Az EU Bizottság valami olyan szabályozást szeretne bevezetni, erre tett javaslatot melynek fogalmai nem tisztázottak. Az Európai Magánerdő Tulajdonosok Szövetsége (CEPF) ezért elégedetlen a javaslattal.
(Kedves olvasó! Jusson el a cikk legvégén a dec.22-i kiegészítésig is!)
A fenntartható erdőgazdálkodás alapelvei (Forest Europe) irányítják az erdészeti gyakorlatokat az EU-ban. Az erdei biomassza fenntarthatósági kritériumait már meghatározták az EU jogszabályai (megújuló energiákról szóló irányelv = Renewable Energy Directive RED). Az erdészet fenntartható. Országos és helyi szinten vannak rendszerek annak ellenőrzésére. Sajnos a javasolt felhatalmazáson alapuló jogi aktus [delegated act] ezt nem veszi figyelembe. Nagyon szeretnénk üdvözölni ezt a javaslatot, de nem olyan feltételekkel, amelyek elvetik az erdészeti ágazat lényegét – a fenntartható erdőgazdálkodást.
A felhatalmazáson alapuló jogi aktus [delegated act] nem használható eszközként arra, hogy elmozduljon a tagállami erdészeti hatásköröktől. Évtizedek óta általános a konszenzus, hogy az erdőgazdálkodás kompetenciája a tagállamokra tartozik. A politikák jobb koherenciájának megoldása az együttműködés a tagállamokkal és az érintett ágazatokkal.
Ezenkívül a felhatalmazáson alapuló jogi aktust nem szabad új koncepciók uniós jogszabályokba bevezetésére használni. Az erdőgazdálkodás terén a felhatalmazáson alapuló tervezet meghaladja a jobb szabályozás elvét, miszerint “a felhatalmazáson alapuló jogi aktus nem változtathatja meg a törvény alapvető elemeit”. A felhatalmazáson alapuló jogi aktus kerete ezért nem megfelelő és nem helyes a fenntartható erdőgazdálkodási kritériumok új, részletes meghatározásához.
A CEPF aggódik amiatt, hogy a Bizottság túl nagy ambícióval és túl kevés idővel dolgozik jogalkotási javaslatok készítésekor. A felhatalmazáson alapuló jogi aktus megérdemelte volna a jobb átláthatóságot, és több időt érdemelt volna az érintett érdekelt felek meghallgatásához.
Az erdő az első láncszem az erdő alapú iparágak hosszú értékláncaiban és hálózataiban. A CEPF elősegítette a RED II kockázatalapú megközelítést, amikor a taxonómiai rendeletben meghatározta az erdők fenntarthatóságának kritériumait. Ennek oka az, hogy koherens megközelítésre van szükségünk, amely nem függ a fa végfelhasználásától, ha a fenntarthatóságról van szó.
Az erdőtulajdonosok nem különítik el a fenntartható erdőgazdálkodás tervezését és tevékenységeit a különböző végfelhasználások szerint. A különböző célokra vonatkozó eltérő ambíciószint megváltoztathatja a fapiaci keresletet, és így hatással lehet az erdőtulajdonosok gazdálkodási gyakorlatára.
A CEPF komoly aggodalmát fejezi ki amiatt, ahogy felhatalmazáson alapuló jogi aktus folyamata zajlott. Az ágazati szerepvállalás hiánya a komplex kritériumokban, a komplexitásban mutatkozik meg, amely kizárja a 16 millió magán erdőtulajdonos nagy részét attól, hogy a taxonómiai rendszeren keresztül hozzájáruljon az éghajlatváltozás mérsékléséhez és az alkalmazkodáshoz. Szerencsére ebből az első folyamatból levontak néhány tanulságot, és a Bizottság felkérte az érdekelt feleket, hogy a fenntartható finanszírozás platformján keresztül dolgozzanak a kritériumok második sorozatán.
