Egy reziliens erdőben sokkal kevesebb a fa, mint amihez szokva vagyunk a Kaliforniai Egyetemnek az erdőtüzek hatásairól publikált tanulmánya szerint.
Több mint egy évszázada a Sierra Nevada erdeit alkotó fák még nem versengtek a szomszédos fákkal a vízforrásokért. Viszont a jelenlegi erdőkben 6-7-szer annyi a fa mint a régiekben – kevesebb vízért versengve a korábbinál jóval szárazabb és forróbb körülmények közt.
A Forest Ecology and Management magazinban megjelent tanulmány azt állítja, hogy az alacsonyabb sűrűségű állományok, amelyek nagymértékben lecsökkentik a fák közti versengést, kulcsfontosságúak a súlyos bozóttüzek, az aszály, a kártevők és a klímaváltozás többes stresszfaktoraival szemben jobban ellenálló erdők létrehozásához. Ez a megközelítés jelentősen eltér a jelenlegi erdőkezelési stratégiáktól, amely a fák közti versengést használja fel az erdőművelésben.
A tanulmány szerzőinek meghatározása szerint: „A reziliencia az erdő alkalmazkodóképességének mértéke egy sor stressztényezőre, ami visszatükrözi az ökoszisztéma funkcionális integritását.” A gyakran alkalmazott erdészeti mérőszám, az úgynevezett állománysűrűségi mutató hatékony az erdő rezilienciájának értékeléséhez is.
„A reziliens erdők egész sor stresszorra reagálnak, nem csak egyre. A reziliencia egy bizonyos stresszhelyzet túléléséről szól, ilyen a tűz –, amiből sajnos egyre több keletkezik a klímaváltozás okozta egyre gyakoribb szárazság miatt – mondta a tanulmány vezető szerzője, Malcolm North ökológus professzor. Az erdők rezilienssé tételéhez drasztikus állománysűrűség csökkentés szükséges a Sierra Nevada erdeiben – bizonyos esetekben a faállományt akár 80%-al is csökkenteni kellene – a tanulmány szerzői szerint.
„A helyreállító reziliens kezeléseknek a mai erdőkben sokkal intenzívebbnek kell lenniük” – mondta Scott Stephens, a tanulmány társszerzője, és a UC Berkley ökológusa. A tanulmányban igen nagy mennyiségű történeti és jelenidejű adatot hasonlítottak össze a déli és közép Sierra Nevadában fekvő, valamint a Sequoia Nemzeti Parktól a Stanislaus Nemzeti Parkig terjedő erdőségek állapotának felméréséhez. Ezek alapján 1911 és 2011 közt a állománysűrűség 6-7-szeresére növekedett, míg az átlagos törzsátmérő a felével csökkent.
Egy évszázaddal ezelőtt az állománysűrűség és a fák közti versengés még igen alacsony szintű volt. Az erdőállomány több mint ¾-e csekély mértékben vagy egyáltalán nem versengett, ami mint stresszfaktor csökkenti a fa növekedését és az életerejét is. Manapság viszont a vizsgált erdők faállományának 82-95 %-a versengésben áll egymással.
A tanulmány azt mutatja, hogy egy kisebb állománysűrűségű erdő sokkal reziliensebb lehet a tűz, az aszály és más klimatikus stresszhatásokkal szemben, és jobban fenntartja az egészséges vízminőséget, a természetes élőhelyet, illetve a más egyéb természeti előnyöket. A nagyon súlyos tüzek által megégetett, vagy az aszály által elpusztított erdők viszont elvesztik ezeket a képességeiket.
A szerzők azt mondják, hogy a 2012 és 2016 közötti aszályos időszakban, amelyben közel 150 millió fa pusztult el az aszály indukálta betűszú fertőzés miatt, intő jel volt az erdészek számára, hogy más megközelítés szükséges ahhoz, hogy az erdőknek segítsenek szembeszállni a sokszorosára növekedett fenyegetésekkel szemben.
Az emberek hozzászoktak a nagysűrűségű erdőhöz, amit most tapasztalunk. A legtöbb ember meglepődne, ha látná, valaha hogy néztek ki ezek az erdők, amikor a gyakori tüzek nagyon kis sűrűségben tartották őket. De ha eltávolítjuk a kisebb fákat, és hagyjuk, hogy a megritkított állomány keresztülmenjen a tűzön és aszályon, az egy sokkal ellenállóbb erdőt hoz létre.” – mondta North.
Úgy gondoljuk hogy létrehozhatók a reziliens erdők, de ehhez drasztikus állománysűrűség csökkentésre van szükség egészen addig, amíg kisebb mértékű nem lesz a fák közti versengés. Ez lehetővé fogja tenni, hogy az ezekkel a módszerekkel kezelt erdők jobban alkalmazkodjanak a jövő melegebb és szárazabb klímájához” – mondta Brandon Collins, a dolgozat társszerzője, és a UC Berkley erdésze.
forrás: origo
