Beszélgetés Szalacsi Árpáddal erdőről, klímaváltozásról, vadászatról. Gyerekkorától erdésznek készült, és ezért sok áldozatra is hajlandó volt. Tizennyolc évesen már az ország másik felében tanult, hogy aztán végzett erdőmérnökként térjen vissza oda, ahonnan elindult. Megmászta a ranglétra különböző fokait, míg eljutott a Nyírerdő Zrt. vezérigazgatói székéig. Cívishír-interjú Szalacsi Árpáddal, a társaság első emberével.
Nagyecseden született, és azt olvastam, hogy az ott eltöltött évek meghatározóak voltak abból a szempontból is, hogy milyen irányt vesz az élete, a pályája…
Szalacsi Árpád: Nekem falusi gyerekként a természet közelsége mindig is meghatározó volt. A foci mellett szívesen mentem a szabadba, nagyon szerettem például horgászni is. Tulajdonképpen így ismerkedtem meg a természettel, a rétekkel, a legelőkkel Nagyecsed környékén. Természettudományos témájú, madarakról, lepkékről szóló könyveket kezdtem olvasni, venni, könyvtárból kölcsönözni. A Búvár zsebkönyveket, növényhatározókat lapozgattam, elsősorban a madarak érdekeltek, ha lehet így fogalmazni, ez volt a mézesmadzag. Körülbelül 13 éves voltam, amikor olyan tanárok kerültek Nagyecsedre, akik természetvédelmi szakkört hirdettek. Erre rögtön jelentkeztem, és ott egyre több ismeretre tettem szert, általuk jutottam el különböző természetvédelmi táborokba. Nyíregyháza, Harangod, Kállósemjén, Mohos-tavak, Abádszalók, mind meghatározóak voltak annak idején. Tiszadobon volt az első természetvédelmi és ornitológiai tábor, amin részt vettem. Az ottani közösség egyből befogadott, jól éreztem magam ebben az új közegben. Ebből az indíttatásból mentem aztán erdészeti szakközépiskolába, onnan pedig már egyenesen következett a Soproni Egyetem erdőmérnöki kara.
Mátrafüreden járt szakközépiskolába, majd, ahogy említette, Sopronban az erdészeti egyetemre. A korai önállósodás nem okozott gondot?
Szalacsi Árpád: Nem, mert már akkor is voltak céljaim, amelyeket el akartam érni. Mindenképpen olyasmit szerettem volna tanulni, amivel közel lehetek a természethez, ezzel akartam foglalkozni. Persze minden gyereknek nehéz elszakadni az otthonától 14 évesen, de a céltudatosságom miatt vállaltam ezt.
Mit adott útravalóul a mátrafüredi és a soproni kollégista élet?
Szalacsi Árpád: Szerintem nagyjából ugyanazt adta egy gyereknek régen is, mint most. Önállóságot, talpraesettséget, hiszen magamra voltam utalva nagyon sok mindenben. Ez a későbbiekben is sokat jelentett, mert amit az ember saját maga, önállóan ér el, annak jobban is tud örülni. A kollégiumi élet során az első emberismereti leckéket is megkaptuk, amelyek rendkívül fontos tapasztalások a jövőre nézve.
Nagy hatással volt önre a gúthi erdészet is. Miért?
Szalacsi Árpád: Az egyetem után megkerestem a Nyírerdő Zrt.-t, ahol éppen fiatal erdőmérnököknek hirdettek állást. Így kerültünk egyszerre öten a céghez, korábban ilyenre nem volt még példa. Gúth nagy erdészet volt, négyen ott kezdtünk gyakornokként. A gúthi erdészetnek már akkor is komoly ismertsége, presztízse volt, jó iskola volt ott kezdeni a gyakornoki éveket. Megismerkedhettünk az erdőgazdálkodás és vadgazdálkodás minden szegmensével, a múlttal, a hagyományok fontosságával, a jelen szakmai kihívásaival.
Az interneten nem sok információt sikerült találnom a szakmai előmeneteléről. Dolgozott a nyírlugosi, majd a fehérgyarmati erdészetnél. Hol még, mielőtt eljutott a vezérigazgatói székig.