A meghatározások bizonytalansága megnehezíti a felhatalmazáson alapuló jogi aktus értékelését. Az erdőkkel kapcsolatos fejezetekben a felhatalmazáson alapuló jogi aktus az “erdőgazdálkodás javításáról”, a “természetközeli erdőgazdálkodásról”, az “érdekelt felekkel az erdőgazdálkodási tervről folytatott konzultációról ” és az “erdőtelepítési tervről” szól. Nincs olyan erdőtulajdonos, aki beleegyezne ebbe, e fogalmak meghatározásának előzetes ismerete nélkül.
A felhatalmazáson alapuló jogi aktus rendkívül részletes erdőgazdálkodási tervet javasol benyújtani és auditálni. Ez nem elfogadható, mivel a gazdálkodási tervezéssel kapcsolatos döntések az erdőtulajdonosoké. Ezenkívül az ilyen tervezést nemzeti szinten különböző módon szabályozzák, és ez nem követelhető meg uniós szinten harmonizáltan. [egységesen] Úgy tűnik, hogy ez a felhatalmazáson alapuló jogi aktus az erdőtulajdonosokat olyan jelentéstételi egységekbe szorítja [korlátozza], amelyek a finanszírozási szektor ügyét szolgálják.
A felhatalmazáson alapuló jogi aktus hatásvizsgálatát még nem láttuk az ágazat szempontjából. A Fenntartható Pénzügyi Akcióterv [Sustainable Finance Action Plan] közzététele óta számos alkalommal megkérdeztük, hogy ez közvetlenül és konkrétan hogyan segíti vagy befolyásolja az erdőtulajdonosokat az éghajlati akciókhoz hozzájárulásban. Sajnos erre a kérdésre nem érkezett válasz. Azt sem tudjuk, ki fog beszámolni az erdővel kapcsolatos összetett kritériumokról. Ez a felhatalmazáson alapuló jogi aktus gyenge pontja – hiányzik a helyszíni cselekvések valóságtartalma.
Forrás: CEPF
SzF: MM
Megjegyzés:
Ezt most a CEPF honlapja alapján itt magyarul közzétettem. A hírrel az a bajom, hogy olyan brüsszeli szlengben, szóhasználattal készült, olyan Akciótervre, felhatalmazáson alapuló jogi aktus tervezetre és egyebekre hivatkozik, melyek forrásához nem tettek kapcsolókat. Feltehetően azért, mert akik ott ezzel foglalkoznak, ezt mind ismerik, ebben élnek.
Minden esetre az az érzésem, hogy valami olyan javaslatról lehet szó, ami ha megvalósulna, akkor az erdőgazdálkodóknak sok kellemetlenséget hoznának. Nem tudom, hogy Magyarországról részt vehetünk-e, illetve részt vesz-e bárki e folyamat alakításában, de úgy tűnik a CEPF aggodalma alapján, hogy legalább is figyelemmel kellene követni ezt az ügyet.
Megtaláltam az EB honlapján az Akciótervtől a Taxonómiai Rendeletig című leírást. A menüben lehet a magyar változatot is kérni, de ennek hatására is csak angolul jelenik meg. Az EB a támához 2018. márciusában látott hozzá. A cél a fenntartható tevékenységek osztályozási rendszerének kialakítása. Ennek rövid neve: EU taxonomy.
Nos itt rengeteg korábbi anyag, illetve a 2018-ban kezdődött folyamat minden részlete tanulmányozható. Ha jól értem, a lényeg, hogy mindennek finanszírozási következményei is lennének majd egyszer.
Ugyanakkor e rendszerben az erdő és ügyei csak egy szelet, itt számos egyéb szektorról és területről, tevékenységről is szó van. Kíváncsi lennék, hogy van-e olyan hazi erdőgazdálkodó, vagy erdészethez kötődő szervezet, amely követi ezt a folyamatot, s legalább vázlatosan tájékozott ezen a téren.
