legeltetni, csak megfelelő időszakokban, szektorokra osztva és csak kiskérődzőkkel. Visszatérve a gyümölcsös közti takarmánytermesztésre, a legnagyobb, legösszetettebb kört a gyümölcsös és a kérődző állatok alkotják. A gyümölcsfa sorok közé telepített lágyszárúakból létrehozott, folyamatosan takart gyepszőnyeg nemcsak véd az eróziótól és a kiszáradástól, hanem a jelentős pillangós tartalom (lucerna, vöröshere, baltacím, szarvaskerep, fehérhere) miatt nitrogénnal is táplálja a fákat, ezen kívül élőhelyet biztosít a hasznos rovaroknak. A sorköz kaszáléka már a telepítés évében jövedelmezővé tette az ültetvényt, mivel biztosította az éves zöldtakarmányt és a szénát. A kérődző állatállomány takarmánya kizárólag az ültetvény füvéből és a gyümölcsfeldolgozás hulladékából áll, mert abrakolást nem alkalmaznak. A gazdaság tápanyagának visszapótlására csak az itt keletkezett trágyát használják.

A kecskék kéreghántása ellen a védekezés egyedi védelemmel, törzsvédő hálókkal történik, viszont ennek hátránya, hogy a háló alatt a pocok lerághatja a kérget, hiszen természetes ellensége így nem fér hozzá. A gazdaság munkáját két jól képzett juhászkutya is segíti: egy komondor és egy pumi, akiknek a feladata, hogy megfelelően mozgásba tartják a legelő állatokat, így azok nem állnak le a kérget rágcsálni. Emellett természetesen kiemelt feladatuk a ház, a telek őrzése is. A karámoktól nem messze még megcsodáltuk a levendula, fekete berkenye sorokat, vagy éppen a goji bogyó cserjéket, amelyek szintén fontos részei a rendszernek.

Visszatérve a házhoz, megnéztük a gépparkot is: traktor, mélylazító, tárcsa, kombinátor,  vetőgép, trágyaszóró, frontkasza, rendsodró és bálázó is megtalálható itt, de helyenként a ló is befogásra kerül. Mivel a növénykultúrák elrendezése és kombinálása nem illeszkedik a szokványos mezőgazdasági és kertészeti technológiába, a gépesítés is speciális megoldásokat kíván. Jelenleg a műhelyben egy az ötvenes években készült lovasvetőgép felhasználásával speciális direktvetőgép készül.

Bónuszként, az idén újra lefóliázott melegházba is bekukkanthatunk, ahol még virágzik a paradicsom, sárgállik a paprika, burjánzik a spenót.
Kihagyhatatlan pont a feldolgozás: a lakóépület aljában kis feldolgozó üzem került kialakításra, ahol szinte folyamatosan, szezontól függően készülnek a különféle szörpök, lekvárok, gyümölcslevek, zöldség krémek, mindegyik nagyszerű, prémium minőségben, kézműves módszerekkel, a helyben termesztett alapanyagokból. A feldolgozóban főleg Andrea végzi a munkát, aki most is szorgalmason dolgozott, de azért szakított arra időt, hogy megkínáljon bennünket egy pohár kiváló ízű, friss gyümölcslével.

A gazda kihangsúlyozta, hogy a fajta választásnál a növények és az állatok esetében egyaránt fontos szempont volt, hogy régi, hagyományos, extenzív fajtákkal dolgozzanak. A feldolgozás során legfontosabb a gyümölcsök beltartalma, valamint a teljes érésben történő feldolgozás. Termékeik receptúráival, valamint a nemes- és a vadgyümölcsök társításával törekednek a minél összetettebb ízvilág elérésére.

Ezúton is köszönjük Kulcsár Balázsnak és feleségének Andreának, hogy betekinthettünk a Valaha Tanya rejtelmeibe. Aki még több információt szeretne megtudni erről a jól működő családi biogazdaságról, látogasson a honlapjukra, illetve keresse fel a Valaha Tanya Facebook odalát.

Dósa Ildikó, Forrás: NAK

Vélemény, hozzászólás?

Az e-mail címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük

Előző cikk

A BIOCERA fasebkezelő és oltóviasz alkalmazása

Következő cikk

Fa szerkezeti elemek a XXI. századi építészetben




(x) hirdetés
Kapcsolódó bejegyzések
Exit mobile version