Szalacsi Árpád: A Soproni Egyetem Erdőmérnöki Karán 1996-ban okleveles erdőmérnöki diplomát, egy évvel később okleveles mérnöktanári diplomát szereztem. A Nyírerdő Zrt. Gúthi Erdészeténél 1996 augusztusában kezdtem dolgozni, ahogy említettem, erdőmérnök gyakornokként. Fél évvel később kineveztek főerdésznek, majd 1998 februárjában az erdőgazdaság központjába, a termelési osztályra kerültem, ahol termelési előadóként dolgoztam. Innen 1999-ben az újonnan alakult Nyírlugosi Erdészethez kerültem, ahol általános műszaki vezető lettem. A következő jelentős dátum a pályafutásomban 2002. október elseje volt, amikor a Fehérgyarmati Erdészet igazgatójává neveztek ki. Ezt a pozíciót 2010. júliusáig töltöttem be, akkor lettem a Nyírerdő Zrt. vezérigazgatója. A Nyíregyházi Egyetemen 2018-ban mérnök közgazdász diplomát, a Debreceni Egyetem Kerpely Kálmán doktori iskolájában PhD-fokozatot szereztem. 2012 óta a Debreceni Egyetem Agrár- és Gazdaságtudományok Centrumának címzetes egyetemi docense vagyok. A Debreceni Egyetemen vendégelőadóként rendszeresen órákat tartok, és részt veszek az államvizsga és a felvételi bizottságok munkájában is.
Vadászik még manapság is? Könnyű lesből lelőni egy gyanútlan vaddisznó, mondják. Győzze meg őket, hogy a vadászat nem a lelketlen emberek sportja!
Szalacsi Árpád: Nem szeretem, ha azt mondják, hogy a vadászat sport, ezzel nem értek egyet. Ez életforma, egyidős az emberiséggel, a kultúránk része. Egyszerre a természet ismerete, imádata és védelme, továbbá vadismeret és vadvédelem. Az idei “Egy a Természettel” Vadászati és Természeti Világkiállítás alkalmával nagyon sokat megtudhatnak az emberek a vadászatról, a hozzá kapcsolódó hagyományokról, tudnivalókról, érdekességekről. Arra biztatok mindenkit, hogy vegyen részt a rendezvényen, és akkor biztosan változni fog a véleménye.
Ha már szóba került Gúth, a járvány milyen hatással volt a vadászati turizmusra? Jöttek, jöhettek-e egyáltalán vadászok, köztük külföldiek?
Szalacsi Árpád: A koronavírus-járvány Gúthot is nagyon érzékenyen érintette.Tavaly ősszel, a dámbarcogás idején, a megszokottnál jóval kevesebb, összesen 64 lapátos bikát ejtettek el a vadászok. Összehasonlításképpen például 2018-ban több mint száz bikát hoztak itt terítékre. A pandémia miatt nagyon sok külföldi vadász nem utazhatott el hozzánk, a hazai vendégek aránya így csupán 70 százaléka volt a járvány előttinek. A nagyterítékű terelővadászatok pedig teljes mértékben elmaradtak.
Mitől ilyen „erős” a gúthi dámállomány? Mi a titok?
Szalacsi Árpád: Gúthra 1972-ben telepítették be a dámot. Gyulajból és Telkiből hozták ide az első példányokat, amiket aztán további vérfrissítések követtek az ország legjobb dámos vadászterületeiről. Valószínűleg a nagy, összefüggő erdőség hatására maradt meg itt a legnagyobb állomány, amely a megfelelő szakmai gondoskodás mellett kedvező életfeltételeket talált. Az 1980-as évek végéig nagyon mértéktartó volt a vadászatuk, de már az első bikák terítékre kerülésekor látszott, hogy a gúthi erdők térsége a dám számára nagyszerű élőhely. Az itt elejtett dámbikák trófeái jelenleg a világranglista első három helyét birtokolják. Ez az egyetlen vadászterület a világon, amely már kétszer érdemelte ki a Nemzetközi Vadvédelmi Tanács (C.I.C.) Edmond Blanc-díját. Az elismerésekkel az itt folyó munkát, a vadgazdálkodás, a környezetvédelem, a természetvédelem sikeres összehangolását tisztelték meg. Egyébként az eredményekben nincs semmi titok. Hagyni kell a vadat megöregedni és már fiatal korban, szigorú szempontok szerint selejtezni kell. Jó élőhelyen kiváló vadállomány nevelhető és tartható fenn.
Újra lendületet kapott a sokáig „jegelt” Civaqua-program, amelynek része a Nagyerdő vízpótlása is. Köztudott, hogy a nagyerdei tölgyesek helyzete nem valami rózsás. Kizárólag a Civaqua jelent erre problémára megoldást?