A CEPF 2020-12-14-én írt a RED II-ben érdekeltek szemináriuma ügyéről. A RED = Renewable Energy Directive, tehát a megújuló energiák irányelve. Az Európai Bizottság 2020. december 11-én tartott egyeztetó szemináriumot az érdekelteknek a RED-ről és annak megújítása ügyében. Ugyanis azzal, hogy az EB úgy döntött, a 2030-ra szóló korábbi 40%-os kibocsátás csökkentési célt 55%-ra emelték, azzal néhány jogszabály áttekintési és felülvizsgálati folyamatát meg kell nyitni az új 2030-as cél elérése érdekében.
A CEPF részt vett a szeminárium “Bioenergia tartamossága” szekciójában. Az EB tesztelte milyen lenne a fogadókészség a rendelet (RED) erdei biomassza tartamossági (fenntarthatósági) követelményrendszerének módosítására. Egyelőre nem világos: e követelmények szigorítása hogyan segítené a bioenergia szektort a 2050-es szénsemlegességi cél elérésében.
A CEPF szerint: Éppen ellenkezőleg, hatása csökkentené a nyersanyag elérhetőségét. A javasolt felülvizsgálat azt jelenti, hogy a RED II kritériumainak régóta várt és hamarosan megkezdődő alkalmazása időpazarlás lett volna. A bioenergia szektor szereplőinek meg kell várniuk az új politikai döntést, miközben a beruházások elfolynak tőlük.
Az erdőtulajdonosok fő célja az erdőgazdálkodásban nem a bioenergiához szükséges fa előállítása. Ez általános tévhitnek tűnik. A bioenergiára alkalmas fa [tűzifa] olyan fa, amely vagy túl kicsi más felhasználásokhoz, vagy a minősége túl gyenge ahhoz, hogy más célra felhasználható legyen. Az erdők előhasználatával az erdőtulajdonos javíthatja az álló fák minőségét, amelyek szén-dioxid-tárolóként szolgálnak.
Nyilvános konzultációt tart az Európai Bizottság a Megújuló Energia Irányelv módosításáról, melyhez 2021. február 9-ig lehet hozzászólni.
A 2020. november 17-én megnyílt, 2021. február 9-ig tartó nyilvános konzultációhoz eddig (december 19.) 374 észrevétel érkezett a Svéd Szélenergia Szövetségtől kezdve sok más érdekelt által.
Nem néztem végig, hogy vannak-e közte magyarországi javaslat tevők.
Mőcsényi Miklós
Kiegészítés (2020. dec. 22.)
Ebben a taxonómiában meg kell majd keresni a kifejezetten az erdőgazdálkodásra vonatkozó részeket. Érdekes gondolatok az alábbi cikkből kiragadva:
– … a Taxonómia támogatja az alacsony karbonkibocsátású ágazatok térnyerését. (erdőgazdálkodás, faipar?)
– Körkörös gazdaság (Régen vertikális integrációnak + újrahasznosításnak hívtuk, a lényeg, hogy az erdőgazdálkodás + faipar + a gyártási melléktermékek és a elhasznált fatermékek újrahasznosítása szakterületünkön már élő gyakorlat.
– Előtérbe kell helyezniük emellett a nem vas és acél típusú, hanem a természetalapú megoldásokat. = A fából építés, belsőépítészet, általában a faanyag bármilyen célú használata a más anyagokkal szemben így lehet hogy előnybe kerülhet.
MM
Lássuk az agrarszektor.hu cikkét:
Soha nem látott változás jön a magyar agráriumban: a tervek már az asztalon (Ez az írás megjelent az agrarszektor.hu helyen dec. 22-én. Forrás: a kapcsoló.)
A napokban zárult le az Európai Unió Taxonómia Rendelete részletes szabályainak véleményezési lehetősége. Ezek határozzák meg azt az éghajlatvédelmi feltételrendszert, amelynek meg kell felelnie az adott gazdasági tevékenységeknek ahhoz, hogy zöld finanszírozáshoz lehessen hozzájutni. A kialakítás alatt álló szabályok, amellett, hogy részletezik az éghajlatváltozás mérsékléséhez és az éghajlatváltozáshoz való alkalmazkodáshoz javasolt feltételeket, azt is tartalmazzák, hogy mikor nem okoz az adott gazdasági tevékenység jelentős kárt bármely más környezeti célkitűzésben. Ezek a kritériumok határozzák majd meg, mely gazdasági tevékenységek járulnak jelentősen hozzá az éghajlatvédelemhez az egyes gazdasági ágazatokban. Mindez a jelentős beruházási igénnyel szembesülő agrárium számára is kiemelten fontos témakör.
2020 júliusában kihirdették az Európai Unióban (EU) a fenntartható befektetések előmozdítását célzó keret létrehozásáról szóló rendeletet (Taxonómia, megjelent az EU Hivatalos Lapjában 2020. 06. 22-én, 31 oldal, magyarul). Ennek értelmében az EU tagállamainak a fenntartható pénzügyi szabályozásaikat az idézett rendelet, illetve a rendelethez kapcsolódó szabályozástechnikai sztenderd alapján kell megalkotniuk. A befektetési alapok, befektetéssel kombinált biztosítási- és nyugdíjtermékek, a portfoliókezelés vonatkozásában ez kötelező, míg a hitelezésben egyelőre opcionális. A szabályozástechnikai sztenderd még kialakítás alatt van, így jelenleg az ún. szakértői Taxonómia (pdf, 67 oldal, angol) használható.
A Taxonómia szakértői melléklete [pdf, 593 oldal, angol] nemzetgazdasági áganként azonosítja, hogy különböző küszöbértékek alapján egy adott gazdasági tevékenység mikor számít környezetbarátnak. E definíciós szett segíti a szereplőket a zöld finanszírozáshoz való hozzájutásban, ezek együtteseként pedig a Taxonómia támogatja az alacsony karbonkibocsátású ágazatok térnyerését, adott ágazaton belül a szereplők “zöldülését” az átálláshoz szükséges beruházásokon keresztül.
A Taxonómia alapelve, hogy egy gazdasági tevékenység akkor tekinthető zöldnek (környezetileg fenntarthatónak), ha lényegi hozzájárulást jelent az alábbi célkitűzések egyikéhez. Eközben a másik öt fenntarthatósági cél nem sérülhet jelentősen.
– Klímaváltozás csökkentése.
erdészet a 40-102. oldalakon: erdőfelújítás, rehabilitáció és helyreállítás, erdőfeéújítás, gazdálkodás a meglévő erdőkben, védett erdő
– Klímaváltozáshoz alkalmazkodás.
erdészet a 395-412. oldalakon: erdőfelújítás, rehabilitáció és helyreállítás, erdőfeéújítás, gazdálkodás a meglévő erdőkben, védett erdő
– A víz, mint erőforrás fenntartható használata és védelme.
– Körkörös gazdaság.
– Szennyezés megelőzése.
– Ökoszisztémák és biodiverzitás védelme.
Az agrárium és az erős fenntarthatóság
A Taxonómia tehát minden ágazatban nagy szerepet fog játszani a következő években, így az agrárium vonatkozásában is, amely több szempontból is az EU egyik legfontosabb ágazatának számít. Társadalmi fontossága messze meghaladja a GDP-hez való hozzájárulását, jelentőségét pedig tovább emeli, hogy az EU-s költségvetés kb. 30%-ával az agráriumot finanszírozzák, miközben ez az ágazat a negyedik legnagyobb üvegházhatású gázkibocsátó. Nemcsak az éghajlatvédelemben, de a tágabban vett fenntartható fejlődésben és az élelmiszerellátás-biztonságban is központi szerepet játszik.