Szalacsi Árpád: A nyírségi erdők vízutánpótlása romlott az elmúlt 100-150 évben, miután a Tiszát, a nyírvizeket lecsapolták, a talajvízszint jelentősen csökkent. Ezeknek a homoki erdőknek a víz a lételemük, és természetesen a klímaváltozás hatásait mi is érezzük. Azt, hogy ide, erre a területre valamilyen módon vizet hoznak, mi csak üdvözölni tudjuk. A debreceni Nagyerdő legnagyobb problémája a vízutánpótlás hiánya, erre a Civaqua-program jelenti a megoldást. Nagyon szeretjük az őshonos fafajokat, de ezek jelentős része nem biztos, hogy tud alkalmazkodni a megváltozott klimatikus viszonyokhoz. Mi, erdészek azt valljuk, hogy az a fafaj, amit erdősítéskor választunk, termőhely álló, és lehetőleg őshonos legyen. Úgy gondoljuk, hogy eljön az az idő, amikor örülünk majd annak is, ha legalább vitális erdőben sétálhatunk. Még senki nem mondta például, hogy ahol vörös tölgyes van a Nagyerdőben, ott nem szeret futni, de ugyanez igaz a nyíregyházi Sóstói-erdővel kapcsolatban is. Szakmaiságomat tehát nem az őshonosságra mint kizárólagos szempontra teszem, hanem arra, hogy a megváltozott ökológiai feltételekhez leginkább alkalmazkodni képes termőhely álló és lehetőleg őshonos fafajú erdőket hozzunk létre, mert ezek maradnak fenn a leghosszabb ideig.
Örök probléma, hogy szemetesek az erdők. Egy-egy akció során hatalmas mennyiségű hulladékot szednek össze az önkéntesek. Nyugat-Európában mintha nem lenne ez ekkora gond…
Szalacsi Árpád: Senki nem szereti, ha az udvara szemetes, mi sem, ha az általunk kezelt erdőkben hulladék van. Ha valaki bejön a portánkra, attól elvárhatjuk, hogy ne hozza be, ne hagyja ott a szemetét. Ugyanez kellene, hogy érvényes legyen az erdőkre is. Sokszor már nincs energiánk arra, hogy minden egyes erdőben szemeteseket helyezzünk ki, és azokat ürítsük is, mert ez nagyon sok pénzt emészt fel. Ezeket a forrásokat másra, fejlesztésekre, felújításokra is lehetne fordítani. Egyre több helyen teszünk ki olyan táblákat, amelyeken arra kérjük az erdőjárókat, hogy a hulladékot vigyék haza. Attól, aki szereti az erdőt, és oda jár pihenni, kikapcsolódni, ennyi elvárható. Szerintem alapvető, hogy mindenki vigyázzon a környezetére. Ez számos nyugat-európai országban így van, például a szomszédos Ausztriában is, ahol mindenki tudja, hogy a szemetét le kell hoznia a hegyről.
Milyen fejlesztésekre került sor a Nyírerdő Zrt-hez tartozó erdészetekben a közelmúltban?
Szalacsi Árpád: Az erdőgazdálkodás szerény jövedelmet termel, még akkor is, ha társaságunk eredményei az erdészeti portfólió élmezőnyébe tartoznak. Így nagyon jól kell sáfárkodni a lehetőségekkel, forrásokkal. Az elmúlt 3 évben több mint 355 millió forint közjóléti fejlesztést hajtottunk végre Szabolcs-Szatmár-Beregben és Hajdú-Biharban. A beruházásoknál egyforma hangsúlyt kapott a két megye és a két megyeszékhely. Debrecenhez és a város vonzáskörzetéhez kötődik a Halápi Turistaház kialakítása, a Bánki és a Fancsikai kilátó felújítása, az Ördögárok rekonstrukciója, játszóterek fejlesztése Hármashegyen és a Bánki Arborétumban, továbbá a Vekeri-tónál végzett korszerűsítések is. Új játszóteret adtunk át Nyíregyházán, Fehérgyarmaton és Fülesden. Zöld övezeti fásítást végeztünk Nyíregyházán, a baktalórántházi Dégenfeld-kastélyban pedig egy új erdészeti-vadászati kiállítást hoztunk létre.
Forrás: civishír