A Taxonómia Rendelet szakértői melléklete szerint a mezőgazdaság a természeti környezettel, növényekkel és állatokkal való gazdálkodást jelenti, azzal a céllal, hogy élelmiszert, takarmányt, rostokat, üzemanyagot és egyéb termékeket termeljen és dolgozzon fel.
A Taxonómia lényege abban rejlik, hogy kizárólag környezeti célkitűzéseket fogalmaz meg, ezzel pedig az úgynevezett erős fenntarthatóság elvét követi. Utóbbi szerint a környezet állapota a meghatározó. A környezet, mint befogadó, megszabja a társadalom lehetőségeit szükségleteinek kielégítésére, a gazdaság pedig a társadalom eszköze arra, hogy hasznosítsa ezeket a környezeti javakat. Az erős fenntarthatóság szerint a környezet állapota nem romolhat, és erre az sem mentség, ha a gazdasági fejlődés képes ezt a környezeti állapotromlást ellensúlyozni, pótolni vagy újrateremteni az elveszett környezeti javakat.
Mikor fenntartható az agrárium?
A Taxonómia az évelő és nem évelő növények termesztését, valamint az állattenyésztést ismeri el azon mezőgazdasági ágazati tevékenységként, amelyek jelentős mértékben hozzájárulhatnak a Taxonómia hat környezeti célkitűzéséhez.
A teljesség igénye nélkül lássuk a tervezet néhány kulcselemét! A kialakulóban lévő zöld finanszírozási definíció szerint az éghajlatváltozás mérséklését illetően az évelő és nem évelő növények termesztéséhez, valamint az állattenyésztéshez sem lesznek használhatók olyan magas, kötött szénkészlettel rendelkező és szén megkötésére alkalmas földterületek, mint a vizes élőhelyek, folyamatos erdőborítású vagy beerdősülő földterületek, illetőleg a tőzeglápok és mocsarak. A gazdaságoknak el kell készíteniük a saját üvegházhatású gázkibocsátási leltáraikat, be kell azonosítaniuk és számszerűsíteniük kell a legnagyobb kibocsátáscsökkentési potenciállal rendelkező tevékenységeiket, nyomon kell követniük a kibocsátáscsökkentési hatásaikat és azonosítaniuk kell azokat a gazdálkodási gyakorlatokat is, amelyekkel elkerülhetik a jelentős károkozást bármely másik környezeti célkitűzést illetően.
Ha tehát egy gazdálkodó a Taxonómiának meg kívánna felelni, nem lesz elegendő olyan mezőgazdasági tevékenységet bevezetni, amely csökkenti az üvegházhatású gázkibocsátást. Emellett oda kell figyelnie arra is, hogy ne növekedjen sem az adott tevékenység, sem a környezetének sérülékenysége az éghajlatváltozással szemben, ne romoljon a felszíni és felszín alatti vizek minőségi, mennyiségi és ökológiai állapota; ne növekedjenek a gazdaság nem visszaforgatott melléktermékei és hulladékai; elkerülje a talaj, víz és a levegő további állapotromlását, és ne romoljon tovább a biodiverzitás és az ökoszisztémák állapota.
A gazdaságoknak csökkenteniük kell a nitrogénszennyezést a felszíni és felszín alatti vizekben, korlátozniuk kell mind a növényvédőszerek, mind pedig a műtrágya használatát. A mezőgazdasági tevékenység nem járulhat hozzá az ökoszisztéma elemek feldarabolódásához, elvesztéséhez, átalakulásához vagy intenzifikálásához, különös tekintettel a védett és magas természeti értékkel rendelkező területekre. Az évelő és nem évelő növények termesztése esetén a gazdaságoknak törekedniük kell a minél folyamatosabb felszínborításra, a talajállapot és a szervesanyag-tartalom javítására. Nagyon fontos, hogy az adott gazdaság mezőgazdasági termelésbe vont területének 10%-án biodiverzitást javító tájelemeknek kell lenniük. Ide tartoznak például szegélyélőhelyek, facsoportok vagy egyedül álló fák, abból a célból, hogy szabályozzák a talajeróziót és a szénmegkötést.
Az állattenyésztésen belül a Taxonómia kiemelten kezeli az állatállomány tartására vonatkozó javaslatokat. Ide tartozik például az, hogy a fajtaválasztásnak igazodnia kell a helyi adottságokhoz. Az őshonos fajták tartását kell előnyben részesíteni, és az állatállomány összetételénél kalkulálni kell a kibocsátáscsökkentési potenciállal. A takarmányozásra vonatkozó feltételek között az üvegházhatású gázkibocsátás csökkentése céljából elvárás lesz a nitrogénkiválasztás és a metánkibocsátás csökkentése.
A Taxonómia a trágyagazdálkodás során elvárja az ammónia- és metánkibocsátás minimalizálását, valamint a nitrátszennyezés elkerülését (utóbbi főleg a felszíni és felszín alatti vizekben okoz problémát). Az állattenyésztéshez kapcsolódó talajgazdálkodás során a gyepekre vonatkozóan elvárás lesz a talajtömörödés, a nem fenntartható vízkivételek, a talajerózió és a talaj szervesanyag-tartalom csökkenésének megakadályozása. A Taxonómia ezeken kívül még elvárásokat fogalmaz meg a gazdaságok energiagazdálkodására vonatkozóan is, hangsúlyozva az energiahatékonyság elsőbbségét.
A gazdaságoknak csökkenteniük kell továbbá a saját sérülékenységüket az éghajlatváltozással szemben is, miközben nem szabad akadályozniuk vagy gyengíteniük a lakosság, a természeti környezet és más gazdasági ágazatok alkalmazkodóképességét. Előtérbe kell helyezniük emellett a nem vas és acél típusú, hanem a természetalapú megoldásokat, illetve mérniük kell és nyomon követni a hatásaikat.
Nagyon fontos, hogy mind a Taxonómia technikai jelentésében, mind pedig a most megjelent mellékletekben még csak az éghajlatvédelmi célkitűzéseket dolgozták ki. Így az elvárások listája még nem teljes.
Mi a tétje mindennek?
A bevezetőben említettek szerint a Taxonómia a zöld finanszírozáshoz kapcsolódik. A formálódóban lévő fenntartható pénzügyi keretrendszerben az a cél, hogy a fenntarthatóan működő vállalkozások kedvezőbb kondíciókkal jussanak forráshoz, illetve a fenntarthatatlanul működő vállalkozások zöldülésükhöz, a környezetbarát beruházásokhoz szintén kedvezményes finanszírozási kondíciókat élvezzenek. Az MNB is az EU Taxonómia alapján vezeti be a zöld hitelezésre vonatkozó szabályozói kedvezményeit.
A fenntartható gazdasági tevékenységek klasszifikációjáról szóló Taxonómia szabályozástechnikai sztenderdjének véleményezésére az Európai Bizottság 2020. december 18-ig adott határidőt a széleskörű nyilvánosság számára az alábbi felületen.
Érdemes a már lezárult konzultációs periódust követően is szorosan figyelni az uniós folyamatokat. Ráadásul nemcsak az agrárium fenntarthatósági definíciójáról, elvárt mutatószámairól, riportolási folyamatairól, megfelelőségi feltételeiről alakulnak ki az új szabályok, de olyan további kulcságazatokkal kapcsolatban is, mint például az energiatermelés, közlekedés vagy éppen az autóipar.
A cikk szerzői Jókuthy Laura, az MNB Fenntartható Pénzügyek Főosztályának vezető szakértője, és Vaszkó Csaba, környezeti fenntarthatósági szakértő, aki az MNB megbízásából a fenntartható agrárfinanszírozást kutatja.
